Pontos ido. Novellák

8/8/2019 Pontos ido. Novellák

http://slidepdf.com/reader/full/pontos-ido-novellak 1/111

Medgyesi Emese Pontos id. Novellák

Katalóguscédula:

Cím: Pontos id. NovellákSzerz: Medgyesi Emese Megjelenési adatok: Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1992

Kategória: FORRÁS KÖNYVEK Témakör: irodalom Mfaj: rövidpróza ISBN: ISBN 973 26 0221 X Szerkesztbizottság: Balla Zsófia, Bogdán László, Egyed Péter, Markó Béla, Mózes

Attila, Szilágyi István



Pontos id. Novellák 2

TARTALOMJEGYZÉK

Az utolsó vagon ...................................................................................................................................... 3

Ararát-expressz .................................................................................................................................... 13

Öröklakás kiadó ................................................................................................................................... 26

Gábriel ................................................................................................................................................. 29

A mészáros is hazamegy? ..................................................................................................................... 36

Jézuskiáltó ............................................................................................................................................ 43

Patkányosdi .......................................................................................................................................... 47

Haj, Mikulás, Mikulás! .......................................................................................................................... 65

Matyorka densz .................................................................................................................................... 68

Pontos id ............................................................................................................................................ 93



Medgyesi Emese3

AZ UTOLSÓ VAGON

Vacsorára megérkezem. Micsoda meglepetés!... Nem számítanak rám. Utolsópercben kezdtem csomagolni ² kapkodva szuszakoltam bröndömbe az apró

ajándékokat. Remélem, senkirl sem feledkeztem meg. Kifulladva érkeztem amegállóba; persze akkor már bántam hirtelen készüldésemet. Latolgattam, hogymagamban szilveszterezzek. Tömött villamosok zörögtek el mellettem ² megadóanvisszafordultam legénylakásom felé. A jelzlámpától mégis visszarohantam amentesít járathoz. Zötyögés közben átszabtam gondolatban a rendelkezésemre állóperceket: átszaladok az úttesten... nagy kerül az aluljáró... Végs esetben potyázom,hogy a pénztárnál se veszítsek idt... Vakon bíztam a vonatok késésében. Ámhasztalan ugrottam le elsnek a villamosból ² életveszélyes lett volna nekivágni azautórengetegnek. Mire felbukkantam az aluljáróból, döccent és indult a szerelvény.Szaladtam, de elbátortalanodtam. Mégis szerencsém volt: segít kezek elkapták

csomagjaimat ² így már sikerült fölugranom az utolsó vagon lépcsjére.Teljesítményem lenygözött: nevetségesen esetlen szoktam lenni. Az elégedettségtlnagyobbakat szuszogtam a kelleténél. Elállingáltam valameddig a folyosón, aztánbevonultam az utastérbe. Ülhelyre gondolni sem mertem. Percek múltán figyeltemcsak fel arra a töpörödött anyóra, aki a szemközti ajtó mellett, a sarokban kucorgott.Mondikált vagy dalolt? Idnként felé néztek az utasok. Mosolyogtak, vagy a fejüketcsóválták. Senki sem telepedett melléje. Én boldog tanácstalansággal topogtam azegyedüli szabad hely eltt, melynek hátlapja hamvasan tündökölt a portól: nemakartam összekenni magam. A mozgékony kis öregasszony rám villantotta csupaszínyét. Barátságosan, ám érthetetlenül kotyogott valamit. Mozdulataiból értettem

meg, hogy feláldozza b szoknyájának felém es részét: letörölte nekem a padot.Köszönetül biccentettem.Közben a keskenyvágányú teljes sebességgel vágtatott. A nagyvilág felé

döcögtünk. Hamarosan megülte lelkünket az egyhangúság: vonatunk összefolyt atájjal. Mindent átfestett és lehangolt a szürkület. Bámultuk a szakadt hófoltok közöttridegen kuporgó házakat ² kéményeikbl laposan lopózott a füst. A csupasz tájonmeghalt az élet: maga a gyanakvás gomolygott közöttünk.

Eszembe jutott, hogy nincs jegyem. ÅHátha szemmel tart valaki?µ ² feszengtema gondolatra. Éreztem, hogy vigyorgok.

² Jó kedved van! ² csapott térdemre a keszeg termete ellenére nagyhangúöregasszony. Tört hangsúllyal, de nagy jóindulattal beszélt hozzám, egyenesen azarcomba. Mintha varázsigéket is mormolt volna ² nem értettem minden szavát.Társalogni akart. Nehéz dolga volt; megsajnáltam. Miért pont neki sikerült volnaszóra bírnia? Lehetetlen különcnek tartanak: sótlan, szerencsétlen fráternek.Anyókámnak imponált hallgatásom. Kudarcának dacára többször és percekigfürkészte profilomat. Mikor lehunytam szemem, csakhogy szabadulhassak szúrópillantásától, dudorászni kezdett valami régi bölcsdalt.




Egyébként hármasban szunyókáltunk. Szemközt, az ülésen, két vagányos,kortalan alak dlt a küls karfákra. Szimmetrikusan helyezkedtek, egymásttámasztva. Villanygyújtáskor, emlékszem, mintha rebegett volna pillájuk.Feltételeztem, hogy ráláttak egymásra. Hecc... játszanak... vagy potyások ² mint én.Furcsállottam, miért egyedül engem tüntetett ki fürkész figyelmével az

öregasszony: ezek ketten jóval rejtélyesebbek voltak, mint én, és egész id alatthallgattak, mint a sír. Amikor a cukorkaárus megállott elttük, és óbégatva utolsószopókáit ajánlgatta, rangyalom ráripakodott. Anyó kizárólag miattam szállt síkra,az én álmomat féltette. Az öreg nyigócás méltatlankodva hadonászott utolsónakmondott rudacskáival: az áruja eladó!... A lehangolt csendben egyre súlyosabbankoppantak szavaik. Kamaszos kedvvel vitázott az árus ² élvezte férfias fölényét. Avénasszony egyre tehetetlenebbül berzenkedett. ÅJóérzés...µ, Åhigiénia...µ ² ha jólértettem, efféle elvontságok hiányát olvasta a dacból sem tágító öregre. Holott mintelcsúszott állkend lebegett a vádlott télikabátján valami fehéres fodrászlepel,másrészt a háttérben neszel utasok között akadtak bven vásárlók, akik a forrongó

hangulatban ingerülten licitáltak, ám a duett nem figyelt rájuk, elmerültek a vitasodrában. Az öreg egyszer csak sarkon fordult, és a hozzá legközelebb állók kezébenyomta a kérdéses szopókákat. Paprikavörösen távozott ² azt sem várta meg, hogyfizessenek.

Anyóka úgy vélte, gyzött. Nyomban megenyhült. Felállt, sétálgatott,magyarázkodott. Készséggel idézgette az elhangzott replikákat. A hitelességkedvéért a széksorok közé penderült, és akivel tehette, bizalmaskodott. Meglepett,hogy kevesebb érthetetlen szót használt. ² Mondtam én! ² lihegte körbe, ahogykipillantott az ablakon. ² Tíz éve ezzel az olcsó trükkel szabadul árujától!... Mindig azutolsót árulja, és közben tömve a szatyra! ² rikácsolta magánkívül. Lehetetlen volt föl

nem Åébrednemµ. Az öregasszonyt fölvillanyozta éberségem, és most márrosszallóan nézett szomszédainkra, mert k mímeltek tovább. ² Sebaj! ² dörzsölgetteelégedetten a kezét, és bátorítólag csapott a vállamra, mieltt az ablakhoz lépettvolna, hogy apró manóarcát kíváncsian az üveghez nyomja. ² Amott megy! ²rikoltotta a dlútra fölkapaszkodott kupecre mutogatva. Felkacagott: ² S a kezébenmásokat lóbál!... Ú-ja-kat!

Azt hiszem, más is haragudott az öregasszonyra: megrontotta az utazásunalmának és áhítatának örömét. Vagonunkba befészkelte magát a nyugtalanság;elképzelhetetlen lett a csend. Mormogás, langyos zaj terjengett: legjobb, ha kibeszélimagát ilyenkor az ember. Elemózsiás zacskók zörrentek a félsötétben. Irigyenneszeltünk a boszszantó bájjal hetvenked fiatalok élénk csoportjára. Jómagameladdig nem sokat tördtem velük. Fiúk-lányok« Játékos bizalmasságuk, egymásiránti közvetlenségük megejt volt, csak hamisnak tnt. Az én korombeliek már nemfetisizálják a nincstelen fiatalok feltétel nélküli közösködését ² minket, ugye,megmérgezett a Åmagántulajdonµ... Különösen valami Zsigát, heccmesterüketkényeztették. Neki vihogták vagy dörmögték vicces megjegyzéseiket a fiúk, és nekinyafogtak a lányok. t dorgálták, hogy Åjaj, milyen vagy!µ, Åhülyeµ vagy, ne izélj!µ.Az elemózsiából is t kínálták elször. Ültömbl jól ráláttam csoportjukra.



Medgyesi Emese5

Megállapítottam, hogy nagyszer fickó. Az ajtó mellett ült, akárcsak én, s bár helyenem volt kifejezetten Åközpontiµ, rutinosan irányította a többieket. Idsebb...Tapasztaltabb társainál ² méregettem.

Szemügyre vett is alaposan. Farkasszemet néztünk, majd mindketten azt azersen szke hajú, magas fiatal férfit bámultuk, aki a jobbközép Åpáholyµ-ban, a

kismamák és gyermekek számára fenntartott padon mozdulatlanul ült. Kesztyskeze élettelenül csüngött. Arcát eltakarta a sapka. Poros, sötét ruhája oly idegen volt!Megmagyarázhatatlan, miért társítottam szemközti szomszédaimhoz. Határozottantudtam, hogy ezek teszik az alvást, viszont komolyan ült. Késbb tudatosodottbennem a hármuk közötti hasonlóság alapja: környékünkön napok óta havazott;tartós, kemény hó telepedett a vidékre, ami lefagyott, az bakancsaik talpát mégisujjnyi sár magasította. Mintha lepényen járnának ² undok, fekete alátéten.

Már alig láttunk valamit: a félhomály újabb csendhullámot hömpölyögtetettfelénk. Kilométereken keresztül hallgattunk. Számítgattam, mikorra érkezem haza.Lassan lemorzsolódott az út egyharmada. Úgy véltem, ha minden jól megy, elérem a

csatlakozást.Kántálók közeledtek vagonunk felé. Kurjongattak, messzirl kiabálták újévi jókívánságaikat. Nem fogom hallani a csíptet zaját... Félsötétben pláne mögöttükorozkodhat a jegykezel...

Még mieltt pislákolni kezdtek volna vagonunk fáradt villanykörtéi, felálltam,és úgy tettem, mintha zsibbadt lábam dörzsölgetném. Az öregasszony segíteni akart:ugrott, hogy megmasszíroz. Kétségbeesetten szabadkoztam. Néhányanmegmosolyogtak; a fiatalok röhögtek. ² Nincs jegy a zsebedben ² figyelmeztetettanyó váratlanul bizalmasan. S mintha csak az én kétségbeesésemet énekelné ki,hirtelen kends fejére szorította kezét, és éles hangon siratni kezdte szülvárosát. ²

Vááá-rosom, vááá-rosom ² vajákolta oly nagy átéléssel a háborús dalt, hogy azthittem, ezután megfeledkezik rólam. Miért épp ezt a siratóéneket juttattam eszébe?!Holott gazdag repertoárral büszkélkedett. Osztatlan sikert aratott. Megtapsolták. Énazonban kimenekültem a folyosóra. Néhányan kíváncsian pillantgattak utánam ² azarcomat fürkészték. Többek között Zsiga is. Dühöngtem, mit érdekli ket az énvéleményem.

Lassítottunk. Percekig tempósan töfögtünk, pedig ² ismertem a terepet ²messze volt még a jelzlámpa. ² Biztos a mozdony, az vacakol ² vélte vacogószomszédom, egy bekecses ember. Ekkor már sikoltó, hosszú fékkel vánszorogtunk.Káromkodó pályamunkások füttyszava kísért. Nemsokára megálltunk. Türelmetlenutazók, fleg a messze igyekvk azonnal kipattintották az ajtókat, de mert hiábakérdezsködtek, hogy miért nem megyünk, gyorsan cukkolni kezdték egymást, hogyvonaton ér bennünket az éjfél. Öklüket koccantgatták poharak gyanánt, és jókívánságaikat harsogták. Nknek-férfiaknak egyaránt tetszett a megjátszott éjfél.

Körülöttünk mint kietlen senkiföldje nyúlt el a táj. Abból az irányból, ahol atávoli fényszennyezdés nyomán valamely települést sejthettünk, két alakbukdácsolt a mezn át. Úgy tetszett, alig mozognak; furcsán ugrálgatva közeledtekfelénk. Nem értem, miért húzódtam közelebb az ajtóhoz. Utóbb bánhattam ² sajgó



Medgyesi Emese7

felé. ² Társait akkor pillantottam meg a túlsó vagon folyosóján, amikor betolták avonatot a csarnokba.

² Felugorhattak... ² jegyezte meg valaki. Az öregasszony gondolkozott. Rámnézett, és úgy válaszolt, mintha engem cáfolna:

² Nem hallottam lábdobogást... sem ajtócsattanást...

Határozott kijelentésén illedelmesen elmerengtünk. Nagyszer mesél volt amami, pedig törte a nyelvet. Beszédének dallama idegen ² nem volt idevalósi. Akíméletlenségig hosszú hatásszüneteket tartott; kereste a szavakat. ² Honnanpottyantak?!... Nem érdekelt... t sem... ² bökött a két Åpáhollyalµ odébb szunyókálószomszédunkra.

² Halkabban! ² kapott észbe a nagybgs legény. ² Hátha ébren van.Az öregasszonyt nem lehetett lecsendesíteni. ² Jó annak az alvókája! ²

bizonygatta fennhéjázva. Felállt, és csontos ujjával merészen megböködte ahosszúhajú sapkást. Csakugyan nem mozdult.

² Így ült végig... Elször melléje telepedtem le... Kötöttem... Énekeltem...

Megmondtam, mennyi a nyugdíjam... hogy mire költöm... Mindegy volt neki... Afelszállók közeli ismersöknek véltek volna... Vagy nem?! ² nézett körül.Egyszerre válaszoltak; csivitelve a lányok, okoskodva a hivatalnokféle és

fontoskodva a mszrbundás nagyságosasszonyok. Aztán hirtelen elhallgattak,pedig ekkora hangzavarban nem hallhatták a folyosóajtó kilincsének kattanását,vagy ha igen, csakis nekem kellett volna megrémülnöm, hogy jön a kalauz!Bekukkintottak hozzánk a visszaszállt mogorvák, de szó nélkül visszacsukták afolyosóajtót. Zsigával összenéztünk.

² Húzok egyet ² ajánlotta jókedven a nagybgs. Többen helyeseltek, pedigkár volt bátorítani: rettenetes falsot fogott. Igaz, rajtam kívül senkit sem zavart. Anyó

ütötte lábával a taktust és hadonászott: rendelésre biztatta az állva utazókat. Rockos,kopogó foszlányokkal csatlakoztak a fiatalok. Kedélyesen ingatta fejét, és egy-egyismers fordulónál bekapcsolódott a kishivatalnok is. Többször nyílt a folyosóajtó:aki csak tehette, közelebb húzódott hozzánk. Mellém furakodott bekecses ismersöm² boldogan izzadt az ülpad karfájához préselten. Egyre szorosabban álltakkörülöttünk. Azzal vigasztaltam magam, hogy hasonló tömegben nemkényelmetlenkedhet a Kalauz ² hasznomra válik a zsúfoltság... talán egy kisszerencsével mégiscsak megúszom...

Annyit néztem az órámat, hogy végül nem tudtam, mikor lódultunk újra neki ahátralev útszakasznak. Sejtettem, hogy elszalasztottam a közvetlen csatlakozást...Úgy éreztem, legalább két napja utazom.

² Micsoda szilveszter! ² suttogta a fülembe egy mellettem álló ismeretlenférfi. Bocsánatkéren tette hozzá: ² Tudja, a meghitt hangulatot kedvelem...

Nem emlékszem, ki csendesítette le a duhaj mulatozókat. Gondolom, akintrekedtek közül lehetett valaki. Körülöttem fokozatosan csitult a jókedv;muzsikásaink rövidítettek, meg-megugratták a szólamokat, habár kitartottak:becsületes tusst húztak, és csak azután pillantgattak kérdn az ajtóhoz közel álló




hangulatrontókra. Valaki felröppentette a hírt: azok ketten, azok a marconalökdösdk az imént kiugrottak a robogó vonatból.

Néhányan kikémleltünk: a tökéletes sötétség ellenére megállapíthattuk, hogyállomás nincs a közelben. Anyókánk átérezte a meggondolatlanok tetténekkockázatát. Örült, hogy kedvére sápítozhatott. Áá-tól az úú-ig jajgatva skálázott, és

hányta magára a kereszteket. Gyorsan felnyitotta az étkezasztalkát, hogy legyenmin lekopognia háláját saját testi épségéért, aztán sorra köpködött bennünket,szívéhez ntt legközelebbieket. Óvott a rontástól. Rajtunk derült az egész vagon.

² Az ember könnyen meghalhat ² leckéztetett ², minek az életet kockáratenni?!... Ugyi?!...

Jókora távot haladtunk már. Percek múlva Zsigának eszébe jutott, hogy felkellene rázni a poros öltözet, sapkás alvót. Felállt a helyérl, és engem nézveközeledett ama középs rekeszhez. Késbb megértettem, hogy megérezte:egyformán gondolkozunk. Sáros bakancsuk, elhanyagolt külsejük alapjánmindketten úgy véltük, együvé tartoznak. Azt hittük, e szegény alvó komisz tréfa

áldozata ² megszöktek elle társai.² Hallja!... ² szólította tétován. Semmi válasz. Öszszevillant a muzsikásoktekintete; látszott rajtuk: örömest zenebonát csapnának. ² Atyafi! ² hajolt a sapkávalegy vonalba Zsiga. Megpróbált bekukkantani az ismeretlen arcába.

² Az ilyen hétalvót fel kell rázni ² vélte szuszorászva a nagy csomagjai miattkényelmetlenül szorongó hivatalnokféle. A bekecses úgy-úgyokkal helyeselt.

² Egészséges! ² védte felcsattanva az öregasszony, mintha sértést kellenemegtorolnia. ² Leelkem!... ² segített aztán gyengéden szólongatni, pedig épp böködte oly kíméletlenül, amikor a sapkás álmának mélységét bizonygatta.

Az ébreszt kudarca mindannyiunkat türelmetlenné tett: csüggtünk az

ismeretlenen, majdhogy ki nem löktük a vonatból. Társainak távozása elfeledtettevelünk a szorongást, hogy lekéssük az otthoni szilvesztert ² neki szurkoltunk, hogytérjen minél hamarabb magához. Közben vagonunkba érkeztek a kántálók, deegyelre hallgattak... Zsiga megrázta, majd maga felé rántotta az ül alakot.Gondolta, a lendület magához téríti. Csakhogy a merev test meglódult, teljessúlyával az állók felé dlt. Sivítoztak, és elugráltak elle az asszonyok; az ülkfelugráltak helyükrl. A szke férfi fejérl lerepült a simléderes kötött sapka. Tátottszája leveg után kapkodott, úgy merevedett meg. Arca szederjes volt és zilált. Mostvettük csak észre: kesztys kézzel, behajlított ujjaival mintha meg akart volnakapaszkodni valamiben...

Azt hiszem, a vészféket a bekecses húzta meg. Közel állt hozzá, és volt alegmagasabb. Összevissza borultunk ² én elreestem. Közénk repültek aprócsomagjaink. Els gondolatom az volt, vajon a nálam lev készpénz futja-e abüntetésre. Ha ankét lesz, elcsípnek... Mint potyás, eleve gyanús vagyok... Nememlékszem pontosan, kik álltak a közvetlen közelünkben, mindenesetre elhúzódtak,az ajtó felé igyekeztek. Hümmög és szörnyülköd emberek tntek fel mellettem.Kíváncsiskodók menete hömpölygött át a vagonunkon: topogtak egy keveset, aztántovábbálltak. Nagy részük leszállt, és a talpfákon toporogva találgatta az áldozat



Medgyesi Emese9

kilétét és a gyilkosság okát. Pánik, esztelen tolongás nem volt. Az utolsó vagon körülácsorogtunk a legtöbben.

Ráérsen csellengtünk, mintha megfeledkeztünk volna a szilveszterrl. A halálszorongatóan tisztes nyugalmat parancsolt ránk. Halkan beszélgettünk; kis csoportokalakultak és rebbentek szét, ha már nem volt több szörnyülködnivaló. Csak a kalauz

száguldozott fel-alá a vagonok mellett hivatalához ill komolysággal. A rendkívülieset kétségbe ejtette. Idegességében üresbe csettintgette jegycsípjét, elemlámpájapedig úgy imbolygott a nyakában, mint viharban a vészjelzés.

² Azt hittem, vicc... Újévi tréfa az a fék... hogy semmi az egész... ² hebegtenekem panaszosan. ² Ha ez nincs, majdnem idejében érkezünk... Idejében, érti?! ²bizonygatta.

Elhozakodtam neki a magam gondjával, de a csatlakozás említése ingerülttétette ² azt hitte, vállalatának mulasztásait ostorozom. Szerencsére hozzánk lépett abekecses.

² Meg kell várni a rendrséget! Egy órába is beletelhet, míg járgánnyal idáig

hajtányoznak ² jelentette ki. Becslésének helyességét a kalauz szapora fbólintásaigazolta. ² Intézkedni kell, megszervezni a tanúkihallgatást! Minden perc számít!... ²magyarázta. ² Ki tudja, mi vezet majd nyomra. Figyelmeztetem, hogy magát köteleziaz egyenruha ² tette hozzá nyomatékkal ², hiszen felels beosztású tisztségvisel!

Megrémítette, de nem akarta elveszejteni az ijedt vasútit. Felfedte neki kilétét ² jelenleg városi tisztviselként dolgozik, de rendrtiszt volt, meglehetstapasztalattal.

² Ahogy gondolja... Csak rendelkezzék az elvtárs... ² egyezett bele mindenbea megrémült kalauz.

² Beszállás! ² harsogta a szomszéd felém fordulva. Úgy éreztem, hogy

kiszemelt, valamiért megjegyzett magának. Eszembe jutott a vándor cukorkaárus.Bezzeg megúszta a vesztegzárat ² hamar leszállt. És bizonyára túladott már utolsódarabjain...

Visszatessékeltek a vonatba. Mindenki a korábbi helyét kellett elfoglalja. Abekecses sorra járta a vagonokat. Felszólított, játsszuk újra az utat! Megfenyegetett,hogy a legkisebb változtatás bajba sodorhatja az engedetleneket. Büntetjogifelelsségünket emlegetve vélt a lelkiismeretünkre hatni. Az áldozatotvégigfektettette a padon. A vele szemben levt, amire ültömbl éppúgy ráláttam,mint Zsiga, leüríttette, és maga telepedett rá. Megfigyelni. Szembekerültünkegymással, mint az ellenfelek.

Feszélyezett karvaly orrának ideges rángatózása ² mintha folyton szaglászna ²és apró szemének szúró tekintete. Egyelre csak ült újonnan nyert kiváltságoshelyén. Csak és az eredeti helyérl elzött hivatalnokféle ültek máshol. Nekemmégis úgy tnt, kevesebben vagyunk, megcsappant az állva szorongók száma.Figyelmeztetni akartam a bekecsest, aztán mégse tettem. Ehelyett magam isseregszemlét tartottam. Észrevettem, hogy mindnyájan gyanakodtunk. Akinek voltnémi tartaléka, elkeseredett falatozásba kezdett. Hirtelen én is megéheztem. Ránk




nehezedett a csend, melyet olykor megtört a muzsikások kesergése. Óbégattak, hogyeddig a faluban lehetnének... Várják ket... Oda a banda becsülete...

Anyóka döbbenten ült mellettem. Mellébl olykor fölszakadozott egy-egyrekedt sóhaj. Petyhüdt ajka mozgott ² magában beszélt. Ismét sok érthetetlenségetszörtyögött. Kezét oda-odakapta horpadt szájához ² szörnyülködött szegényke.

Igazam volt: többen utaztunk ebben az utolsó vagonban. A bekecses határozottés kissé ingerült utasítására a kalauz ímmel-ámmal újrafésülte a szerelvényt...Ismételten ellenrizte a jegyeket... Potyásaitól megint csak legombolta a sápot,mintha nem is egyezkedett volna velük, és az utasok segítségével végül is korábbihelyükre toloncolta az utolsó vagonokból elmenekülteket. A bekecses exfelügyel azellenrzött szakaszon szigorúan lezáratta az ajtókat. Megfordult a fejemben, hogyelreszököm, jelentkezem a kalauznál. Kimagyarázkodom, nem hagyok neki idt agyanakvásra. Azt reméltem, nem szállt le mindenki az ers kez, kedvesismeretlenek közül, akik csomagjaimat elkapták és fölsegítettek a mozgó vonatra.Késésem és a rohanás lesz az alibim... Sejtettem, hogy ennek hiányában gyanúba

keveredem ² szerencsétlen potyás vagyok, akirl nem tudhat a kalauz, mert az elsellenrzés során nem jutott el hozzánk az utolsó vagonba. Csak lesznek tanúim ²biztatgattam magam. Nyugtalanságom egyre ntt. Többször felálltam, éskiszédelegtem a folyosóra. Zsebeimet tapogattam, mint a vérbeli dohányosok. Valakimegszánt, és megkínált egy szr nélküli, ers cigarettával. Tüzet is adott ² rá kellettgyújtanom... Bár ne tettem volna: köhögni kezdtem. Láthatták, hogy kocadohányosvagyok. Épp velem szemben szorongtak a kántáló kamaszok. Nem tudták, hovahúzódjanak. A kalauz vagy a bekecses utasítására vártak. Vigyorogtakügyetlenségemen.

² Hol szálltatok föl? ² kérdeztem tlük könnyes szemmel, két köhögésroham

között. Szánalmas lehettem, mert egyszerre többen és komolyan válaszoltak. ² Aholúgy bedl a szerelvény... Falunkbeli a cukorkás ² segítettek emlékezni, látva, hogymit se mond számomra a magyarázatuk.

² És maga? ² viszonozták érdekldésemet. Megmondtam, elég kelletlenül.² Onnan jönnek a legtöbben ² bólogattak. Semleges válaszuk feltüzelt; azt

hittem, kétségbe vonják állításomat.² Oda szól a személyi igazolványom! ² bizonygattam hevesen. Furcsán

méregettek. Köpcös, koravén legényke torkollt le megveten:² Mit idegeskedik?!... MI nem kételkedünk! ² hangsúlyozta a többes számot.Igaza lehetett. Elszégyelltem magam. Zavaromban a falra szerelt hamutartó

tetejét babrálgattam, míg a kis tartály tartószege ki nem akadt. Ünnepi pantallómatmegszürkítette a hamupernye ² okkal bámultak a ténfergk.

Majdnem egy órája álltunk meg. Gondoltam, perceken belül megérkezik avasúti rendrség... Szinte kívántam az ankétot, csakhogy indulhassunk.Tervezgettem, hogy ha csak ünnepek után hallgatnak ki, bröndöm aljáról esetlegelkotorászom bankóimat, hátha sikerül vállalkozó kedv magántaxist találnom, akimég éjfél eltt hazaröpít. Anyámra gondoltam: állítólag engem sirat éjfélkor, mertgyermekei közül ² bámész hajlamom miatt ² én vagyok a legszerencsétlenebb...



Medgyesi Emese11

Odabenn az utastérben megint én kerültem anyó figyelmének a középpontjába.Észrevettem, hogy tettrekészen sóhajtozik mellettem; legalábbis beszélgetni akart.Hirtelen eszembe jutott, hogy korábbi elbeszélésébl nem derült ki, végül hogy letteka szökevények közvetlen szomszédaink. Hiszen csak azt bizonygatta, hogy régóta jóval eltte fölkapaszkodhattak, és hogy az áldozat már akkor aludt.

Megkérdeztem, mikor ült át a mostani helyünkre és miért. Megismételtette,hangosabban. A bekecses felénk nézett, érdekldve, de nem jött közelebb.

² Válaszoljon! ² sziszerésztem dühösen anyónak. Elvigyorodott. Akkoraszájat tátott, hogy felelet helyett újabb siratóénekre számítottam. Sokára felelt, éselbb keresztet vetett. Rekedt hangja valósággal reszelte a várakozás csendjét ²válasza nem maradhatott titokban.

² Mieltt te fölszálltál volna... Mert éreztem, hogy mellém kell ülnöd. Nemakartam ott középen maradni ² terhes nknek, kisgyermekeseknek át kellett volnaadd a helyett... A szke aludt, vagy már halott volt ² susorászta ², t nemzavarhatták volna. Miattad ültem át ² szögezte le ellentmondást nem tr

határozottsággal.Megdermedtem. Talányos, de érthet válasza elgondolkoztatott. Percek múltánkaptam észbe, mit is fecsegett!... Féltem, valakik cinkosává tesz, ha meg nem cáfolom:² Maga nem tudhatta, hogy jövök. Indulás eltt egy órával döntöttem el, hogyhazautazom.

² Mindenki egyformán gyanús ² intett le a bekecses, mert elértettefélelmemet. Kajánul hozzáfzte: ² A potyások pláne... És heherészni kezdett, majdfolytatta: ² Mivel igazolják, hol szálltak fel?! Tapasztalatból tudom, meg kell szorítaniaz embereket. Okos vallató mindent kiderít. Az ijedt tanú például cinkosszámbamehet ² nézett az öregasszonyra. ² Gondolja meg, miket beszél! ² tanácsolta

hátborzongató jóindulattal.² Végül hárman ültek magával szemben? ² sietett Zsiga az anyókasegítségére, hogy elüsse a hajdani felügyel fenyegetésének élét.

² Iiigen ² válaszolta ingerülten az öregasszony ², volt úgy is! ² Izgalmábanakkorát csapott csontos kezével a saját keszeg combjára, hogy csak úgy csattantak télirokolyái.

² Mikor a végállomáson betolták a szerelvényt, anyó a hullával szemben ült.Az elbb pedig úgy mondta, azok ketten a folyosón voltak ² foglalta össze abekecses. ² Hagyja csak, elvtárs, mindenki egyformán gyanús, nem gyzöm elegethangsúlyozni!... ² sandított rám. ² Maga meg ne okoskodjék, hallja?! ² vetette oda azifjúnak.

² Ott-ott ² sápogta szeppenten anyó ², és mieltt más is jött volna, intették,hogy jöjjek át ide. k az utolsó pillanatban ültek le, mieltt valaki fölszállhatottvolna. Lökdösdve értekeztek; nekem csak mutogattak... Beszélni nem hallottamket ² szipogta.

² Sok csomagja van? ² kérdezte erltetett mosolylyal a bekecses.² Az átalvet és az a két nagy ² mutatott állítólagos régi helyének

csomagtartójára. Félelmében elpityeredett. Nem ismertem rá ² mintha nem is




danolászott volna az út elején. Többé nem volt kedve beszélni. Csomózottzsebkendjét felváltva nyomogatta ráncokba ágyazott szeméhez és beesett szájához.Összevissza beszélt, sopánkodott. Közrefogták, és pátyolgatták az asszonyok. Miférfiak csak várakoztunk megkövülten. A hajdani felügyel most kezdte elemébenérezni magát, s ellentmondást nem tr modorban kifejtette, hogy alighanem az

öregasszony lesz a koronatanú. Bár az is lehet ² fzte hozzá ², hogy tévútra vezet aza töpörödött emlékezete...

Míg beszélt, oktatóan szánkáztatta fel-alá a hangját, és engem nézett.Odakinn feltámadt a szél. Nagy, puhány hópelyheket lapított az ablaküveghez.

² Még betemeti ezt a luxusgzöst ² nyafogta a kövérkés hivatalnok. ² Hangja olyvékony volt és oly kétségbeesett, mint egy kisgyereké. Vihogtak rajta a lányok, deZsiga nem csendesítette le ket.

Észre sem vettük, hogy éjfél van. Amikor a mozdony sípolni kezdett, a kántálókmegrázták csengs botjaikat, és éltették az új esztendt, bennünket, az egész világot.Mindenki összevissza kiabált; elemózsiás zacskók pukkantak, csengetty- és

kereplhanggal vegyes ostorcsattogás, veszett gajdolás hallatszott. Tombolt az egészlezárt vonat... Az ünnepi lelkesedésben meg sem hallottuk a vasúti rendrségérkezését. Azt sem vettük észre, hogy megmozdult velünk a szerelvény ² lassanvontattak a legközelebbi város rendrrse felé.

A folyosóajtóban egyszer csak megjelent a kalauz. Üresbe kattogtatta jegycsípjét, és a muzsikásokhoz vágta a sapkáját: rosszallotta, hogy mi akkoracsendben vagyunk itt az utolsó vagonban.

² Hát itt mindenki hallgat?!... Húzhatnátok! ² rikkantott a muzsikásokra ²sze¶ újév van!... Ami volt... a tavaly volt... ² magyarázta akadozva a bekecsesnek mintlegtekintélyesebbnek. Más szabad hely nem volt a vagonban, leült hát melléje.

Elemlámpájával sorra az arcunkba világított, jó hosszan, hogy hunyorogjunk.² Hu-huú! Sü-kü-tü-kü-ss! ² sustorgott rejtélyesen, mieltt bejelentette volna,hogy utasították, hirdesse ki: a célállomásig nem áll meg a vonat ² mindenki ott fogleszállni. Fölveszik adatainkat, de nem tartóztatnak, utazhatunk tovább, szabadokvagyunk.

² Nyomozás csak az ünnep után lesz ² oktatgatott bennünket kába vigyorral.² Mit szólnak hozzá?! Addig minden gyanúsított hazamehet, elvtársak!... St:minden gyilkos és minden áldozat is ² röhögött. ² Különben van magának jegye? ²hajolt közelebb hozzám. Még kacsintott is, mintha csak tréfálna.



Medgyesi Emese13

ARARÁT-EXPRESSZ

Hajnal óta egyenletesen ntt az ár. A régi töltésen túl senki nem merészkedett,pedig a víz nem vette még birtokba árterületét. Gyutacs is ott csellengett. Nézeldött,

alkalomadtán együttérzett a jórészt ismeretlen kétségbeesettekkel. Alig derengett,mikor a városnak ezen a részén ² az alacsony fekvést okolták ² feltört a víz akanálisokból. Rossz álmú némberek eszeveszetten jajveszékeltek kitárt ablakaikból.A felriadtak egy része megfontoltan számigált, számba vette élelmiszerkészletét,becsülgette az építkezések megbízhatóságát, k nem mozdultak. Mások magukhozvették nélkülözhetetlennek vélt haszontalanságaikat, belegázoltak az iszaposáradatba. Jó részük az ácsingózók segítségével vergdött fel a töltésre, többnyireragaszkodásuk tárgya nélkül. A menekülteket közrefogták a bámészok, kérdésekkelzaklatták, s k, ha a csdületben nem akadt ismers, sem a Felsvárosban rokon,kinél meghúzódhattak volna, vacogva támaszkodtak a korlátnak.

Pici Laji sokáig habozott. Végül a helyzettel összeegyeztethetetlen étvágya ésüres kamrája bírták távozásra.Utolsók között érkezett a töltésre. Tempósan úszott. Vállán foltokból tákolt

brzsák. Bal kezét magasra tartotta, gyöngyházberakásos ládikót menekített. Ötvenméterrl kinézte magának Gyutacsot. Kilégzéskor, két karlendítés között nekirikoltozott. A Åcélµ dühöngött, s hibáztatta magát, minek állt az els sorba s atöltésnek épp ezen a szakaszán!... Morogva üdvözölte a partraszállót. Elálldogáltakmég egy keveset, aztán nekivágtak a Daragambnak.

Reggeli csendben, riadt utcákon szivárgott utánuk a vízzúgás, lopakodott aziszapos piszokszag.

A Víztelep utcától érezheten csökkent a hmérséklet. Pici fogai mamboritmusban kocogtak, nedves ruháját testére feszítette a szél. Gyutacs helyrajzimagyarázattal szórakoztatta. Növényneveket is emlegetett, egy-egy illatsávbanmegállt, húzta az idt. Megszenvedtette Picit. Szándékosan ködösített:

² Különbejáratú fülkéd lesz, öregem!... Ágyad három szinten. Tükör,lenyitható kisasztal, hamutál. A falon képek, fejed felett ládikód, degesz zsákod...(Végigvágott védence poggyászán. Csalódva tapintotta a ruhagöböket sfémgombokát valami veddfelkén.) ² Aranyélet! ² harsogta hamisan. Fulladt hegynekfel, bár bevallása szerint nyaranta napjában kétszer tette meg az utat a vagonig ésvissza a városba. Egyre gyakrabban pihent s hosszabban rostokolt. Bosszantotta Picivacogó érdektelensége: eszébe jutottak régi sérelmei. Laji tavaly kölcsönkérte ésleette ünnepljét. Gátlástalan fickó ² számtalanszor bebizonyosodott.Vendégszeretete lelohadt, elrukkolt kikötéseivel:

² Öt percnél többet nern ülsz a budin, mosdóvizet kiki magának hord, üríti apiszkosvedret. Szappant, borotvát kaphatsz, ha megtéríted... Csak én használhatomtörülközmet... A folyosón nem füstölsz, nem illetlenkedsz Betársulsz az élelemárába.




Gondolkozott, nehogy kifelejtsen valamit. ² És ² nyomatékosította szavaithimbálózva ² rokonommal rendesen viselkedsz, semmiben kárt nem teszel.Semmiben!

Pici apró bólintásokkal helyeselt. Mindenbe beleegyezett, Gyutacs mégis ötölt-hatolt. Visszapillantott, szörnyülködött. Az Alsóvárost mintha vízre építették volna,

kávébarna, ellenséges árra. Szidefess szitakötk a helikopterek; itt-ott pontokzubognak belsejükbl. Elssegélycsomagok, kenyér, pokróc, konzervek.

² A Gyártelep ² érzékenyült el Gyutacs. Aggodalma átkomorlott Pici miattibosszúságán. Gyomorszája, torka összeszorult. ² Nagyon alacsony házak. Amunkások maguk építették. Nem túl magasra, a ftés miatt, Apám is... ² kezdtevolna, de hogy Laji magában elreindult, utánasietett. Ha a vendég felnéz, aVíztorony irányában, a törpefenysor fölött megpillanthatja az els osztályút, ésGyutacs semmit nem akart elszalasztani.

A Daragamb teraszos kiszögellése szabályos téglalap, zsenge f borítja.Szlsök övezik, pepita telekfoltok. Rajta sínpárdarab, s azon els osztályú vagon,

Gyutacsék családi öröksége. Domború teteje vidám spenótszín. Alumíniumablakkeretei messze fehérlenek, mélyítik az alájuk pingált óriáskeresztekmályvaszínét. Nem kirándulók vagy a légier megtévesztésére festette Gyutacs;szimbólumnak sem szánta mázolmányát. Alsóvárosi garzonja északkeleti fekvés, sbár messze a Daragambtól, a Víztorony s a keresztek színe támpontot nyújtanaktekintetének, ha az örökség látványában ² rendszerint szürkületkor ² megnyugvástkeres. Ilyenkor enyhe bizsergést érez tarkóján.

Pici Lajit annyira igénybe vette kiszolgáltatottságának tudata és a hideg, hogyészre sem vette: a Víztelep utca kaptatóvá szkült, az pedig ösvényre váltott,gyepsznyegbe torkollt. Védencének érdektelensége elgondolkoztatta Gyutacsot ² az

elnytelen perspektívát hibáztatta. Gyorsan Pici elé került, távolabb húzta, ésszembefordította büszkesége tárgyával. A látványtól? Laji jóságos arcakiismerhetetlenül ráncosra zsugorodott, elcsitult ajkának vitustánca. Az óriási I-esmegtette hatását; a mályvaszín keresztektl tanácstalan lett.

² Hányas vagyok? ² fordult Gyutacshoz mint tájékozatlan, ám civilizált utas.² Harminchatos, a bal felében ² válaszolt a vendéglátó készségesen, és

elhatározta, hogy felkíséri; emlékeztetni akarta kikötéseire. Pici azonban nemmozdult. Hosszú másodpercek kercegtek víztl megkínzott karóráján.

Gyutacs méltányolta vendégének áhítatos csodálatát. Hogy Pici ocsúdott,nyomban ugrott, nyitotta az ajtót. Felszállt, és felsegítette, mint egy gyengébbnembélit.

Plüss, évtizedes doh-, elhanyagolt illemhelyek ammónia- és vonatok sikarbolszagának keveréke fogadta a belépket. Pici a hivatásos becsüs tapintatávalnézeldött: az ablakokon nincs függöny, viszont örökérvény rajtuk a drapplerakódás. Jobbra étkeztér ² asztal, kármentrácsos söntés; sajnos, 00 feliratosbeugró szomszédságában. Utána fülkesor, els a mosdó. (Majdnem) hagyományosvagonkép. A folyosón, az ajtók fölött sáfrányszín szárítókötél. Két import ni bikini,egy pár térdharisnya és szakadt szvetter szárad.



Medgyesi Emese15

² Nstényeket is menekítettél? ² kezdte nagy hangon faggatózását Pici. ² Azthittem, én vagyok az egyetlen!

Gyutacs másféle kérdezsködésre számított; utálta a heccet, mint a késelést.² Beszélj tisztességesen ² válaszolta elutasítóan.A fülkeajtókon Pici hiába kereste a helyek számozását.

² Harminc...² Hat, hogy fontosnak érezd magad. De még apám lefeszegette ket.

Fiókomban tartom, dominózni. Itt a helyed ² közölte. Száraz hangja, elrelendítettmutatóujja ell Pici behátrált a kijelölt fülkébe. Gyöngyházberakásos ládikóját feltettea csomagtartóba. Elször feje fölé, aztán lábtól és átlósan, nehogy kontár kezekprédájává essék.

² Az én vagonom ² vihogta mutogatva. ² Egyszer megmutatom, mi vanbenne ² ígérte, bár óvta a csalódástól: ² Jóra ne számíts, bikinik kizárva!

És levágta magát az ülésre. Porzott lendülete.Gyutacs megbánta hajnali döntését ² hogy bokáig ér vízben elsk között

menekült az Alsóvárosból ² és kíváncsiságát, amiért nem mozdult a töltésrl mégakkor sem, mikor a földszinti lakásokban a vízállás elérte az egy métert. Flórenc ²tudta Gyutacs, hogy unokahúgának készpénze kevés, de gyanította, hogytakarékbetétje jelentékeny ² elboldogult volna, míg visszahúzódik a víz. Most nemrettegné Pici kártékonyságát.

Nem elször érezte tehetetlennek magát amiatt, hogy egyids Pici Lajival. Afátum packáz személyével ² szögezte le diákkorában letargikusan egy filozófiaórán.A tény következményei ² Gyutacs mostani kényszer együttlétük jövjét fontolgatta² koruk elrehaladtával súlyosodtak. Gyerekkorukban Lajka miatt Gyutacs többfenekest kapott, mint egyéni csínytevéseiért. Pici kitörte volt Gyutacs íróasztalának

lábát, majd a kamaszt megszégyenítette szerelme eltt. Tavaly kölcsönkérte éstönkretette ünnepljét.² Barátom... ² kezdte volna szemléjének kiértékeljét a vendég. A

megszólított azonban elsietett. Leszállt, és eltnt a teraszos fennsíkról. Piciutánanézett. Azt hitte, Gyutacs visszatér a városba, de észbekapott: az út ellenkezirányban van. Gondolta, a szlsök között rövidít. Felállt, tapogott. A tapintatlanemberek éber érzékeivel vette birtokba fülkéjét. Újra kipróbálta az ülés rugózását, leakarta nyitni az ablakot, de mert nehezen járt, elállt szándékától, belevicsorgott atükörbe. Illetlennek ítélte házigazdája szótlan elvonulását, még akkor is, ha ² korgógyomra ihlette a mentséget ² élelemért ment; figyelmébe kellett volna ajánlja azösszkomfort többi tartozékát!

Gyutacs alakja mint zsongó húr vagy bizonytalan pálcika bukkant föl aláthatáron, melynek közepén ² ölében ² fehér pont éktelenkedett. Az Åelmetszettµalak letette terhét, s ráült pihenni. Pici Laji közelebb hajolt az ablakhoz: nagy követhurcolt Gyutacs. Lehetetlenül fogta, kínja messze látszott. ÅAkarnok vakondµ ²mormogta a vendég. Indult, hogy segítsen, de Gyutacs elutasította. Annyit és úgyakadékoskodtak, hogy Pici attól félt, megmagyarázhatatlanul dühös társa végül alábukra ejti. Félreállt. Gyutacs a síntöredékeknél lepakolt, de visszaindult, újabb




kért. Négyszer fordult. Egyre fáradtabban, növekv idközönként. Pici fázottszikkadó vászonnadrágjában, mégsem menekült fülkéjébe. Nem tudott betelni sem aprocesszió, sem a mályvaszín keresztek látványával. Foglalkoztatta a talány is: minekaz óriáskövek?

Gyutacs mint nyugtalan pillangó cikázott a vagon körül. Végül csak fellódult a

magas vaslépcskön, s látható indulattal csattogtak léptei a folyosón. Vastárgyakkocolódtak, závár csattant. Ismét láthatóvá vált kezében ² mit Pici fegyvernek hitt ²rugós nyel játékásója. Sorra vette a sínpár csücskeit. Mindenik eltt letérdelt, s azodahurcolt knek göbbent kapart. Aztán rögzítette támasztékjait. Elszeretettelnyomkodta ket, mint ki fát ültet. Késbb fel is állt rájuk. Arccal a város felé fordult ²pillanatnyira sem feledkezett meg az eseményekrl. Bár látszólag nem tördött vele,Picit sem vesztette szem ell. Mindent az kedvéért tett. Nem bosszúból, ahogykamaszként megfogadta; féltette a vagont, Flórencet, magát.

Pici Laji jelenléte rossz ómen, pedig arca jóságos ² renyhe elégedettségetsugároz ², természete szelíd. Viszont érzéketlen, s ezért magabiztos. Jellemének

ecsetelt vonásai beláthatatlan következményeket rejtegetnek. Gyutacs sohasemgondolta volna, hogy családi perpatvar hse lesz íróasztalának törött lába miatt, semhogy gátlásosan feszeng majd olajfoltos öltönyében, és végül agglegény maradkamaszszerelmének csdje nyomán.

Laji jóvoltából lett fatalista, mégis óvintézkedésekre fanyalodott, annyiramegrémült pártfogoltjának bimbózó biztonságától, testi erejétl. Nem kételkedettPici szándékainak nemes voltában, még a fenekesek okozta szenvedések vagy azíróasztal-incidenst követ vallatások idején sem. Ma azonban, ahogy leült ésbeleremegett lendületébe a kocsi, messzehangzó dörrenéssel lecsapódott az úgyfelejtett vécetet. Gyutacs elhatározta, hogy rögzíti a kerekeket.

² Hallod-e ² szólította érdekld hízelgéssel Pici ², enni hol fogunk?² Ki-ki magánál.² Mit? ² türelmetlenkedett.² Mi szem-szájnak ingere ² vetette oda Gyutacs, de megszánta a csapzott

melákot. ² Reggelire a vendégem vagy. A söntésrácson, az ebédlben tojást,savanyúságot találsz.

Pici nem kérette magát.Gyutacsot marcangolta aggodalma. Sötétbarna a láthatár a szlsök fölött; víz

alá került az Alsóváros. Fortyogott tehetetlenségének indulata. Pici után nézett ²rossz szájízzel gondolt a hétvégére. Azt tervezte, sosem veszíti szem ell a vendéget.Ha az ár apad, elhiteti vele, hogy odalenn szükség van erejére. Hálás lesz, hogytávozhat...

² A tojások! ² kapott észbe. Fájdalmasat nyögött, hogy Flórenc fülkéjénmegrebbent a függöny. Bosszantotta unokahúgának érdekldése. Rohant azétkezfülkébe. Üresen égett a turistatzhely; Pici arcán, a mosogatólábos fölött,boldog emésztés jele éktelenkedett.

² Takarékoskodni kell! ² sziszegte neki szigorral Gyutacs. Nem voltak illúzióiaz elfogyasztott tojások számát illeten; gyakorlatiassága ösztökélte kérdését.



Medgyesi Emese17

² Hányat ettél? ² bökött a szakajtó felé.² Tizennégyet ² közölte teljesítményét Pici. Beszédes mozdulattal igazított

foltos ingén.² Az Alsóváros víz alatt van ² kezdte szónokias megrovását Gyutacs. Pici

kételkedett, mert jóllakottan merészebb volt.

² Honnan tudod?² Kiszámítottam.² Bakot lhetsz ² akadékoskodott.² Elismerem, mégsem fogsz ekkora adagokat zabálni.² Betársulok... Magad mondtad ² alkudozott Pici.² Rendben. Tojás helyett azonnal tojást hozol, hús helyett húst ² bármilyent,

nem válogatunk ², s így tovább.² Miért következik mindez a vízállásból? Idáig sosem ér el, vagy ha igen,

sokunknak minden mindegy lesz!...² Ha tlem függne... ² Gyutacs türelmes magyarázatba kezdett, de

fellengzsnek vélte felütését. Helyesbített: ² Ha jól okoskodom, a felsvárosiboltokban hoszszú ideig csak elsdleges dolgokat fognak árulni. Várandósoknak ésgyerekeknek kenyeret, tejet... talán konzerveket is.

² Akkor mit akadékoskodsz? ² fortyogott Pici.² Mert piciny gyomrod telhetetlen, holott nem tartozhatsz a kivételezettek

közé.Pici egyetértett a közléssel, mégis megbotránkozott Gyutacs udvariatlanságán.

Szembenézett vele: éreztetni vélte sértettségét. Eszébe villantak az úton elfogadottkikötések. Eredetileg ki akarta mosni a rántottás lábost, de úgy vélte, hasonló esetbensemmi nem kötelezi. Felállt; köszönetét letudta a sértésben. Döng léptekkel

távozott.Gyutacs összeszedegette a zaba romjait. ÅCsak ne nne tovább az ár...µ Akicsipegetett kenyérbelet papírzacskóba, a karéj darabokat üres cipsdobozba, alábost a mosatlanhegyre tette. Lekecmergett a kocsiból. A mosdó alól, a talpfákrólkiemelte a piszkosvedret; fintorogva indult vele a gödör felé. ÅHolnaptól viszi...µ ²fogadkozott, bár nem emlékezett, leszögezték-e idejövetelekor.

Felindultan ereszkedett alá a városba. Gombócféle állandósult torkában.Dohogása felvidította Picit. Röhögött, hogy elképzelte: ha a sín nem torzó,

Gyutacs elgördíti a kerekek támasztékjait, s ládikóstól, vagonostól visszalódítja t azAlsóvárosba!...

Flórenc megvárta, hogy unokabátyja alásüllyedjen a törpefenyk mögött.Sikerült nesztelenül megpattintania fülkéje ajtaját, mégis kikémlelt, mieltt elindultvolna. Savószín szemei megszürkültek a fürkészésben. Krákogás, köhintéseligazíthatta volna, hol tartózkodik kíváncsiságának tárgya, de a martalóc honfoglalópéldás csendben ült. Pici bizonyára szívesen tett volna kedvére, de ² szokatlan tünet² lefoglalta helyzetének ízlelgetése. Szikkadt farzsebén dobolt tenyere.

Riadt tipegéssel száguldott a folyosón Flórenc. Dioptriái miatt félénknek tnt sellenszenvesnek, pedig kíváncsi volt. Kezével ² mintha fékezne ² végigpengette az




ajtók fogantyúit. ÅLíbiai futótyúkµ ² gondolta róla Pici. Szke sörénye szánalmas kóc² Åkontya nehéz göb parányi eszén.µ Mégis izgatta a tünemény, ki az ebédlbennekilátott felszámolni a mosatlanhegyet, s a szokásosnál zajosabban rakosgatott. Piciutána settenkedett. Ujjai szambát kopogtak az ajtófélfán, aztán megszólalt:

² Gyuti mióta szállásol kerubinákat?

² Az Úr szándékai kiismerhetetlenek... A szükség, lám, szatírokat isidekényszerített! ² Flórenc nyelvét a düh oldotta meg. Aggodalmas pedantériája,melyet ² mint a vagont ² nagyapától örökölt, tette unokabátyjának szövetségesévé.Kevés pénzbl, egyedül élt. Telente mozgalmas albérleteket váltogatott; koratavasztól kés szig Gyutaccsal a Daragambon, a vagonban húzódtak meg. Olykor,néhány hétre, hárman lakták. Nk csapódtak kettsükhöz, kik Flórencceltartózkodóan viselkedtek. Távozásuk okát Gyutacs eltitkolta, utólag makogvamentegette ket. A nk nyomán a rokonok dühös indulattal renováltak: rúzsfoltoktóltisztították a poharakat, kefélték a púderport az ülések bársonyáról; némán sokmindenre fogadkoztak.

Flórencet nyugtalanította az új vendég. Nemcsak neme volt szokatlan; rossz jelnek tekintette, hogy az Árvíz reggelén hozta Gyutacs, s ráadásul milyen szaggal!Biztosra vette: rondított a mosogatófazékba. Miközben szavainak hatását leste,egyúttal fintorgott.

² Lököttek vagytok ² fitymált Pici.² Én és még ki?² Gazdánk.² Én ² egyenesedett fel Flórenc a sikálásból, mert végzett a kérdéses lábossal ²

társtulajdonos vagyok. (Öntudata saját magát is meglepte.)² Rokon?... ² visszakozott Pici. Azt méregette: Gyutacs inas alkata nben

nyhetetlen. A száradó bikinik mégsem illettek hozzá. Válasz helyett érdekldöttFlórenc:² Odalenn?² N a víz. (Ez volt az egyetlen lehetséges felelet.)² Melyik részen lakott?² Bolgárréten.² ...(A nn meglátszott szégyene, s az, hogy mérlegel.)² Ott-ott ² röhögött Pici, mert kitalálta, miért hallgatott el. Közelebb húzódott

hozzá, s feltette sorsdönt kérdését:² Hogy hívnak? ² vakmersége tudatában várt kéthárom kislábosnyit.

Mieltt sorra kerültek volna a lapítók, rávillantak a dioptriák:² Flórenc.Pici hallgatott. Várta, hogy ismét ránézzen új ismerse. Mikor végre

felpillantott, a n apró mellére bökött: ² Pici ² mondta. Kis szünetet tartott; késbbfzte hozzá ² Laji.

Flórenc elpirult.Rossz, de színes hírekkel tért meg Gyutacs. Annyira a látottak hatása alatt állott,

hogy fel sem tnt neki, hogy unokahúga fülkéjében találta Picit. Ezek ketten




most tudatosodott benne, hogy a lány fülkéjében talált rájuk, bár tudomása szerintnem ismerték egymást ², de az annak jár, ki este megy a gödörhöz. Hamar, fekszünk² gyzködte Picit. ² Álmaid álmának hódolhatsz: nincs vekker a Daragambon. Azalsóvárosi szirénákat sem húzzák meg az elkövetkezkben. Én majd friss jelentésekkel érkezem ² vigasztalta, mert szavai láthatóan, elkeserít hatást

gyakoroltak a férfira.Gyutacs Flórencet utasította: ² Nagyapa mérlegén kimérjük a kenyeret!...Befejezte Picivel a beszélgetést; szerette volna, ha távozik, de nem mozdult.

Gyutacs elvesztette türelmét. Fejét rendszeresen a fülkeajtó irányába biccentette; jelzése félreérthetetlen volt. Flórenc soha semmit nem tett unokabátyja ellenére,valószín, nem is esett nehezére a különcségekhez idomulni: rokonságukszokásaikban is megmutatkozott. Mint hajléktalan, n létére volt a kiszolgáltatott,bár anyjának halála után Gyutacs is rászorult. Kritikus szótlansággal figyelte Åfivéreµudvariatlanságát. Káröröm piroslott pattanásos arcán, hogy megértette: Piciszándékosan nem mozdul.

ÅNyomorult blattosokµ ² Gyutacsnak szemet szúrt a dacszövetség.Kudarca nyomán elbarikádozta az étkezfülkét. Pici a kitámasztott ablak ajattszitkozódott; éhes volt, venyigét mégsem rágcsálhatott. Valahonnan aprópénztkotort el ² a kármentrács pultja kívánatos célpont volt. Ha talált, Gyutacs felkaptafejét. Egyszer eltévesztette a kalkulust, felállt, közölte a dühöngvel, mekkoraösszeget vételezett be: tervezett vacsorájuk ráes részét. Kifeszítette a pockot; hagytafelcsapódni az ablakot. Integetve mentegetzött, hogy nem szeretné jobban költségbeverni.

Sötétedés eltt befejezte a leltárt; lelakatolta a kármentrács ajtaját. Asöntéslenyílót belülrl reteszelte el. Füttyszóval hívta Flórencet, átadta a

vacsoraadagot, és rendelkezésére bocsátotta a fülkét.Gyutacsot nyugtalanította Pici, aki míg tiltakozott, legalább szem eltt volt. Fejefölött a vízállásra is figyelhetett, és rálátott a Kálváriára. A sátorutcákon csendhonolt. Elhaltak az egzotikus illatok ² állandósult a víz- és iszapszag. Töredezettsegélykiáltásokat hozott az Alsóváros fell a szél. Körbejárta a vagont, alája isbekukkantott. A veder tele volt. Megragadta, és elindult vele a gödörhöz. Mirevisszaért, Pici fülkéje sötét volt, csakúgy, mint a többi. Nézeldött. A Daragambrólmessze ellátni; gyakorlott szeme máskor megakadt a szlsök között ácsingózókon.Pici Lajinak nyoma veszett. A felfedezés elragadtatta Gyutacsot. Rohant, hogyelújságolja Flórencnek, pedig unokahúga délután szó nélkül is ellene fordult.

Az étkez ajtaját zárva találta. Rángatta, dörömbölt.. Odabenn Flórenc avacsorát készíthette; talán tálalt; idnként csörömpölt. A tartályból folyt a víz. Alól aveder újratelt, túlcsordult. Dühöngött, mert nem tudta, mi történhetett. Unokahúganem merészelné kizárni ² ebben biztos volt; tehát Picire gyanakodott. Mégsemüvöltözött. Szeretett volna nesztelenül távozni. Odabent valaki elzárta a csapot, de atúlcsordult vederbl még sokáig lötyögött a víz. Az utolsó fülke eltt fejétengesztelen megsimogatták Pici ingének ujjai. A bikinik helyére terítették, az



Medgyesi Emese21

törülközje mellé. Megtapogatta. Valamennyi nedves volt, és errl eszébe jutott,hogy ma még meg sem. mosdott.

Második zarándokútján ² a gödörig és vissza ² a másnapi menüt tervezgette.Kiszámította Pici tartozását, és azt latolgatta, milyen indokkal bírhatná távozásra.Besötétedett. Ismerte a járást, léptei mégis meg-megbicsaklottak, gondolatai

összerázódtak. Karcolások villantak eszébe, horzsolások a fülkeajtókon, afigyelmeztet és üdvözl táblácskákon. Törülközjének idegen szaga és a kihasítottülések képzete mindennél jobban riasztotta. Helyére akasztotta a vödröt, és sorra járta a fülkéket.

Az étkez ajtaja ezúttal engedett. Nagyapa karbidlámpája merészen bzlött.Mellette Flórenc ült, egyenes háttal, kezét ölébe ejtve. Pici fél könyékkel azasztallapnak támaszkodva. Az tányéruk üres, viszont a szemközti terítéken aGyutacs által megszabottak: két téglalapsajtocska, egy szelet szalámi, fél kockatejcsokoládé, nyolc grammos tasakban cukor. A csésze karimáján szelet kenyér.Kifogástalan csendélet, bár ellenséges.

Gyutacs szerette volna, ha magyarázkodnak; elégtétellel hallgattatta volna elket. Azt sem bánta volna, ha együtt esznek. Ingerültsége kezdeményezésresarkallta.

² Reggel körülnézek. A víz egyre bszebb...Kesern itta teáját; a cukrot felmutatta, majd tünteten távolra rakta terítékétl.

² Bár ² folytatta ² a veszélyeztetettek biztonságban. Te is ² bökött csészéjével Picifelé. Kattogó állkapcsa rölt ² körülötte mozdulatlanság. Elfogyasztotta adagját, majdtámadásba lendült. Fortyogásának bevezett rögtönzött. ² Szappant s manyagborotvát hajítottam ülésedre ² az árát felírtam...

Kíméletlen memóriája elhozakodott a higiénia alapszabályaival; síkra szállt a

rendszeres tisztálkodás és az egyszemélyes törülközhasználat mellett. Afogmosással kapcsolatosan szó szerint idézte néhai középiskolás tankönyvénekelírásait. Malaszttal ecsetelte az emberi szabadság mibenlétét, ügyes fordulattaleltérbe helyezte a kötelezettségeket, valamint a felebaráti megértést. Jellembelifogyatékosságokat ostorozott, melyek társait sorvasztották. Példálózottsorscsapással, ígéretszegéssel, htlenséggel; fenyegetzött megbánással. Önkéntelenkirohanását retorikai szabályok szerint komponálta. Dominikánus düh fröcsögöttszemrehányásából, mégis hatástalan maradt.

Pici ² t okította vendéglátója ² igyekezett titkolni ers nyálelválasztását. Balkezével támasztékot keresett az asztal alatt: szoríthatót, dühe levezetésérealkalmasat. Flórenc térdére tévedt a keze. A savószín szemek meg sem rezzentek.Fellibbentette hát a kockás harangszoknyát. Óvatosan csúsztatta kezét ² Gyutacs éppmegbánással fenyegetzött.

Hasonlósági alapon bizonyságot nyert, hogy a száradó bikinik a Flórencéi.Gyutacs visszavonhatatlan kijelentésekre ragadtatta magát. Becsmérelte

unokahúga fizikumát, s megvádolta, hogy okozta az apró sérülések jó részét avagon berendezésén. Élsködnek nevezte, és közölte vele, hogy a vízhordás ²forrástól és a gödörhöz ² az dolga!...




Pici úgy fejezte ki ellenvéleményét, hogy eloltotta a karbidlámpát. Gyutacskapkodva tapogatózott a kis cukortasak után.

Éjfél körül Pici hátracsapta Gyutacs fülkéjének ajtaját. Elemlámpával az alvóarcába világított s közölte:

² Húgod kártyázni akar. ² Gyutacs egyértelmen reagált; ² Aludjon!

² Tanácsokból ² pillantott karórájára a betolakodó ² mára, holnapra elég.Öltözz! ² utasította Pici.

² Csak piroslibázni tud!² Azt játszunk ² szerelte le parancsolója. ² Az ebédlben várunk! ²

hangsúlyozta fenyegeten és elsietett.² Agyamra mentek! ² dünnyögte Gyutacs bosszúsan, míg szedelzködött. ²

Parancsolgass a kisöcsédnek! ² háborgott halkan. Inge, nadrágja után tapogatózott. ²Rohangászol fel s alá... Rom-bol-ni, za-bál-ni ² húzta a cipjét ², a pöcéhez persze én járjak!...

Odakinn sötét volt. A Kálvárián tüzek pislákoltak, meg-megvillantak az rök

lámpái. Az étkezfülkébl fény szivárgott a szabadba. Korgó gyomra aszükségállapotra emlékeztette. ,,Apadna az ár...µ ² biztatgatta magát. Csömörrügyezett szája szélén. A folyosóajtót kinyitották; friss, éles leveg csapta meg.

Tünteten kelletlen volt Gyutacs. ÅUdvariatlanµ ² csillant Pici leleményestekintete. Az iszapszagban diadalaromát érzett. Jóságos képén kaján vigyornyújtózott; nagyot ásított. Vérpezsdít veszekedésre számított ² igyekezettlépéskényszerbe tolni kortársát.

² Nem tudunk aludni ² zsörtöldött ártatlanul. A többes szám láthatóaningerelte Gyutacsot, mert körülnézett, mire ülhetne s hova. Flórenc jobbjátválasztotta, a lenyitható padon. Beugrott.

² Esti mesét mondjak nektek? Ahogy nézem, regéltetek ti már egymásnak.² Micsoda stílus! ² cinnegtetett Pici Flórencnek. ² Figyelmeztetnünk kellettvolna egymást, hisz régóta ismerjük.

² Mit játszunk? ² próbált kievickélni Gyutacs a figyelem középpontjából.² Álszent pacikám! ² becézte jóságos gúnnyal Pici. ² Félálomban rosszalltad,

hogy húgod kizárólag piroslibázik!...² Bestiáriumba keveredtem ² szögezte le Gyutacs, és a csomóért nyúlt, hogy

osszon.² Örökségetek szimbólum és misztika ² hatástalanította Pici a sértést ²,

jellemz, hogy a tiétek, s hogy nem illik a Daragambra. Éhgyomorral soha rá nem jövök, hogy került ide... Lakályossá tételét kinézem belled ² tapogatózott, hogyGyutacs semmit sem szólt.

² Libázunk vagy mehetek aludni? ² feszengett.Feltnt, hogy szinte engedelmes. Az els három partit elvesztette, de gyanúja,

hogy Pici csal, éberré tette: Nyerni kezdett; beszédes lett. Aggodalmas alkata irtózotta csendtl, arról azonban, hogy került a vagon sínestl a Daragambra ² nem tudottvagy nem akart beszámolni. Foglalkoztatta a vízállás; ismételte magát, míg Picimegsokallta.



Medgyesi Emese23

² Szükségállapotot hirdettél ² emlékeztette. ² Hasonló esetnek hallgatagtisztelettel adózik az ember ² és ismét nyerni kezdett. Flórenc épp csak rakosgattalapjait; érdektelenül játszott, mert álmos volt. Pici fente fogát a heccre; Flórenc afolyosón hallotta, hogy Gyutacs eltt a férfi rá hivatkozott.

A meleg bepréseldött a fülkébe. Ígérkez elégtétele is izzasztotta Picit.

² Áldatlan állapot tulajnak lenni ² kezdte nagyon messzirl kötözködését. ²Sok mellékest nyel, emészt az ember.

² Tapasztalatból beszélsz? ² csattant Gyutacs, mert újra vesztett.² Megfigyelés alapján és rólad.² Nem szorulok sajnálatra.Gyutacs a Flórenc kezét nézte, hogy oszt. A szögletes, ismert kézfej

megváltozott.² Nem is ² nyugtatgatta vendége ², de apró örvénykéket látok, alattomos

helyzeteket, mik elragadják a magadfajta rúgkapálót.² Ha így társítasz, magad is áldozat vagy és befolyásolható.

² Nem az egyedüli, kit metamorfózis suhintott ² érvelt Pici.² Ha Flórenc manikrözött kezére tekintek, egyetértek veled.² Végzetes melléfogás kirekeszteni magad a seregszemlébl ² figyelmeztette

a menekült.² A ti érdeketekben teszem.² Ugyan, Gyuti ² méltatlankodott Pici látványosan ², hajnali gesztusod, hogy

befogadtál, a helyzet kozmoszába röpített. Zümmögtél ² semmi sem tökéletes ², ésmost fullánkoskodsz holmi manikrön.

² Véget vethetnél állattani hasonlataidnak ² csattant fel Gyutacs. Vesztett.² Hogyne... kérlek... ² enyhült meg Pici, és elhozakodott sérelmével ² Nem

elég, hogy cirkuszi lovak cukoradagjára fogsz; koppanjon nyálunk a nagyapádpatikamérlegén, míg a kenyeret porciózzuk!...² Szemléletes panasz ² értékelte Gyutacs ², de alaptalan. Nem ismered a

nagyapa... módszerét ² módosította mondatának befejezését, mert ha délutánFlórenc!... dühe unokahúga ellen fordult.

² A tiedbl következtetek rá.² Mint én bizonyos dolgokra ² nézett szúrósan Flórencre, Picire.² A kölcsönösség hátránya ² vont vállat kortársa ², csakhogy te felszínes vagy

s ráadásul önz. Elveszejtenek a részletek, ha alkalomadtán nagylelkt alakítasz.² Becsmérelhetsz, de mi lenne veled nélkülem?! Árvíz idején! Menekült vagy!

² fenyegette boldogan. Ráadásul újabb partit nyert. Ezzel letudta bosszúját azolajfoltért.

² Mint én, ugye bácsikám? ² szólalt meg váratlanul Flórenc.² Hálátlanok ha támadnak ² morfondírozott válasz helyett Gyutacs. Flórenc

nyert; gyzelme meglepetésszámba ment.Robbanás rezegtette meg az ablakokat. Felálltak nézeldni. A távolság miatt

futkosó mécsfénynek tntek az óriáslángok. Ár ellen úsztak, s felgyújtották, miútjukba került.




² Apokalipszis!... ² dünnyögte Gyutacs.² A Hídf ² torkollta le Pici, bár mint tzszerész, kevesellte a robbanás erejét.

Visszaült helyére és osztott. Csapdosták Flórenccel a lapokat; hatékonyanvárakoztak. Gyutacs hiába próbálta lenyitni a fülke ablakát. Kudarcába mégsemnyugodott bele. Idnként úgy tett, mintha bámészkodna: pihent, majd újult ervel

ficánkolt a zár fogantyúján. Pici lekicsinylen gondolt vendéglátójára. Elhatározta: haGyutacs a játszma végéig sem boldogul saját ablakával, holnaptól fekvtámaszokatcsináltat vele, hiszen a vízhordáshoz is er kell. Ötletére mély lélegzetet vett.Elégedett volt szrös kézfejének látványával. Gyorsan passzt mondott, s az asztal alácsúsztatta csodálata tárgyát. Gyakorlottan libbentette fel partnerének nagykockásszoknyáját. Keze sietsen melegedett; szórakozottan csipkedte a combhajlat puha,pihés brét. Újra rákerült a sor. Tettette a gondolkodást, bocsánatkérenhelyreigazította a b szoknyát. Rossz lapot húzott; Gyutacs súlya alatt lecsapódott azablak.

² Igazad volt ² nyöszörögte válla fölül. ² Nézzétek ² magyarázta volna, de

azok ketten tovább játsztak ², a lángok fényénél jól látni a sérült Hídft. Ha virrad,közelebb merészkedem. Csak ne emelkedne a vízszint ² kommentálta ², mert haátcsap a Hídon, összetöri a karfákat, s minden fontos vezetéket leszakít.

² Nektek semmi sem árthat ² szögezte le Pici. ² Flórenc térdig ér vízben islehordja a piszkos vizet a gödörhöz, köldökig érben is hoz innod a forrásról, csakparancsolnod kell, és imádkoznod, hogy áldozatul ne essék hülyeségeidnek, s megne betegedjék. Gondolnod kellett volna hogy a mérlegadagtól alultáplált lesz ²ecsetelte.

² Miért vagdalkozol? ² kérdezte Gyutacs elfordulva az ablaktól.² Mentakciót folytatok. Spenótszín univerzumodból, mályvakeresztjeid

szövevényébl igyekszem kirántani unokahúgodat. Mint te, hóbortos fegyelmetörökölt, s ráadásul ezt a vagont. Nem kölöncöd, sem a szennyesed.² A tiedhez kevesebb köze van, mégis kimosta ² mentegetzött Gyutacs. Bár

Flórenc nem osztott neki, leült s szóvá tette:² Ezt reggel is közölhettétek volna. Egyúttal kiadom az adagot...² A készlet hány napra elég? ² szakította félbe Pici.² Kettre b választékkal. Négy-ötre szerényebben.² És a víz? ² szólalt meg Flórenc. A férfiak értetlenül nézték. ² Azt kérdem,

vajon meddig emelkedik?² Ekkora még sohasem volt ² vágta ki Gyutacs. Kerül válaszával megrizni

vélte rokoni tekintélyét. Aztán hozzáfzte, kevésbé meggyzen: ² Kisegíthetnek ahelikopterek. Neked ² fordult Flórenchez ² a Sátorvárosban adnak talán némipótlást.

² Nem nagy étk.² Nem, de esettnek látszik. Védtelen...² A vödrökkel is az. Dioptriái domborodnak az erlködéstl! Ma te vitted, de

egyébként...Gyutacs megsokallta a betolakodó merészségét. Rendreutasította.




ÖRÖKLAKÁS KIADÓ

Kés délutánok egész sorát egy²egy zsíros, döng húsléggyel együtt csaptaagyon a hátsó kisablak mellett kucorogva. Körötte apró pókok sztték a már

elszáradt áldozatok foltjaihoz a hálót, melyet csak akkor szedett le, ha selymemajdnem t is körülbugyolálta, és ha sötétebbik kockás ingében volt ² mert avilágosra, mellyel az elbbit hétfnként váltotta, éppúgy vigyázott, mint a vasárnapifehérre. A tornácoszlopok közül a messzeségbe nézett, míg be nem esteledett.Ekkorra anyjának poros, elfeketült tornacipje fájósan csoszogott a döngölt agyagon,ahogy a gádorból elhozta számára a vacsorának maradékolt déli tokányt.Felmelegítette a kemencébe betuszmókolt aprófán. Mikor kész volt, hangosabbannyögött, amibl megérthette, hogy jöhet enni, de aztán induljon, különben elkésik.

Hétvégére az egyhangúság ki²kicsattant szája szélén. A zsírkörök közttányérjában kelletlenül lökdöste a villára szúrt puliszkadarabokat, mert öblös

harapását a seb mindig összébb rándította. Elkedvetlenedett; ilyenkor hamarabbrukkolt hátra az asztaltól, mint rendesen. Köszönetül/köszönésül biccentett atornacipk felé, mieltt bevágta volna maga mögött az ablaktalan faajtót. Nemindulattal; lomhán, ahogy szokta.

Munkahelye, a parányi kuckó felé battyogott, és semerre sem nézett. A járdánaklefektetett cementtestek közül csak minden másodikra léphet ² ezt régen, még az elsmunkanapon kiszabta magára munkafegyelmi elírásként. Madárlépései néhamegrebbentek, meg²megugrasztotta egy²egy pocsolyagödör. Azt hinnéd, ettlfölmordult. De szótlanul haladt tovább; úgy is érkezett a telepre, és a mindenkoriÅjóstétµ²tel pontosan tízkor átvette a szolgálatot. Az ajtót nyomban betette maga

után. Kirekeszteni vélte vele a szúnyogokat a fülkébl, pedig azok már bent, akormos plafon világos foltjában, a lámpa fölött sütkéreztek. Várták, hogy amint adohos olajszagban, padlópercegésben elkókad, megcsapolhassák.

A tornacip vélt csosszanásai fel²felrezzentették álmából. Horkantott; aztmotyogta, máris!... ² mintha a nappaliak eltt tenné. Indult. Nagy szolgálatilámpájának fénykörét maga eltt tolva, a szögesdrót mentén körüllomposkodtakényelmes lépteivel a lerakat területét. Tavalyig még érdekldve tette, el²elállingálvaaz elre gyártott elemek szigorú sorai eltt... Nem tudta, miért támasztottaknéhányat a kerítés tartófáinak. Végigcsúsztatta a hosszúfényt az elemek dudorosfelületén, és elismeréssel nyugtázta a végeken kiálló vasrudak ers kampóját. Az lakását is ² azt a két szoba összkomfortot ² ilyenek szorítják. Mióta egészen kifizette,talán még megbízhatóbban. A félreállított elemek ablakkeretein átsüvített a szél.Hirtelen lenyomta a kilincset. ÅAkár egy tolvajµ ² gondolta. Tíz centivel a föld fölött,mint a maguk erkélyén, suttogva magyarázott Ilonkának. ,.A lurkók még otthon,falun,, de nemsokára behurcolkodunk... Alól, az ott a Sáros utca, a fák mögött meg apiac...µ

Nem volt kedve távolabb világítani. Rájött, hogy a repedt selejtelemekbl ezt akis kétszobást a nappaliak neki rögtönözték. Az ajtóra ragasztott, kerek



Medgyesi Emese27

sajtosdobozon a Åkiadóµ szó durván magábahengergzött, ahogy hirtelenráirányította a lámpafényt. Lengeni hagyta maga mögött az ablaktalan ajtót, ahogy avalóban kiadott, igazi lakásáét is.

Visszasietett a szolgálati fülkébe. Leült. Kihúzta a fiókot. Sok behasított nyugta,koppanósra aszalódott kenyér, átlátszóvá keményedett csutkák, penészvirágos

barackmagok, egyenletesre simogatott sajtospapírok, illetve menekül hangyákközül elkotort egy rozsdás kést. Az asztallap védkartonja szürkére zsírosodottsokévi elbóbiskolásainak nyomán. Heccelték is váltáskor, fleg a frisskedvreggeliek, a pihentek: fordítsa csak meg, ki azzal a kartonháton számigált tervvel!... Jobb is lehet, mint a tervezké, ha annyi éjszakán át dolgozott rajta! Tudták, hogyhuszadik éve rzi az építkezés vándorlerakatait. Számláit, számításait tavaly óta mármint gondos tulajdonos rzi. Rebesgetik: valami nincs rendben körülöttük.

mindenre csak hümmögött, kitért a kérdések ell. Még rövidebbre harapta areggeli váltásnak odavetett Åna

potµ²jait, és változatlanul sietett. Késével most felfeszegette a kajla rajzszegeket,

hogy ismét átfussa a kartonlap hátán rzött tervét, mely keltezéses oszlopokbólállott. A legels élén a menyasszonytánc bevétele, alatta alapfizetésének gondos 12²es szorzata. A többiekben egyre csak az utóbbi, tizenkét részletben, ahogy kézhezkapta. Görcsös összegtagokként jegyezte ket, helyszke miatt túlzsúfoltan. Az elteltévek oszlopai alá tántorgó egyeseket húzott. Azt jelentették: lejárt, annyival kevesebba tartozás. Idén tavasszal abbahagyta az összeadást. A beköltözés költségeinekszells négyzetet választott le az ívbl. Miután betelt; nem volt érdemes továbbírnia...

A Sáros utcában eltöltött nyár után szi befzésre sem tellett, pedig lemondottegyetlen fényzésérl, az apró csemegesajtról. Visszajött Ilonka után az apja. Fleg a

gyerekek miatt. Az öreg dérrel pakolt a szekérre, s a három gyerekfej melléodakuporodott lányára bökve fojtottan magyarázott hazaérkez vejének: otthonlegalább lesz mit egyenek!...

Elhajtottak. sokáig álldogált az út közepén... Rádudált egy autó. Vaktábandöngött a városban. Betévedt a zümmög piactérre. Kérdezett egyre, de nemalkudott, nem is ígért; az utánakiabált, leengedett árak ell elhümmögött. Ugyanezttette az önkiszolgáló áruházakban. Minden megcsodált polc ell odébbállt, miutánfelleltározta magában, hogy melyik gyereknek mire lehetne szüksége. Csak ezek utánment végig a hosszú utcán, hogy betérjen a régi köves udvarra, rálépjen a lefelegörg kútvízszalagra, és odasúrolja cipje friss sarát a falépcs korhadt szálkáihoz...Benn az agyagos konyhában ezúttal az hoszszú nna²ja megérteti, az eltátott szájútornacipvel, hogy ismét visszajött, mert Ilonka is hazament a gyerekekkel. Ígyolcsóbb. A vasárnapok azóta, hogy a teleprl kilépve ama kisablak és nem az Ilonkafaluja vagy a Sáros utca felé gyalogol, nem kerülnek túl sokba. Naphosszat kucorog atornácdúc alatt, ujjain kiaprózgatva az évek számát, amikor újabb spórolt pénzenvisszaköltözhetnek és örökre ott is maradhatnak a Sáros utcában.

A kiadott lakás béréért is vasárnap megy, a hó els vasárnapján. Abból apénzbl visz Ilonkának és a gyerekeknek. A Sáros utcából egyenesen hozzájuk megy,




de siet vissza, még a távolsági járatra sem vár, mert nem drága a jegy, mégis kiadást jelentene, ebédnél pedig, ha addig elidzne, még elkívánná a leveshúst, holott az akicsiknek kell...

Még egyszer megkerülte a telepet. zve caplatott az elrevetített fényív mögött,gyorsabban, egyre gyorsabban...

Hamar visszatért. Újabb kotorászásba kezdett, türelmetlenebbül, szintevakkantva. Felugrott, bekukkantott az asztal és a deszkafal közé. Kikerült onnan afiókból kedvenc csorba vonalzója... ahogy benyúlt érte, sötétkockás ingujja magáragöngyölt egy puha porfátylat. Merev ujjal újabb éveket szorított egymás mellé apapírra. Ügyelt a közök egyformaságára. A kiadott lakás bevételétlmegkétszerezdött, de változatlanul tizenkét tagú összegeket ellegezve,gondolkodás nélkül karcolta be két vonal közé, épp csak levonta hasznos leltáránaktanulságaként a gyerekek számára szükséges minimumot. Tizennyolc ² a mostaninkívül ennyi évi lakbért és fizetést kell még a kartonoszlopokba beszorítani, míg afelgylt fölöslegbl kenyér²tej naponta, a vasárnapi csirke kéthetente kijut.

Felborult lomha nyugalma a maga huzigálta vonalrács eltt. Légzésemeggyorsult... Rácsodálkozott feltáplált nulláira. Eszébe jutott, hogy a nappaliakazzal ugratják: mire az évszázad, addigra is kikerekedik ² pedig meszsze még aszázadvég, belle mégis csak akkorra lehetne pozsgáskedv öröklakásos... Nemmerte megszámolni az oszlopokat. két²két vonallal zárta le számjegyeit, azazharminchat kellett volna ráférjen a kartonra, de húsznál ² érezte ² semmiképp sem juthatott tovább. Minek is; csak tíz Åoszlopnyitµ ülhet még nyaranta a reccsenasztalnál. Azután csak a dúc alatt, a kuckóban, hozzáöregedve a tornacipkhöz,várva, hogy a postás havonta hozza a pénzt... A felírt tagoknál jóval kevesebbet.

Alkarjával az asztalra támaszkodva leguncsorodott az elgurult rajzszegekért.

Az eltte mered két rozsdáslábúval együtt visszanyomkodta ket az avasszürkekartonba. Az összeszáradt, fanyel kést visszagörgette a fiókba, és a hétvégekegyhangúságát enyhít csemegesajthoz kapott. Ahhoz, amit zsebében tartalékolt.Nehéz tenyere a zseb teljes felületére ránehezedett. Várt egy keveset, aztán a sztanioltis összezúzva, ujjgöcsei közül egyetlen szorítással kipréselte a sajtmasszát, hogy csakúgy tapadt a vékonyposztó elkopott bolyhainak helyére, felvetkbevetk érdeskockáiba.

Nem bánta már a szúnyogokat, felrántotta a fülkeajtót. Jóreggelt habogottfüttyszóval érkez váltótársának.

A kövekre sem figyelve loholt végig a hosszú utcán, egészen a lejts udvarig,mert ² kiszámíthatod ² így olcsóbb...



Medgyesi Emese29

GÁBRIEL

² Figyeled? Elült a por... Piheg... emészt... böfög a Walter-köz... Az egészkülváros ² toldotta meg magyarázatát a férfi. Lábujjhegyre emelkedett, hogy az

asztallap fölé magasodjék. Várt. Hallgatott. A csend mintha letorkollta volna.Gondolkozott. Legyintett, mert elégedetlen volt magával. Poshadt söréblkortyolgatott, aztán intett, hogy amit addig mondott, érvénytelen, ² Nagy dolog amonotónia... Minden vasárnap egyforma. Fleg a délutánok... Az élet is egyhangú ²tette hozzá.² Mesebeszéd, hogy zajlik. Az emberek pedig... úgy hasonlítanakegymáshoz! Vannak mondjuk: csalók... csúfak és... betegek... Bár lehet, te csak jókkaltalálkozol, akik virulnak és nagylelkek. Hm?!... Megcáfolhatsz, de ha teheted,kerüld ket: ártalmasok. Azok, azok... Mind... Kivétel nélkül. Hiába próbálsz te... Eh!Ne szakíts félbe! ² követelte a csend ellenére. Felemelt mutatóujja folytatást ígért,elbb azonban körülnézett, hogy felbecsülje hallgatóságát, melyet kevesellt talán,

hogy fintorogva ivott, köhintett, s a semmibe bámulva várakoztatott. Szállingóztakmég néhányan ² állhattunk vagy tízen a magas asztalok körül; tétlenségében még acsapos is ránk figyelt, szomszédom mégis csak percek múltán bökte kikövetkeztetését: ² Okos embernek nagy bosszúság az id... Hány óra van? ² tettette,hogy siet. ² Különben mindegy... Gondolkoztál már rajta? Sohase fogom megérteni,mért múlik el minden, ami szép... Hát nem?! Kinn narancsfény van... mireszedelzködsz, kész a szurokfeketeség... Nagyon vigyázz!... Helyes irányba tedd elslépéseid, különben... Kattasztrófa... Kérlek, ügyelj magadra ² óvott nagy szeretettel,és értetlenségünk miatt szinte könyörgésre fogta a dolgot, bár láthatóan nehezéreesett magyarázkodni. Végül engem tüntetett ki bizalmával ² közelebb hajolt hozzám.

Veszélyérzete sarkallhatta, hogy jelentségteljesen hunyorgott, míg tenyerénekszócsöve mögül hangtalanul suttogta: ² Azt mondom... Borzalmas idk jönnek...Fennhangon folytatta, töprenkedve: ² Hogy mért múlik el minden, ami

szép?!...Míg klappolnak a snittek ² illesztette halántékához a mutatóujját ² embernekszámítasz... Hallgass meg! Ha okos vagy, tudod elre, mikor szakad a film... Ez amonotónia elnye: nem érhet meglepetés... Fnyeremény... kárpótlásul, amiértegyformák a napjaid... Nehogy kukorékolni kezdj, miért nincs apelláta!... Bennszülöttlétedre... egy... egy Walter!... Hogy más a neved?... Mit számít? Azt mondom, csúfvagy, s ahogy elnézlek, beteg! ² tácsolt le, viszont megenyhült: ² Lám, besoroltalak...

Felhajtotta maradék sörét, mintha hazafele készüldne, pedig korán volt még,mindössze egy-két árnyalatot sötétedett odakinn a narancsfény. ² Vagy tudjátok,mért múlik el minden, ami szép? Igen vagy nem?! N-na ugye!... Nem kellfinnyáskodni. Egyszerre ebédeltünk ² egyszerre emésztünk. Türelem: magamfajtakopott ordas lesz belletek, ha megéritek. Éldegélni... emészteni... mindent a magaidejében. Ráértek töprengeni, miért múlik el... Egyelre... Nem vagy szomjas?

Hazudtam volna? Dühös lett tagadó válaszomtól. Elkeseredett, s bár restelltekiszolgáltatottságát, suta színjátszásra kényszerült: enyhén remeg kézzel megemeltepoharát, és belekacsintott, mintha hitetlenkedne. Azt figyelte, elértettük-e idétlen




célzását. Önérzete közben éberen vizsgáztatott: ha vigyorgunk, végünk. Valakimegkoccantotta a söntés nikkelezett burkolatát, rendelt. Töltött a csaposmindannyiunknak.

² Nagylelk vagy ² morogta a férfi maga sem tudva, kinek, mert meg nemfordult. Szokás szerint az fizetett, akinek éppen pénze volt. Percek teltek

kortyolgatással. ² Mit hallgattok?... Hány óra?... Persze, lényegtelen: nem sietek, és tiúgysem tudjátok, miért múlik el... Egyformák vagyunk ² esett meg rajtunk a szíve.Magával szemben is elnéz lett: ² Részeg vagyok ² szögezte le mentségül, de kihúztamagát. ² Az én generációm... naagy dolgokra készüldött... Szál ingben jéghegyettörni... Kiállni... merni... szóval... ² lelkesedett, ám hamar elcsüggedt.Visszakanyarodott próféciájához.

² Vigyázz magadra! ² óvott meredt szemmel, mintha megérintette volna azapokalipszis szele ², mert...

Éppen jövnket részletezte volna, amikor kicsi, koszos kéz taccsant asztalunkszélére; nyomban fölé bukkant egy kortalan, kópé arc, mely ránkvigyorgott. Gazdája,

a törpe, visszahuppant a földre, de ismét felugrott, maga felé húzta a kenyereskosarat, megragadta, és tarisznyájába ürítette. ² Köösz ² nyekegte vékony hangon,mieltt elillant. Szólni sem tudtunk, minden asztalról összerámolta a maradékot.

² Magának viszi s a vak énekesnek ² csitítgatta hökkent méltatlankodásainkata csapos. ² vezetgeti... védelmezi... eltartják egymást.

² Mégiscsak ellünk ² önérzeteskedtek némelyek.Hogy megnyugtasson, töltött mindenkinek, potyát.Duruzsolt, közénk jött, ide-oda csapdosott kétes tisztaságú tálalókendjével.

Megpattintotta a szitaajtót, hogy a bizarr pár után mutogathasson, és hogy légyzésürügyén a kegyeinkbe ajánlhassa. Féltette klientúráját, fleg a törzsvendégekhez

ragaszkodott. Néhányan a küszöbre tódultunk. Szomszédom nem mozdult, utóbbmégis terelte a kettsre a szót.² Minden mindennel összefügg... ² kezdte nagyon távolról, ellentmondást

nem tr hangon. ² Nem tudom, miért múlik el... Habár visszatérhet!... Mint ezekketten....

² Ritkán tünedeznek fel a környéken ² ma még nem is jártak erre ²figyelmeztette valaki a sarokból. válaszként megrázta fejét ² háttal replikázott: ²Az én idmben«

De a csapos letorkollta. Ügyesen érvelt, éppen vendége rögeszméjével: ²Vasárnap volt a vasárnap, és pont ilyen unalmas!

² Igaz ² ismerte el asztaltársam. Elnémult. Zavarában ujjbegyével mattvirágokat tapogatott üres poharának falára. Hosszan nézegette a szabálytalanmintázatot; elfeledkezett rólunk, el az elmúlásról. Összerezzent, amikor a következrundot töltötte a csapos. Törlesztésképpen kezdett tán újra beszélni ² nehogylegközelebb mellzzék. A hallgatásban letisztultak gondolatai; többé nem okított, ésnem hetvenkedett sem élettapasztalatára, sem keserségére hivatkozva: érthetbbengyöngyöztek szavai.



Medgyesi Emese31

² Véded ket... oké... ² paláverezett a fehérkötényes legénnyel. ² Enniükadhatsz, kegyes úr lehetsz! ² hajlongott gyorsan, zilálva ² elég marad utánunkmalacnak, patkánynak... Mióta ismerlek, teszed a nagylelkt ² azért utállak!

A csapos röhögött; tetszett neki a fordulat. Velünk együtt leste a folytatást,melyet ügyes közbevetéssel sürgetett : ² Ezek szerint mégsem múlik el minden...

Javasolta, emeljük poharunk a vasárnapokra, a változatlan Walter-közre!² Járt erre vak énekes az én gyermekkoromban is ² kezdte indulatosan a

köszöntgetések csitultával a férfi. ² Csendórában... sokszor hétköznap is...felhallatszott éneke a vakudvarból... Kezdetben rövid volt ² pár perc, és elhallgatott.Néhány szólamú dalocskákat, csupasz refréneket adott el... áártatlanokat. Semvidámakat, sem szomorúságosakat, nehogy valakit sértsenek. Nagyanyám jó darabigazt hitte, álmodik, mert a tet alatt laktunk, valószertlenül magasban: hozzánkigkorábban nemigen hatolt patvarkodás zaja, alagsori zrzavar, holott a betonkerengakusztikája tökéletes volt, mint egy amfiteátrumé... Kíváncsiak lettünk a diszkréténekesre, aki lassanként megbátorodott, rendszeresen megjelent, és egyre

hosszabban idzött... Egyszer a szokottnál hamarabb jött ² asztalnál ültünk éppen...ÅNem hiszem, hogy evett volnaµ ² szabadkoztam mentemben, s boldogan iszkoltamaz ebédtl. Vittem, amit sebtében összekapkodhattam. A tzcsap mellett kuporgott,szemben a bels erkélyekkel. Rögtön feltnt nekem, hogy nem alattuk, mint akivédelmet keres. Figyelmeztetni akartam, leöntik, vagy leköphetik... Hallhattalépteimet, de sokáig nem vett tudomást rólam; befejezte az éneket, st, miutánvégzett, sem fordította felém sovány, sima arcát. Mozdulatlan maradt; szemrebbenésnélkül hallgatott. ÅNem érdekli, mit akarok? És egyáltalán: az eget nézi vagy azablakunkat?µ Emlékszem, megadó volt szoborszer tartása és kiáltóankiszolgáltatott. Éreztem, hogy figyel, de mert nem szólt, nem tudtam mit kezdeni a

maradékokkal.² Vissza kell vigyem a tányért ² nyögtem ki végül. Féltem, hogy mirefordulok, elmegy. Kétségbeesve ígérgettem, hogy visszatérek. Bólintott.

Hallgatóságunkból senki nem merészelt röhögni a hajlongó eladón, ki epillanatban gémeskútra emlékeztetett bennünket. Lehunyta szemét, úgy utánoztanéhai énekest.

² Mit mondtak, mit énekeljek? ² kérdezte kezében az étellel. Nem akartamegenni, mert olyan rendelésre számított, melynek ² attól félt ² nem tud elegettenni... Vállat vontam, makogtam. Válasz helyett felfele sandítottam, és igyekeztemháttal állni a szemétcsnek, mert környékén rendszerint patkányok promenádoltak. ²Lehetnek itt is szép példányok ² toppantott elbeszélnk a hepehupás padlón, hogymindnyájan megrezzentünk. Körbevigyorgott; torz diadal mocorgott arcán ²szívesen élceldött volna a rovásunkra, de meghátrált: nagyra tartotta atiszteletköröket, melyekbl, ha kajánkodik, kihagyják. Inkább emlékezett.

² Unalomból szegdtem kísérjéül ² legalább kedvemre csatangolhattam...Kéreznem sem kellett, mert nagyanyám filantróp volt és megért ² helyeseltevállalkozásomat; maga biztatott, menjek csak! Közeli udvarokban még felismertek ²ételt nekem nem adtak, de ha nagyon tetszett Gábriel éneke ² az ennivaló mellé




könny alumíniumötösöket szórtak felénk, rendszerint párosával. Természetesen,megfeleztem az összeget. Adakozáskor védencem mern figyelt; új dalba nemfogott... És mindent megköszönt. Furcsállottam, hogy ha körbe is állt közönségünk,Gábriel mindig eltalálta, kinek és miért hálálkodjék.

² Látok én a magam módján ² motyogta rejtélyesen, amikor titka fell

faggattam. Honnan tudta, mikor adakoztak reszketeg fej, beteges öregek, gyengénöltözött vagy nytt kontyú, nagylelk asszonyok? Visszaadatta velem apróikat,aztán újra énekelt nekik, engesztelésül« Az összegylt pénzt nálam hagyta; azthittem, mert megbízott bennem... Mit vigyorogtok?! Olyan hihetetlen?!

Leszidott.² Apró dolgokat kért, hogy vegyek neki. Cipfzt, néha fehérnemt... kis

lábast az ételének. Igénytelen volt. Egyébként közönségünk ellátta alegszükségesebbekkel ² ritkán kellett vásárolnom... Számtalanszor be akartam nekivallani: magamnak is gyjtök! Ám aprócska hasznom nyilvánvalóan nem érdekelte.Idvel rá kellett jönnöm: tud róla!... Hüledeztem, mikor azt ecsetelte félszavakkal,

szerényen, hányan s mi módon, mi mindennel rászedték. Alkalmi pártfogói, akísérk megszedték magukat ² t viszont éheztették. Többen azzal zsarolták, hogyfeljelentik. ÅKoldulásra, fiú, nincs iparengedély...µ mosolygott rögtönzöttvédbeszédemen. Esténként megszámoltam a napi bevételt ² külön fecnikenkönyveltem Åvagyonkáinkµ gyarapodását. Részesedésem eltitkoltam, csak gondnokitisztemrl számoltam be nagyanyámnak, hogy továbbra is akadálytalanulcsámbolyoghassak délutánonként. Teltek napjaink, észrevétlenül és egyformán...Azazhogy változatosan, hiszen egyre több helyre merészkedtünk el. Kinttünk aWalter-közbl ² már a belvárost ostromoltuk. Napról napra ntt jövedelmünk;ismers udvarokba ritkán tértünk vissza... Gábriel éneke mindenhol öröm volt,

meglepetés és ² ma bizton mondhatom ² hm... katarzis... Értitek, ugye?...² munkának tekintette ² nézett körül szavainak hatását mérlegelve ²egyszer búcsúzáskor megkönnyebbülten sóhajtotta: Åvége a mszaknak...µ Mígvándoroltunk, gyakran beszélgettünk. Fleg kérdezett. Meséltetett mindenrl ² mitörtént az iskolában..., a havereimrl...; olvasmányaimról a legrészletesebben.Szívesen hallgatta a negyedben kereng szóbeszédet ² néha állást foglalt piszlicsáréügyekben. Rettenten érdekelte hallgatóságának élete; jobban, mint a környezet,melyet kezdetben nagy igyekezettel festettem le neki: lépcsk vagy alacsony boltívekeltt aggodalmasan figyelmeztettem, de mindannyiszor elhallgattatott: tudomm!...Boszszúból meg sem mukkantam göbbenk, sem lejtk eltt ² estében kaptam véznakarja után, s vihogtam, ha üresbe lépett. ÅLáttam pedig!µ ² hajtogatta makacsul.Elfordult, hogy ráförmedtem: ² Akkor figyelj jobban!

Szóval, kifaggatott, de magáról keveset árult el. Senkije sem volt ² ezt valahogykikövetkeztettem. Rájöttem, hogy sok embert ismert, és sokan ismerték. Köszöntekneki vagy megszólították ² fleg magamkorabeli suhancok s fiatalabb korhelyek.Nk nagyon ritkán, bár kedvesen. Brük színét ² akár az övét ² mindannyiszormegcsodáltam: mintha dióval barnították volna... Sohasem fogadott igazán abizalmába ² rebegte üres poharának falán dobolva a férfi. ² Örült nekem,



Medgyesi Emese33

közeledésemet messzirl megérezte, de tartózkodása közénkfeszült. Mit csinált akora esti óráktól másnap délig? Hol lakott ² ma sem tudom. Beszéltetett engem, mintegy bábfigurát; tetszett neki kamaszos lendületem, nagy szavaim, s a légvárak, miketbellük tákolgattam, lenygözték. Tapasztalatom szerint érdekldése vagy tisztelete jeléül nézett szembe az emberrel, mintha látná partnerét. Ilyenkor szégyelltem, hogy

meglopom; jobbik énem ösztönzött: legalább vegyek neki valami fontosat...Hangszerre gondoltam, furulyára, mert egy elhanyagolt, bels udvarról kijövet, holszemmel láthatóan parádéztak a patkányok, és vannyogásukat is jól hallhatta,elmeséltem neki a hammelni muzsikás legendáját... Egyszer nektek is el fogom...Annyira tetszett neki, hogy egy-egy szereplésének végeztével lopva többször ishátrapillantott. , a vak!... Kérésére hamarosan megvásároltam a csodás eszköznekegy szerény, hazai változatát.

² A törpe védence bármilyen hangszeren tud játszani ² tromfolt boldogan acsapos.

² Llényegtelen... Magának különben sincs semmi érzéke a poétikához!...

Ám ezúttal megsértdött a férfi: gyorsan körbekérdezte, hány óra. Senki semtudta pontosan; vállat vontunk, s kifele mutogattunk: sötétedik! Szomszédom elsétáltlassan az ajtóig. Állt, állt... Keze a kilincsen ² marasztaló szóra lesett. Mindenkihallgatott. Néztük esetlen tartását, hajlott hátát... Végül csak visszabotorkált közénk.² Még nincs szuroksötét ² heherészte zavartan.. Rostokolt szemben velem, remegujjait a vászonabrosz pecsétjein szánkóztatta. ² Ha... ha rendelsz... elárulnám, mértmúlik el... akár a narancsfény is...

Mentegetztem, hogy sok lesz, de nem lehetett lerázni: tudja , mi az elég.Fiatalabb vagyok ² nálam hamarabb szakad a film... Susogott, kunyerált;történetének folytatását ígérgette. Próféciája, a sötét jövkép és a muzsikus-story

helyett hirtelen a magasságról kezdett beszélni. Igézetét nemes italok aromájáhozhasonlította, bódulatát túlzott ajak-csücsörítéssel és ellenszenvesen hunyt pillákkalérzékeltetve. A néhai nagy gyaloghidat is emlegette, s a róla nyíló kilátást. ²Kánikulában reszketett körülötte a lég... úgy, mint nálunk a lakásban, a forróbádogtet alatt...

² Mi köze ennek Gábrielhez?! ² heveskedtek körülöttünk.² Csúfak vagytok... csúfak ² hajtogatta lemondóan. Azt hittem,

elbátortalanították, nem folytatja többé fantáziajátékát.² Az utolsót! ² szóltam a csaposnak, és intettem, hogy mindenkinek.

Nagylelkségem megtette hatását; hálás vendégem máris szónokolt, mint egybeszél automata.

² Gábriel imádta a magasságot. Napos, száraz idben, a mszak végeztévelblokktetkön ücsörögtünk. Hajmereszt mutatvány lehetett kecmergésünk.Tzoltólétrákon kúsztunk föl, egymás nyomában: ell a vak muzsikus, szájábanboldogságának eszközével, nyakában ² nyári mikulás-zsák ² a napi kereset egyrészével. Utána jómagam. Dühömben sokszor rávicsorogtam szájtátiaggodalmasokra.




² Megmutatná, hogyan? ² ugratta a csapos, aki roszszallotta, hogy a prímetmegint a fpotyás kaparintotta meg. ² Ha túltesz a törpén, becsületemre, ingyenkosztolom egy hónapig! Tanúm rá a Walter! ² kurjantotta lelkesen, de kudarcotvallott: a férfi semmibe vette ajánlatát, komoly képpel részletezte a különöskoncertek elkészületeit.

² Fenn, a karfán már biztosan ült ² nem féltettem, hogy lezuhan. De hogykászálódott fel rá! Sokáig tapogatta a karfát; kipróbálta, mennyire stabil. Profiljátszélnek feszítve hallgatott, hosszan, az unalomig. Nem szólhattam ² készüldött,akár egy rigolyás éltornász. ÅNyeregbenµ szokása ellenére igen beszédes lett...Repülni vágyott, szállani... Akkoriban szervezték az els sétarepüléseket.ÅKispóroljuk, meglásd...µ ² biztatott, mint egy igazi kenyérkeres. Hol hallhatottróla? Én mindig röghözkötött dolgokról meséltem neki.

Egy alkalommal, lefele jövet, a tzoltólépcsn állj!-t vezényelt. Rémültenengedelmeskedtem. Elnevette magát, és a semmibe mosolyogva azt kérdezte, vajonfurulyaszóra fölmásznak-e utánunk a patkányok?

² Jól megvannak idelenn nélküled és ellenedre is!... Mit akarsz: szálldossanaka nyomodban?! Repülni odafenn, irtani idefenn szokás! Ne zagyváld össze adolgokat... te patkánypilóta!

A nyomaték kedvéért le is hülyéztem. Valósággal meggörnyedt, minthahirtelen megnehezedett volna zsákja. Többé nem akart a magasban muzsikálni, semkikecmeregni a tetkre, pedig ajánlottam néhányszor biztonságos tzoltólétrák,takaros padlásfeljárók láttán...

² Ennyi?!... HA-HA! ² harsogta merev arccal a csapos ² mondhatom, jólelszórakoztatott. Tanulság nincs, vagyis van: legközelebb kevesebbet itatjuk, mertlám, itt a szurokfeketeség! ² mutogatott kliensének a fejére.

² Nem érdekel, mi lett vele?... Nem mondtam még, mi volt a hídon ² nézettrám riadtan az ócsárolt vendég. ² Ezek úgysem számítanak ² mutatott hüvelykjévellekicsinylen a jelenlevkre. Félkönyékre ereszkedett, s intette, hajoljak közelebb. ²Azóta egyhangúak az én vasárnapjaim... Ti kell tudjátok, miért azok a tieitek... Dehogy mért múlik el minden?! Figyelj csak!... Híd magaslott a folyó fölött. Díszes,kecses ² mint egy minaret. K mellvédje oly széles! Valóságos erdei ösvény.Kárpótlásul vezettem arra Gábrielt, hogy feledtessem vele otrombaságom;gondoltam, új színhely furcsa fóbiája számára, hiszen a belvárosi zsúfolt utcákonfölöttébb védtelennek láttam. Tétován lépkedett, és a forgalomban sohasem ismerteki magát. Restelltem, miféle vezérnek tituláltam, bár élveztem is kiszolgáltatottságát² többet kérdezgetett, lubickolhattam fontosságom tudatában. Nyíltan célozgattamrá, hogy ha már a tetn nem muzsikál, próbálja ki a karfát ² akad talán adakozósétáló ² a siesta nagylelkvé tesz...

Eleinte húzódozott ² valósággal fel kellett tuszkolnom... Oldalt, a csövek közöttpatkányok sündörögnek ² lódítottam, hogy kedve kerekedjék. ² Muzsikádra,meglásd, elmerészkednek, s mind odavesznek... vízbepotyognak...

² Milyen magasan vagyunk? ² kérdezte hirtelen a hömpölyg iszapszagotízlelgetve.



Medgyesi Emese35

² Vízszint fölött negyven méter ² böktem ki türelmetlenül. ² Toronyblokknyi.Kezembe nyomta a furulyát. Azt hittem, addig kell tartanom, míg

elhelyezkedik a mellvéden. Elképedve láttam, hogy föláll rá, és visszakéri ahangszert. ² Nem érem el a kezed! ² zsémbeltem a lábszárába kapaszkodva. Közbenkörénk gyltek az emberek ² hatásos mutatvány ígérkezett.

² ZÁR-Ó-RA! ² recsegett fülünkbe a csapos türelmetlen basszusa. ² A törperégen hazavezette énekesét! Nincs kivétel, Urak!

A férfi leintette, idegesen. Mozdulatán látszott, menynyire fontos neki, hogybeszélhessen.

² Össze kellett szednem az adományokat; lábam elé pengve, gurulva hullottaz apró. Mire összekapkodtam ² képzeld, azegyszer nem érdekelt a részem ², Gábrielellépett melllem. Kedvenc áriáját messzirl hozta a szék már a hídf közelében járt.

² Gábriel! ² kiáltottam iszonyodva ² Gábriel!Megállt, visszanézett ² vagy csak nekem tnt úgy? Arccal a víz felé fordult, és a

mélybe repítette furulyáját. Megvárta, hogy csobbanjon... Tle búcsúzott? Vagy

imádott magasságát simogatta oly átszellemülten? Rohantam felé, ahogy az ermbltellett... Tekintetem elhomályosult...² Ne piszkálj a szemüvegemhez! ² csapott ingerülten a kezemre, mikor a

csapos intésére bele akartam karolni, hogy hazavezessem. ² Tudtam elre... Hiszed,ugye?... Borzalmas idk jönnek... Akkor megéreztem... Vigyázzatok magatokra! ²fenyegetett, már a jelenbe bonyolódva: ² Kattasztrófa, ha szakad a film!...Szerencsétekre... tipikus vasárnap volt a mai is... Mit tehettek, ha oda anarancsfény?!... Neem tudjuk, mért múlik el...




A MÉSZÁROS IS HAZAMEGY?

Krétarajzparkolójába sohasem sikerült egybl beállnia. Többször megtöfögtettea motort, felpörgette, mintha ingerelné. Visszafarolt és újra próbálkozott. A

járdaszegélyhez imbolyogva igazodó vonalakat okolta. A kocsit megrázta a hirtelenfék; felvinnyogtak a kerekek. Hangos érkezéséhez hozzászokott a környék;valamikor többen számítottak rá. Elvétve akadtak most is pénztelen, inas és ahuzamosabb koplalás ellenére jó erben lev lézengk, akik szándékosan ácsorogtaka közelben, és fenyegetn egymást méregetve, szótlanul versengtek a megbízatásért:kiemelni Memét a kocsiból, feszül inakkal, mégis könynyedén tartani, míg rikítószín ingét a hasán fölhúzva, a nyakában függ kis aranykulccsal kikattintja alakatkampót, és kapaszkodó szorítással belépést vezényel.

Meme Korr apai örökségének tekintette mozdulatainak méltóságát.Bambusznád, gyaloghintó, ismeretlen, törzsi és az általa is elsajátított francia

államnyelv, illetve ² valószín utóbbi révén ² a Marseillaise tartozott az apjárólgondolataiban kialakított képhez, melyet azzal gazdagított, hogy Dahomeyrólmindent megtanult, amit csak megemlít a Népszer Kisatlasz.

A dohányboltot ÅPatyolat kockáµ-nak keresztelte. Emlékeztetül. Bérletiszerzdésébe ugyanis belefoglaltatta, hogy minden újévi leltárkor kimeszelteti aKereskedelmi Vállalat. A munkálatoknál mindig jelen van. Ragaszkodik hozzá, hogya falakat lemossák, pedig a pállott deszkaillat egész január folyamán árad a recsegpadlóból. A vevk fintorognak és fizetnek. Glettoláskor ide-oda tolat, kis köríveket,kusza egyeneseket, merész, derékszögbe feszül párhuzamosokat húz tolókocsijánakgumiabroncsával a mészpernyében. A gipsz minségéért aggódik a legtöbbet ²

érzéketlen térde fölött áthajolva minden zsák tartalmát ellenrzi. Figyel ujjbeggyel,gondosan morzsolgatja leleteit. Némelykor, ha tapintásában nem bízik, megmegnyalegy-egy csipetet, pedig utálkozva teszi. De a halott gipsz lepotyoghat, sebhelyes falakközött viszont lehetetlen élnie! Egyébként ritkán, csak áruátvételkor vagy záróra elttgördül ki a pult mögül, melynek küls peremén felsorakoztatja legnépszerbbárucikkeit: olcsó kölnivizet, faragott tollszárat, ragasztós tégelykéket, ceruzahegyzt,csúnya és élettelen manyag játékokat, élükre állított, különböz vastagságúfüzeteket.

Bevételének f forrását a tolószék két oldalán tasakokban tárolt cigarettafajták jelentik, valamint a diszkrét hivatású papírtekercsek, melyeket egyenként és némiszégyenérzettel gurít a kedves vev felé.

Az árugyrben rejlik jó közérzete. Mélyeket lélegzik: a szag az szaga, kitöltia parányi helyiséget. Ha nincs vásárlója, kedvtelve nézegeti kínálatát, egy-egy tételértékét össze is adja fejben. Holt percekben egyébként nem mindig számokon görgetigondolatait. Kézfejével gépies, öncélú mozdulatokat tesz. Mindig ugyanazokat;mintha feszes figyelemmel gyakorolna valamit. Rózsaszín tenyere, melynekkocsonyás puhányságát nem az izomsorvadás ernyesztette, ki-kiviláglik sötét kézfejealól. Ahogy csuklóját a szélrózsa minden irányába elfordítja, lassuló mozdulataiban



Medgyesi Emese37

betegségének súlyosbodása révén az idt látja (nem a nagybetset: sohasem szeretettelvonatkoztatni), hanem a napok érleldését.

Nyitáskor az utca képe ² évszaktól függetlenül ² merev, bábszer; célirányos aforgalom, az emberek ² jó részt ismersei ² kötelességtudóak, munkahelyük felécikáznak. Elfordul, hogy bebiccentenek neki. Az asszonyok sietsebbek... És eszébe

jut, hogy lényegesen kevesebb a ni vásárlója, mint az átellenben nyíltmészárszéknek. A megrögzött dohányosok a korai idpontban loholva szerzik betartalékaikat, békétlenkednek a megfontolt kiszolgálás miatt. Közel egy óra múltán ²miután az utca feléledt ² zúdul a kisiskolások hada. k változatlanulkíváncsiskodóak, szemtelenek. Elvonulnak, és nyomukban már csak a mészárszékeltt, nyitáskor ajzódik fel a mozgás.

Lézeng ritterek, akik a ÅPatyolat kockaµ körül az kegyét és szolgálatát lestékvalamikor, valamint fekete kends, aszott asszonyok, illetve pozsgáskedvmenyecskék ² karjukon bámészkodó apróságokkal ² gyülekeznek jóval kilenc eltt.Kiszolgáltatottan toporognak ² gyrött szatyraik lehangolóak. Átellenben, a

dohánybolt felé csak nagy ritkán tekint egyik-másik, ha elunja társainak vonásait,tartását vagy ² ha férfi, a nk ² alakját vizsgálgatni. A várakozás tehetetlenné teszimindannyiukat. Az asszonyok egymást méregetik, gondolatban mindennapjaikathasonlítgatják, esetleg a kampókra képzelt húsdarabokon osztoznak. A férfiak közötthagyomány a nagyotmondás.

Csupa üveg kirakatát a béna trafikos ezekben a percekben véli aleghasznosabbnak, pedig oly hangosan átkozódva óbégat, ha egy-egy dülöngézrészeg vagy hancúrozó gyerek nekizuhanva ² véleménye szerint túl gyakran, éventelegalább kétszer ² betöri. A látvány frissessége meglódítja az idt: mire a testes,mestersége szabványainak megfelel mészáros megérkezett, és a sokaság bekísérte t

az újonnan épült, impozáns helyiségbe, Meme gondolataiban lepergett a nap nagyrésze. Ezután már csak a déli és a kora délutáni órák hoztak némi változatosságot,forgalmat. Azt is nehezére esett lebonyolítani, anynyira igénybe vette sötétbrszínének és az üzletecske fehér falfelületeinek tanulmányozása, az ácsorgóklátványa, ismeretlen apjáról alkotott vagy Dahomeyhez, II. szülföldjéhez kötdelképzelései, a magában untig ismételgetett francia kifejezések.

Anyjának a fentiekre hivatkozva mentegetzik, hogy mért tölti ebédszüneteit isa boltban. Az igazság az, hogy ² különösen nyáron ² déli órákban minden inas éséhes lézeng a mészáros körül lesi szerencséjét, és nagyokat nyel a gondolatra, háthaneki is jut a hátsó udvarban sütögetett pecsenyébl. Nevezett idben Memét nincs kia kocsiba emelje; gyomormködésének is ehhez kellett igazodnia.

Jóval záróra eltt, miután elkészítette kimutatását a napi bevételrl, az aprótmerev rudakká tekercseli. Azt az összegecskét pedig, amit a vállalkozó ,,daruµ-nakszán (az infláció ellenére évek óta ugyanannyit), a pult bels szélére, keze ügyébeteszi, a manyag autók sora és a kölnisüvegoszlop mögé. Teendi kisajátítják:köztudomású, hogy délután mogorva és elutasító. Véletlenül betéved, válogatósvevire érthetetlen, perg nyelven ripakodik. Dorgálása rikácsolásban tetz, melynekutolsó akkordja egy hörgésszer, francia indulatszó. Soha senki sem torkolja le.




Magyarul, ahogy kézenfekv lenne, kíméletbl nem, franciául pedig... rajta kívülkinek van kedve és köze a franciához?!

Magára hagyták. Egyre többször és hosszasabban igazgathatja a pult szélérekikészített fémpénzeket, nézegetheti sorakozó árukészletét, míg a mészáros késeivásárlói közül valaki meg nem szánja, át nem szeli az úttestet. Friss hússzagot

árasztó csomagját a ÅPatyolat kockaµ ajtajának támasztja, a látszat kedvéért vásárolegy csomag olcsó cigarettát (az esetek többségében nemdohányzó az illet), ésfelajánlja segítségét. Ezen jószándékú emberbarátok ölében Meme Korr korántsemérezte olyan biztonságban magát, mint a lézengkében. A filantrópok ina reszket amegerltetéstl. Kipirosodnak. Némelyikkel megesik, hogy el is szellenti magát.

Karancsi Károly 5 kg 10 dekával született az éhínség esztendejében. Testsúlyaszemtelenségszámba ment. Az újszülött sok ellenséget szerzett családjának.Gyanútlan bátyjaira rosszabb napok jártak a homokozóban, mert a szüleik általbefolyásolható játszótársak sokszor megdobálták ket, büszke apjára rossz szemmelnéztek munkahelyén. Az újszülött anyjától örökölhette ambícióját, mert ifjabb

Karancsiné a nehéz szülés ellenére élénken közölte a szülészorvossal, hogy reméli,mészáros lesz az erteljes csecsembl...Az Irodák Központi Tanácsa egy havas, februári reggelen ² bár szabad szombat

volt ² székhelyére verbuváltatta a környék minden mészárosát. Az érintettekkel ahelyszínen közölték feladatukat; elzleg utasították ket, hogy hozzák magukkalnélkülözhetetlen szerszámaikat. Huszonhét ² ennyien voltak ² préselt lemezekblöszszeszegezett építmény fülkéit kellett elfoglalniuk, névsor szerint, az udvar kapujafelé es rekesztl kezdve. Karancsit a Strandnapok alkalmával rendezett tréfásöltözködversenyre emlékeztette felsorakoztatásuk és a füttyszavas irányítás.Szakavatott hajtók terelték feléjük az egymástól súlyban és fajtájuk alapján eltér

állatokat, a feldolgozandó ,,anyagotµ.Balszerencsés versenyzknek, ráadásul a legsoványabbaknak, kétszáz kilót ismeghaladó jószág jutott. Két-két fogdmeg segédkezett mindeniküknek, de csak aleszúrásig. Elre gondoskodott mindenrl a Szervez Bizottság. A forró vizet azépület hközpontjából vezették ki, külön e célra beszerzett, egyforma vastagságúgumicsövekkel; a szalmarakások ott díszelegtek a rekeszek sarkában, mellettükgyufa, újságpapír.

A mészárosok szakmai felkészültségét a Vegetáriánus Egyesület VezetTanácsának tagjai páratlan kívülállókként vizsgálták. A zsüri kijelölése célzatos volt.A Központi Irodák Tanácsa és a Szervez Bizottság a Karancsiéhoz hasonlóakszaktudásában bízva remélte, hogy legnagyobb ellenfelét, a Vegetáriánus Egyesületetaz alaptagok átnevelésével megsemmisíti.

A Városrendészeti Tervezet évekkel ezeltt kijelölte az új mészárszék helyét: azüvegházak és a paprikaföldek végében. Nem volt ez félrees hely ² vérbeli kereskedcsakis oda álmodhatta üzletét. Közel a Mamutnegyed fbejáratához, a fszer-,csemege- és dohánybolttal átellenben, menthetetlenül a háziasszonyok útjában.Ráadásul napos oldalon. A kényes áru minségét ez a földrajzi elhelyezkedés nemronthatta, mert a bejárattól mintegy ötméternyire álló százados fenyk sora



Medgyesi Emese39

megfelel árnyékot tartott a viszonylag magas hmérséklet ellensúlyozására.ÅMéltóságos illatot árasztanak, megszrik a dögszagot...µ Meme is hasonlóanvélekedett a fák szerepérl. Bosszankodott, hogy a szél legtöbbször a mészárszékirányából fúj az üzlete felé, és a fenyk olyankor tehetetlenek...

Ahogy az udvarra belépett, Karancsi megsejtette az akció célját. Nekipirosodott

a munkának: normálisnál amúgy is magasabb vérnyomása felszökött, agyában apróhangyaként motoszkáltak gondolatai. A kikanyarított sonkákkal, egy-egy nemesebbhúsdarabbal, mint si áldozattal szívesen bírálója felé fordult volna, letérdelve nekiajánlhatta volna... Képzeletben valamennyit az új hentesbolt nagy, nikkeles ésnemrég kiélezett kampóira akasztja... Mögöttük a csempén kövér vízcseppekfénylenek, néhol egy-egy pirosas maszat virít. A szag, a bensséges hússzag terjedt;lám, kitölti langyosan az Irodák Központi Tanácsának udvarát, nemhogy azt atakaros, napsütötte üzlethelyiséget...

Karancsi Károly jóval a többiek eltt végzett, pedig felettesei nem tekintettékesélyesnek. Fecsegnek ismerték, s bár ereje közmondásos volt, termetét nem

elnynek, akadályozó tényeznek vélték.A mészárosnak szokása volt ráreccsenni határozatlan vevire. ÅItt nemálmodozunk!... A Meme-boltban, ha parancsol...µ Jól fz, felvágott nyelv nkkelértette meg leginkább magát, azokkal, akik ki tudták követelni maguknak anyakaskarajt vagy a bélszínt. Mint a mesterség lelkes gyakorlója, mindenkinek alegjobb falatot kínálta. Az elvárásokra a vásárló testsúlyából, arcáról következtetett ²változó sikerrel. Feldühödött, ha valaki ² jószándékában kételkedve ² ismételtenvisszautasította ajánlatát, és ráadásul bizalmával, a menü részletezésével semtisztelte meg. Elfordult, hogy távolságtartó, igényes és félreismert idegeneket nemszolgált ki, mert azok az üvöltése ell menekülve távoztak, még mieltt lehiggadt

volna.Bárdját kézügyben tartotta. Ha elfeledkezett magáról, és vélt sérelmét mélyenátélte, élével többször belevágta a tönkbe, mindaddig, míg színpadias dühe el nempárolgott. (Ilyenkor éhes volt.)

A magányos Meme Korr odaát elborzadva figyelt. Sokszor azt képzelte, ttrancsírozza Karancsi. Nyíló gerincoszlopokat, kocsonyás hájat, nagy, szagoshúsdarabokat, arasznyi zsírtarajokat látott, melyek keskeny karajokra folytak ésremegtek. Fogalma sem volt Dahomey táplálkozási kultúrájáról, de ha épp akkorismeretlen apjára gondolt, megborzongott... Hónapok múltán nyugodott meg. Untigismételt mozdulataiból pattant ki észrevétele, hogy Karancsit az udvarról elszivárgópecsenyeillat ingerli. Étvágya roppant, és nem véletlen, hogy hasonló incidensek csaka déli órákban adódnak. Meg volt gyzdve, hogy a ÅPatyolatµ falán a nyárfolyamán elszaporodott repedéseket a nyitott boltajtókon keresztül becsapódóhanger okozta... Anyja elpanaszolta ismerseinek, hogy Meme válogatóssá vált, ésgyomorbántalmaira hivatkozva kezelorvosának elírása ellenére sem fogyaszttöbbé húskészítményeket, pedig tudja, hogy ezzel súlyosbítja betegségét.

Kora délutánra kiürült a mészárszék: elfogyott a hús nagyrésze, elszéledtek a jóllakott lézengk. Karancsi békésen emésztett: az otthonról elhurcolt, alacsony




sámlin ült, és fejét a tönknek támasztva birkózott az álommal. A pult fölé csak fehérvászonberettje magasodott: ingó hajó szürke pléhóceánon.

A délutáni legyek szemtelensége tettre dühítette. Egyszer csak felugrott,belépett a kézmosó fülkébe, és a csap szájára ersítette a gumicsövet ² ama nevezetesverseny pótdíjaként ajándékozta neki a Bizottság. Mosni kezdte a plafonig csempés

falakat. Módszeresen, fentrl lefelé. Aztán a pult mögé irányította a vízsugarat.Utoljára hagyta az üzletteret. A piszkos vízhullámokat körkörösen terelte asüllyesztett lefolyó felé. Ha végzett, kiszuszogta magát, elzárta a csapot. Leseperte abolt eltti járdát, majd visszajött a slagért. Nagy, kövér, boldog nyolcasokat írt vele aporba, melyek az úttest záróvonaláig nyújtóztak. Miután mindennel végzett, záróráigmaradt néhány perce nézeldni.

Odaát Meme Korr valóságos katlannak érezte a ÅPatyolatµ üzletterét. Fehérfalait szürkének látta, ahogy a vízcseppek illatát megérezte... Mari néni heti,mártogatós sepregetésére gondolt, amelyért az öregasszony kevesellte a fizetséget, deszólni nem mert, csak egyre kelletlenebb lett.

Elfordult, hogy Karancsi, amint terjedelmes nyolcasait rajzolgatta az útporába, felfröcskölte a trafikos autóját. Szívesen letörölte volna, de nem merte. Memenézését rejtelmesnek vélte; tartott a béna kereskedtl. A következ napokban egyik-másik húsdarabot ajánlgatva el-elnézett vevinek feje fölött. Maga sem tudta, mirekíváncsi. Átellenben, a mozgássérültek számára átalakított, speciális autó oldalánhetekig virítottak az apró sárbibircsókok...

Öt óra után ders alkonyatszín verdik vissza a mészárszék kirakatüvegérl.Hosszú perceken át megszínesíti a ÅPatyolat kockáµ-t. Meme Korr ingén táncrakelnek a rikító foltok. A ragasztós tégelykék, a ceruzahegyzk, a manyag játékokmozdulatlanok. Néha rezdülnek csak meg, ha teherkocsi halad el az úton; a

kölnisüvegsor velük kacarász. Nyújtott, reménytelen ritmust kopog jobbjával Meme:a pénzérmék éle meg-megcsúszik a manyag pulton. Ilyenkor abbahagyja, futópillantást vet az árusorokra. Helyreigazítja a véletlenül elmozdult darabokat. Fel-felnéz: vár valakit. Hogy teljen az id, a tolókocsi két oldalán sorakozómanyagtasakokat feltölti cigarettával, számba veszi a falon a repedéseket,gyakorlatszeren mozgatja kézfejét vagy egy-egy lóginya pókháló ingajátékát figyeli.

Még mindig senki.Odakinn hvösebb lett. Elillant a vízszag. Szárnyra kel idnként a por egy-egy

autó mögött. Meme ellódítja a tolókocsit a pulttól. Elfordul, és odakarikázik a kirakatmögé. A kerekek abroncsa megszürkül a portól. Szemcsék sértik érzékeny brét.Nehézkesen dörzsölgeti kezét. Vékony ingén keresztül kitapogatja a nyakában függkulcsot. Belekapaszkodik, mintha nem bízna az apai örökségben, a talizmán erejében,mintha bekövetkezhetnék, amitl már reggelenként retteg, hogy egyszer az éjszakátis a Patyolatban kell töltenie...

Zárás eltt Karancsi pár percre bekapcsolja a rádiót. Nem figyel az adásra, várjaa pontos idjelzést. Az ötödik sípszó után (sohasem hamarabb) a fiókból elkotorja aláncot és a lakatot. Magához vesz egy nagy, barna papírzacskót, mely feltnenkönny lenne, ha az e célra tartalékolt nyárialmákat ² télen jonatánt ² nehezéknek,



Medgyesi Emese41

álcázásként rá nem görgetné a bankókra. (Felesége otthon segít megszámolni; abankba is eljár Karancsi helyett.)

Bezár és elindul.Meme tehetetlen irigységgel figyeli. Amikor a mészáros eléri a fenysort, nem

bírja tovább nézni. Megfordítja a tolókocsit, és lassan visszagördül a pult mögé.

Becentizi magát cigarettás tasakjai közé. Mire felpillant, a manyag autók fölé óriásipocak magasodik. Karancsi zavart. Mentegetzik:

² Egész eltt nem jöhetek... de most beemelném...Választ nem vár, az ajtóhoz siet. Várakozásteljesen tekint Memére. Rég

megfigyelte, hogy miben áll a Ådaruµ feladata.ÅA hálapénzt a pulton felejtettem...µ ² hasított Memébe saját mozdulatának

emléke, ahogy meglepetésében egymáshoz egyengette az érmeket, és nyombanmegfeledkezve róluk, ellökte magát, fordult, és... akaratlanul követte a mészárost.

Zsugorodott madártestét Karancsi könnyedén megemelte. Mozdulatánaklendületébl érzett, hogy nagyobb súlyra számított. Biztosan és hosszan, a kelleténél

is hoszszabban tartotta Memét az ölében. Nem mozdult, pedig a trafikos már ingét iselsimította a fityeg aranykulcson. Kapkodó-kapaszkodó mozdulatot tett,meghazudtolva jóles biztonságát. A mészáros megértette, azonnal ellépett a boltajtóell. ÅHa legalább elszellentené magátµ ² gondolta Meme megalázottan. Eszébeötlött, hogy mégsem tud mindent Dahomeyrl. Azt például, mivel büntetik azárulókat. ugyanis annak érezte magát.

Útban hazafelé nyilalló derékfájás kínozta. ÅMost trancsíroz...µ ² gondolta, ésmár nem bánta, hogy fel sem ajánlotta a mészárosnak, hogy hazaviszi. Tudta pedig,hogy a szomszéd utcában lakik.




JÉZUSKIÁLTÓ

Kiss Lászlónak

sz közeledtével Toró Vencel nehezen szánta rá ma gát, hogy aláereszkedjék aVárosba. Nem volt ínyére a kora esti visszaút. A leveg elnehezedett; karcolta,csípte tüdejét. Hat eltt azonban nem mehetett: a Makk Hetes estére nyitott. Rosszullátott pedig. Hiába kapkodta fejét, a sötét bokrok összeborultak a kaptató ösvényeifölött, el takarták a csúcsbeli óriáskeresztet, mely után tájékozód hatott volna. Sokatbizonytalankodott. Rettegett, hogy el véti a rövidítést ² szégyenszemre kerülvel juthaza. Visszanézni mégsem volt elég bátor: vacsora² vagy moz donyfüstöklódulnának utána. A vasút fölött húzódik a régi temet ² odáig nyúlik a szls.Mikor elérte, fel lélegzett: mintha elébe jött volna. Eligazította az illat. Megállt.Kenyeret, gyufát hozott a kocsmából. Fél kéz zel elkotorászta kedvenc kerepljét,

megpörgette, és újra megindult.A Jézuskiáltó Város felli oldalát vigyázza. Valami kor a hegy másik fele ishozzá tartozott. Ott ugyancsak száguldozott, riogatott, rködött. (Késbb az Åalsókele tiekµ mást szerzdtettek, a gyenge hozam miatt Torót okolták.)

Kunyhaját még együtt építették a szlsgazdák. A helyet választotta:verfényes oldalon, reumája és az éberebb felügyelet kedvéért. Mire a MakkHetesbl meg tért volt, a cölöpöket megöntötték munkaadói. Lámpáik fénye jóllátszott a temetkertbl ² alig rügyeztek a bok rok. Azt hitte, kilátó is lesz. Holottföldmunkát spóroltak a lábas házzal: nem kellett teraszt vájni az oldalba, s aztelegyengetni. Hiába panaszkodott, hogy a kunyhó húz, nem tartja a ht! Az

építmény kérlelhetetlenül zöldellt (a festéket az építk nagy kedvvel keverték), senkisem tördött az sirámaival.Belenyugodott, mert üres konzervesdobozokat, drót² és kötéldarabokat,

befttesüvegeket és érdekes alakú színes szilánkokat menekíthetett alája. Ahosszúkás házikó Åka csalábaiµ ellen nem volt többé kifogása.

A szükség tevékennyé tette. Bútorzatot ácsolt: asztalt, széket, priccset ² mindX²lábút. És kis polcot az ablak fölé. Arra pakolta kedvenceit. Légypiszkosmenetrendje érvénytelen volt; a csapos sózta rá a kocsmában, mond ván, hogy párperces eltérések neki nem számítanak. Egyetértettek. Vakfoltos halvásdobozánakfedelét felnyit va tartotta, mert tojásdad volt és fényes: rámául szolgált egykeményhátú, megsárgult fényképnek. A fentieken és a szegen kívül, melyrefelöltjét akasztotta, egyéb nem volt. Elkészült a bels munkálatokkal, és ² elskénta határban ² konzervdobozokból forgó madárijesztket szerkesztett; meglévkerepli mellé különböz sípokat faragott. A tkesorok közé rhelyeket álcázott.Higgadtan járt²kelt, vagy Åfedezékbeµ vonult, s onnan vizslatott. Oly kor átnyargalta keleti oldal fels felébe. Sípolt ott is ki tartóan, nehogy mulasztással vádolják.Különösen a széls sorokat féltette, mert megfigyelte: rámens gazdák ezeketnézegetik, ha bágyadt szidben, szüret eltt felszuszog nak kunyhójáig vagy tovább



Medgyesi Emese43

² úgymond áhítatból ², a kkeresztig. Idejekorán felfedezte látogatóit, még mielttnekiindultak volna a kaptatónak. Bárki volt az illet, Toró visszasietett kunyhójához,és rácsukta ama képre a pléh fedelet. Menetrendje maradt a helyén. Ha bizalmatlanvolt vendége iránt, a hmérséklettl függetlenül magára vette felöltjét, hogyzsebébe rejthesse a féltett dobozt. Egyébként szalmazsákja alá szokta csúsztatni.

Örült, ha mködtek madárijeszti. Ellenségeinek te kintette a madarakat. Flega varjakra haragudott, melyek a virágzó Vágóhíd szeméttelepére gyltek. Rajokbanér keztek a hulladékra ² röptük árnyékfelhket rajzolt a szlsre. Ersebb szélbenkárogva menekültek, elzte ket a bádogzaj. ² A legénységeteeek! ² hujogtatottilyenkor Toró az aljba. Ha az állomáson tolattak, vagy hosszabb szerelvény haladtát, merészebbeket is üvöltözött. Döghiz lalónak titulált mindenkit. A varjúseregért aVárost hibáz tatta: fekete hadaikat az vágóhídjuk csalogatta a vidékre, mégis tlekérik számon a pusztítást!

Felindultságát óvatosan a menetrendhez igazította, ke serségét átlag egypercessirámokra szabdalta. Kb. ennyi id alatt kocogott odébb a vonat. Messzelátóval

többen leselkedtek a csszre. Megfigyelték, hogy csillogó fémtár gyat szorongat,melyre idnként rámered, de hogy mit kiáltoz, szájmozgásáról nem tudták leolvasni.Soha sen kinek sem sikerült megtudnia. Rámensen faggatták pedig, valahányszorfeltnt a Makk Hetesben. Rosszkedvében azt válaszolta, b gyerekáldást kíván aszolgálatos kalauzlá nyoknak; jóban, hogy a mozdonyvezett élteti, mert bi zonyáraszületésnapja van. A felcsattanó röhögésbl rend szerint kisomfordált. Utóbb hahó!²n kívül egyebet nem rikoltozott a szerelvényekre; ezt láthatóan skandálta. A kíváncsiak restelkedtek: azt hitték, gúnyolódik velük. Néha hátat fordított a Városnak,és úgy állt, hegynek fel, mint ha meg sem látta volna a kígyózó vagonokat, nemhallotta volna a mozdony füttyét. Bármily kockázatos volt ² hisz akárki

felosonhatott az ösvények egyikén, megközelíthet te a szlst, és kedvéregarázdálkodhatott ², elfordult, hogy aláereszkedett, egész a vágányokig. Adüledez sír kövek egyikének támaszkodott, és ² mondják ² egy régi pléhdobozrameredve maga elé mormogott, mintha meg békélt volna a varjakkal.

A pályar rendszeres vendége volt a Makk Hetesnek. Sokáig remélte, hogyToró egyszer melléje telepedik. He lye egy sarokasztalnál volt; oda csak kettenülhettek vol na. A pályaszakasz, amelyre felügyelt, a Jézuskiáltó alatt húzódott, de aforgalmi irodából is rálátott a domboldalra. Holtidben nyomon követte Torócikázásait. Felismerte faágakkal álcázott rhelyeit, megfejtette a cssz taktiká ját.Felfigyelt a kezében villogó fémtárgyra, de nem tud ta megállapítani, mi lehet. Láttaaz öreget üvöltözni, ké sbb dünnyögni a járatokra; hallotta, amint a kocsmábanugratva faggatták, valahányszor lesomfordált némi ke nyérért és gyufáért. (Nememlékezett, hogy egyebet is vásárolt volna a vén Toró.)

A háromhúszas teherrl nyílt pályán legurult egy bá doghordó. A pályarészrevette, hogy aláhengeredett a töltésen: megakadt a drótokban, és megpengetteket. Talán figyelmeztetül, hogy szétesik. Karbid volt benne. Toró szimpatizánsasenkinek nem szólt róla; az esetet a szolgá lati naplóba sem jegyezte be. Váltás utánnem indult nyomban a Makk Hetesbe ² szokás szerint ott töltötte délutánját és a




kora esti órákat. Találomra választott egy ösvényt, és nekiindult a hegyoldalnak.ÅBeborult; éjsza kára esni fog. A karbidnak nem szabad megázniaµ ² ez leszmentsége, ha Toró tolvajnak vélné. Csörtetett, csap kodta a leveleket; attól félt,gyanúba keveredik, pedig a szl még alig pirult. Fütyölni kezdte az O, sole miót , feljebb pedig a Mint az szép hímes patakrát. Számított rá, hogy Toró hagyja

elrenyomulni, kitapasztalja tüntet hangosságát, és csak ha tetten éri, csap le rá;érezte, hogy figyeli. Meg²megállt, kifújta magát. Hátba szúrta a kánikula.

A csszház hirtelen bukkant föl a karók mögül. Kö zelrl nagyobbnak tnt, ésoly reménytelennek, mint az magányos kocsmai vacsorái. Mire megfordult, hogyvisz szanézzen a Városra, az öreg is elkerült. Kimagyarázko dott neki. Toró csakpislogott és izzadt, bár ingujjban volt. Tetszhetett neki az ajánlat, mert a pályarháta mögé bökött: ² Ott lakom... (Ezt meghívásnak szánta, de meghiúsult. Egyiküksem mozdult.) Elgondolkoztak, de nem volt több mondanivalójuk. Mielttvisszaindult vol na, a vendég megcsodálta a kilátást. Tekintetével a for galmi irodátés a Makk Hetest kereste. Az öreg utánaszólt: ² Szedhet szlt, csak ne a széls

sorokból!...Aznap Toró kétszer is aláereszkedett, de nem járt a Makk Hetesben, pedigelfogyott a kenyere. Kis pihenk kel felmenekítette a kihasadt hordót, majd visszatértaz elgurult darabokért. Besötétedett, mire mindent bizton ságba helyezett. A pályarajándéka foglalkoztatta. Le kötelezettnek érezte magát; töprengett, hogykellképpen viszonozta²e. Kacatjaiból fészket rakott a hordónak a kunyhó alá,csorba üvegeket drótozott egymáshoz, hogy sorfaluk eltakarja. Jobban örültkonzervdobozgyjtemé nyének, mint valaha. Dicsérte magát, magasztalta gyjtszenvedélyét, melynek ezúttal nagy hasznát veszi. A sáncból kikapartkarbiddaraboknak apró pléhdobozokat keresett. Legalkalmasabbnak a

paradicsomszószosakat vélte; képlékenyek voltak. Beléjük szorított egy²egy karbiddarabot, és feltöltötte vízzel. Hosszú spárgát zsírozott gyújtózsinórnak ² elértkunyhajáig. Megvárta, hogy há romnegyed tizenkettkor elmenjen a személy, és aküszö bön ülve meggyújtotta. Amint a láng elszaladt, kézbe vette és felnyitottaféltett dobozát. Tartott a Várostól, mégis ki kellett kísérleteznie a varjak újabbellenszerét ² sürgette az idény.

Záróra eltti elkeseredettség tombolt a Makk Hetes ben, mikor Toró elszörrobbantott. A Hegyrl jön ² ri koltozták a szilajabb vendégek. Borgzös erejükblany nyira futotta, hogy felugráljanak s az ablakhoz furakod janak. Megválik reggel,mi volt ² okoskodtak szemfor gatva. Helyrebillent a csend; visszatelepedtek, nyúzniaz utolsó nótákat. A pályar felriadt álmából. Rosszallotta a cssz sietségét.Várhatott volna holnapig ² dünnyögött, s a fal felé fordult. Álmában az gondatlansága miatt sik lott ki a háromhúszas teher. Izzadtan ébredt, és még min dignem volt reggel.

A Város hozzászokott Toró robbantgatásaihoz. Akadt, ki rosszallotta a csszmerészségét, de a gazdák pártját fogták. Enyhíti a hség unalmát ² mentegették.Küldött ségük titokban felkérte az érintettet: a békesség kedvéért tartsa tiszteletben adélutáni csendórát, és az éjszakát is csak végs esetben zavarja. Toró mindenbe



Medgyesi Emese45

beleegyezett. Naponta kétszer erszakoskodott a varjakkal, számon tar totta avonatjáratokat, de le a temetig, a vágányok kö zelébe többé nem jött. Hahózottodafennrl, settenke dett rhelyei között, priccsén vagy egyetlen székén ülvemerengett a megsárgult képen. Esténként egyre nehe zebben vette rá magát, hogybemenjen a Városba. Köze ledett az sz. Mikor mégis megtette, a Makk Hetesbl

kenyéren s gyufán kívül spárgát és kisebb konzerveket vásárolt. Flegparadicsomszószt, de bébiételeket is.

A pályar továbbra is egyedül ült kocsmai helyén.Megérett a szl. Szüret után a gazdák várják Toró jelentkezését. Ha nem kell

rködnie, a kkereszt tövé ben gubbaszt. Élvezi a vénasszonyok nyarát, vagynaphosszat a Városban csatangol. Sorra veszi megbízóit. Min deniküknél ebédelegyet, mieltt a hó lehullna. Aznap kapja meg jussát ² nagyrészt terményben ², ésmegál lapodnak jövre. Megtömik átalvetjét befttekkel, zöld séggel, savanyúsággal² hallgat.

Idén senkinél sem jelentkezett. Elbújdosott!... ² tré fálkoztak egyesek. ² Nem

elég szegénynek a varjúhad, Vencel napja is túl hamar van! Akármilyen serény azesztend, ezen a vidéken még mustot sem ihat neve nap ján!... Többen ígérgettékaggódó asszonyuknak, hogy ha véget ér a betakarítás, fölmennek a hegyre...

A Makk Hetes az szi munkák idején sem vesztette el vendégeit. Felelse a téliidszámításhoz igazította a nyit vatartást; roppant megértnek mutatkozott. Jobbanfigyelt vendégeire, mint nyáron: hasznáért feleségekkel, az otthon melegévelversenyzett. A dobkályhától nem sajnálta a fát. Katyustaváról megfogadott kétbogárhátú öregasszonyt; estebédre pacallevest, hagymás pörköltet, sör mellé és azershöz apró fasírtokat szolgáltatott fel. Levette a Ådo hányozni tilos!µ feliratot.Mentegetzött, hogy új borig csak hétvégekre futja a régi készletbl. Kárpótlásul el

nézte a hangoskodást. Söröskorsók tucatjával maga egyen súlyozott az asztalokközött ² kedves vendégeinek nem kellett a pulthoz fáradozniuk. Türelmüketigénybe vet ték a ház körüli teendk, a betakarítás ² hagyta ket kedvükrevitatkozni.

Napok óta a csszrl folyt a szó. Bárhol rejtzködik, elcsalogatja avénasszonyok nyara. A keleti oldal gazdái közül többen azt latolgatták, ideiglenesenátkérik magu kat délutáni váltásba, hogy meggyzdhessenek Toró hol létérl.Biztosra vették, hogy a szlsben bóklász. Aggód tak egészségéért, mert olcsóbbcsszt ² hetvenkedhetnek a kiugrottak ² nem kapnak. Termésnap után megjárják ahegyet ² szögezték le. Mikor egy este Toró megjelent közöttük, hálálkodvaméregették: fáradságos úttól kímélte meg ket.

Az öreg arca megnyúlt, sápadtságát szi szepli sem vidíthatták föl. Csaknapozott ² nyugtázták elégedetten. Nem vették észre, mennyire legyengült. Meg²megtámasz kodott az asztalsarkokon, míg elért a pályar mellé. Leült.

Asztaltársa két személyre rendelt teljes menüt. Körülöt tük lábadozott akocsmazaj: k ketten szótlanok marad tak: Felhajtották az erset, aztán ettek. Sokat ésmohón. Nem néztek fel, míg be nem fejezték. A pályar fizetett. Különösen




elzékeny volt velük a kocsmáros ² bizalma jeléül felszólítás nélkül cserélgetteasztalukon a korsókat.

Nem sokkal záróra eltt Toró közelebb húzta székét társáéhoz. Halkan,rekedten magyarázott. Tétova keze fel fellebbent az asztallapról, majd alábukott.Távolról jól lát szott, hogy felöltje zsebében szorongat valamit. Gyorsan és túl

feltnen rakta a pályar elé. Mindenki látta a halvásdobozt az asztalon ² vakfoltosvolt, piros pöttyös, megkoptak rajta a cirillbetk. Senki nem mozdult, míg a pályarfel nem nyitotta s arcát el nem lapította a lát vány...

Kézrl kézre járt a megsárgult fénykép. Cöccögték a fiatal nt, furcsálltáköltözetét, ám megjegyzésekkel nem bátorkodtak.

A felels örült a nyugalomnak. Rápillantott is a képre, aztán szelte tovább aszilárd füstöt, hordta²cse rélte a korsókat. Megüzente feleségének, hogy túlórázik.Figyelt a vendégek intéseire: legtöbben a sarokasztalhoz irányították, csak azutánhívták magukhoz. Elsnek a pá lyar ocsúdott fel. Tiltakozott a potya ellen, és figyelmeztette Torót, aki nyomban követelte tulajdonát. Meg nyugtatták, és kiokoskodták,

hogy az elmaradt Vencel napot ünneplik ² sértés a sört visszautasítani.Másodszor is körbejárt a pléhdoboz. Toró már nem fe szengett; hátrább rukkoltszékével. Kérdezgetni kezdték, honnan a kép. Nem jött zavarba. Kitnt igyekezete,meny nyire szeretné maga is tudni. Az volt csak bizonyos, hogy mióta a csszház áll,a polcon tartja...

Úgy érezte, többet elárult a kelleténél. Kezet fogott a pályarrel; véget vetett asörrendeknek. Felállt ² visz szavárta a képet.

A konyhai gzbl idközben elkászálódtak a katyus tavi vénasszonyok.Kendjüket csettintve tolták hátra ² fejbrük visszaverte a neonfényt. Vizslatvakaptak a hal vásdoboz után. Kivették belle a képet ² horgas ujjaikon fennakadt a

törékeny nalak. A karton remegett, míg fogatlan szájuk feketén sustorgott.² Leontii²na ² nyihogták kórusban. Szörtyögtek köz lésük fontosságán, mígrá nem jöttek, hogy érthetetlenek. ² Ugron Leontina, a Malmos ² magyaráztákvinnyogva. Felbszültek, hogy az öregebbje készüldni kezdett s nem tördöttvelük. ² szülsz ² csattogtatták Toró felé he gyes állukat ², és fel sem ismered adédanyád!

A pályarnek feltnt a cssz sápadtsága.Vonatfütty hasogatja a ködöt. A szálkás esre mord felhk terülnek. Beteg

bend ² roskad a hegy. Nem lát szik az óriáskereszt.Hegynek fel Toró többször elvétette a rövidítést. A szél csíps volt és füstös: fél

hét körül járt ² elment a munkásjárat. Végül csak elérte a szlst. Megállt. Felöl tjezsebében kis konzervek. Egyenként hajította le ket a völgybe.

² Hizlaljatok dögöket! ² mormogta, és bement a házba. Átvetette amestergerendán a kötelet.



Medgyesi Emese47

PATKÁNYOSDI

Kaja a legidsebb a hatodikosok közül. A tél ell menekült az otthonba. Késsszel, éjfél körül érkezett és egyedül. Ismeretlen tanyaneveket emlegetve többnapos

gyalogútról motyogott a szolgálatos nevelnek, aki bebocsátotta, és részletesenkikérdezte a kamaszt. Az válaszolgatott, de közölte, hogy éhes. Tisztességesenbeszélt, ers északi nyelvjárásban. Tisztán evett: ölébl mindegyre leseperte akenyérmorzsát, többször megtörölte kézfejével a száját. Pótlást kért. Szemlesütverágott. Csak néha tekintett a posztóköpenyes, diderg nevelre. Vigyázó szeméblbizalmatlanság villant strázsájára, akit rövidesen Hurunak nevezett el, mert savanyúképe volt szerencsétlennek, mint a hurutban szenvedknek. Kaja ölébe ejtve tartottabal kezét. Mindent jobbjával csinált, habár e kezén hiányzott a mutatóujja. Közép² éshüvelykujja pedig epesárga volt a nikotintól. Evés után nem volt hajlandó beszélni.Karjára dlt és elaludt.

Az új növendékek közül ismerte meg leghamarabb az épületet. Sokatdöngött a zegzugos folyosókon; más pavilonokba, st a pincékbe is elmerészkedett.Küldhették volna bárhova: odatalál... Társai még csoportosan kérezkedtekmindenhová. Ha esett, szünetekben alig mertek elmozdulni a tantermek ell. Kajanapok alatt kiismerte ket, kiderítette a csúfnevüket. Akinek nem volt, aztelkeresztelte . Feltérképezte a barátságaikat, számon tartotta torzsalkodásaikat.Sokat ólálkodott Huru neveli és saját korcsoportjának hálószobája körül.Tudakozódott, vagyis hallgatózott, de megrágalmazta volna, aki ezt ráfogja, olytermészetesen tnd volt az arca... Ha akarta, szolgálatkészséget sugárzott.Mikulásra Kaja uralkodott a bentlakó alsósok fölött. Felstagozatosak nem voltak az

épületben, mert az öreg igazgató a szolgadiákság hagyományával együtt számoskellemetlenséget, gylölködést és oktalan összetzést vélt megszüntetni azzal, hogyaz önkényre hajlamos felssöket az új pavilonba számzte. ² Önkiszolgálásrakényszerültök ² leckéztette ket. Kárpótlásul a modern épület központi ftésétmagasztalta.

A kicsiknél semmi sem történhetett a Kaja tudta nélkül. Hatalmaskodott azelzött nagyok helyett. Huru jól látta, mégis hagyta, nemigen rótt rá büntetfeladatokat, pedig Kaja nem jeleskedett tanulásban, sem szorgalmi tevékenységekalatt; mulasztáson viszont ritkán érhették. Mintha tartott volna tle a nevel...Megérkezése másnapján vezette volt át az új növendéket a tanári pavilonba, aholnyilvántartásba vette, majd az öreg igazgató elnökletével levizsgáztatta Kaját a tanárikar. Ismerte a fiú a négy alapmveletet; írni²olvasni meglepen jól tudott. Kitéribl,melyekkel feleleteit tzdelte, kikövetkeztették, hogy önfej, gyakorlatias emberfoglalkozhatott vele, amúgy passzióból, aki úgy vélte, fölösleges egyébre ismegtanítania. Kaja nem árulta el, kicsoda, de késbb gyanították, hogy személyeazonos az érthetetlen nev címzettel, akirl állítja, hogy a bátyja, és akinek a fiúhetente küldi rejtjeles leveleit, melyekre sosem kap és láthatóan nem is vár választ.




Búskomorságára nem figyeltek fel. Társai közül csak a röhögs Jocó furcsállotta,hogy sosem látják kacagni.

Pujuci volt az els kitartó és feltétlen hódolója Kajának... Ágya szomszédos voltaz Újéval ² kezdetben így nevezte leend vezérét a banda. Mikor a becézés a Kajafülébe jutott, mindannyiuk jelenlétében kikérte magának, és csupa jobbos pofonokkal

torolta meg a névadást, mert azt hitte, ki akarják közösíteni. Zavarban voltak apóruljárt hatodikosok: sze¶ be se mutatkozott! Látták, hogy örökös éhségét repetákkalenyhítette. ² Kaja!... ² vihogta a háta mögött Elvira, az egyik nyolcadikos, barna lány,mikor egy alkalommal a fiú valamely apró csetepaténak láthatóan az ebéd kedvéértvetett véget. Híre szaladt az új névnek, amely ellen az idközben lehiggadttulajdonosnak már nem volt kifogása. Pujuci mégsem merte jasszos nevén szólítaniszomszédját. Kerülte a megszólítást; végs esetben Åvezérµ²nek titulálta. Alázatosalárendeltként leste utasításait, közepes sikerrel próbálta kitalálni gondolatait,megelzni parancsait. Állandóan a Kaja sarkában volt. Olykor elreszaladt, hogyajtót nyisson neki. ² Hiszékeny hülye! ² röhögte a vezér becézen. Jutalmul

rendszerint ülepen billentette térdével. Számított Pujuci tapadós ragaszkodására, báringerelte alattvalójának feltnen tompa észjárása. Szegény Pujuci érdekldöttminden iránt, mégis csak hosszas magyarázat vagy hatásos rúgás nyomán kapcsolt.Ráadásul mindennek bedlt. Kaja kedvetlen morgására ² fosd öszsze magad! ²hónapok múltán is változatlan aggodalommal pislogott, éppúgy, mint elsalkalommal. Láthatóan vívódott, vajon helyben meg kell²e tennie, vagy elszaladhat avécére?!

Libuc, ha jelen volt a jeleneteknél, vijjogva vihogott: ² Hi²hi²hiíí!Frészelte mutáló hangjával a levegt, szívta a fogát. Erltette a röhögést,

csakhogy a Kaja kedvében járjon. Pedig nyolcadikos volt, testesebb

valamennyiüknél, tehát nem szorult alakoskodásra. Régi Åotthonosµ²ként és koránálfogva is megengedhetett volna magának némi különállást, csekély önállóságot Kajanövekv hatalmával szemben. Önként hangoskodott, és addig csereberélte afekvhelyeket, míg sikerült a Kaja szomszédságába férkznie, holott tudhatta, hogy eközelség nemcsak tekintélyt jelent: rengeteg apró megbízást, számtalankötelezettséget. Esetenként cip² vagy vécepucolást, gombvarrást; mindent a vezérhelyett.

Kaja egykedven vett tudomást az ágyának jobb szárnyán történtszemélycserérl. Kipiszkálta foga közül a déli marhahús rostjait, és a jövevénylepedjére kente. Libuc szótlanul nézte. Kaja lassan elvigyorodott. Az áldozatnyugalmának elismeréséül a földre akarta seperni a barnás maszatot, de csak elkente.Kárpótlásul a korelnököt megillet tisztelettel nyújtott kezet. Bemutatkozásfélétmotyogott, érthetetlenül, holott tudta, hogy közismert. Libuc ettl kezdve szuverén jogot nyert, és a korábbinál nagyobb megbecsülésnek örvendett a hálóban.ÅVezérkari tagµ lett. Sohasem húzott ujjat Kajával, eltte nem hencegett tanulmányielmenetelével, sem azzal, amiért annyian irigyelték: hogy neki családja van, él azanyja és igényt is tart rá.



Medgyesi Emese49

Valamennyi korcsoport közül a hatodikosok voltak a legkevesebben. Huru, aneveljük nézete szerint a tizenhárom évvel korábbi gyenge szltermés okoztaországszerte a népességszaporodás akkori visszaesését. Városnéz séták közbenkedvére boncolgatta kedvenc témáját, nem kellett attól tartania, hogy valamelyalkalmi folyosószemle ürügyén kihallgatja az igazgató. Viszont az alsós végzsök, a

nyolcadikosok létszámon felül voltak. A nagy hálótermek nem bizonyultak elégtágasnak mindegyikük elszállásolására. Néhányukat ² köztük Libucot, akit fölöttébb jámbornak ismertek és azt remélték, hogy fog² és lábmosásban továbbra is jó példátmutat a kisebbeknek ² átvezényelték kevésbé népes csoportokhoz. Így került azönérzetes osztályels a lézeng hatodikosok közé.

Elvira szintén nyolcadikos volt. Egy padban ültek Libuccal, akinek kedvéértesténként, villanyoltás után kiszökött a lánybentlakásból, és felosont a hatodikosokhálójába. Szemfüles volt, született felderít: már els látogatása során felmérte, hogyLibuc ágya közel van az ajtóhoz, hogy a folyosólámpa fénykörén kívül esik, illetvehogy gazdátlan a bal oldali fekvhely... Kajában vakon bízott; hallgatag

szomszédnak vélte. A lánynak semmitmondó arca volt; rendszeres távolléte elkerültea felügyeln figyelmét. Társai sem árulták el, mert hangadó volt, szükség eseténanyáskodva bizalmas. Tudott is sok mindenrl. Csoportjában több lekötelezettjevolt, akinek apró szolgálatokat tett. Kisebb lopásoktól nem riadt vissza. A lányokmégis kajánul figyelték esti kirándulásait: megvetették sötét bre miatt. Néhányanóvták: vigyázzon a Huru ajtaja eltt!

Egyedül Cimbi ágya volt a hálót kettészel futósznyeg bal oldalán, azeredetileg mosdófülkének készült beugróban. E megfigyelésre alkalmas sarok amindenkori éjszakás nevel háló² és tartózkodási helye volt, de tekintettel Hurureumájára, és mert a munkaközösség tagjai közül legtöbbször vállalkozott a

fáradságos harmadik mszakra, külön szobát utalt ki neki az igazgatóság. Fiúkraügyel fel, viszonylag kisebb felelsség terheli.Cimbi azért került a huzatkalitkába, mert ² bár jóval a tanévkezdés után ² egy

héttel Kaja eltt érkezett gyámja kíséretében. Akkor még több növendékre számítottaz intézet. Hamar kiderült a fiúról, hogy testhmérséklete magasabb az átlagnál, éshogy sosem volt náthás. Azt sem hallgatta el a nyilvántartást vezet Huru eltt, hogyfél a sötétben, és ha napközben megijed, álmában bevizel. A nevel azt javasolta azigazgatónak, hogy fektessék Cimbit az néhai kuckójába. ² Könynyebb felkölteni, ésa többit sem zavarja... ² érvelt. ² Az utcai lámpák neked világítanak!... ² magyarázta aszepeg vallomástevnek. Az öreg igazgató bólogatva helyeselt. ² Hogy is hívnak? ²folytatta a nevel. Értelmetlen kérdésével a gyerek bizalmába vélt férkzni. Félt,hogy a pisils miatt lemondatják külön szobájáról.

² No!... no... ² szorgalmazta a választ, majd barackot nyomott a fiúcska tarkoponyájára. ² Gyerünk! ² tuszkolta az ajtó felé.

² Ci²cimbi ² hangzott szégyenlsen, már a folyosón a gyerek újabbbemutatkozása. Dadogott izgalmában. A nevel röhögte. Bekísérte a tornaterembe,és t utánozva mutatta be a hatodikosoknak:

² Ez itt... Cic²cim²bi ² szótagolta.




Pillanatokra szakadt félbe a labdajáték. Senki nem kacagott. Hurut leforrázta acsend. A tornatanár szalagot dobott az új fiú nyakába és füttyentett: mehet tovább a játék! Cimbi ezzel egyidben rövid passzt kapott, és boldogan rohant a kapu felé.

Cimbor Lipót rendes nevét a télifaünnepségen hallották elször társai.Némelyek elbizonytalanodtak: hogy szólítsák ezután? Az otthonban soha senkit nem

hívtak Lipótnak!... Az a Pót olyan hülyén hangzott! ÅJó név!µ ² csámcsogták mégvacsoránál is. De mert Kaja továbbra sem vette tudomásul a hivatalos nevet ésváltozatlanul Cimbit mondott, a Lipót végérvényesen elmaradt.

Cimbi azért kapott a Huru ajánlatán, mert a fülkeablak eltti óriásfenynbagolycsalád fészkelt. Csábította a látvány, pedig nem szerette az állatokat, mert félttlük. Kismacskák, békák kínzásában kezdetben a Kaja parancsára vett részt. Igaz,idvel ugyancsak jeleskedett. Egyedül foglyának, annak a bagolyfiókánakkegyelmezett, amelyért hálófülkéjének ablakából mászott ki, végig az óriásfenyrecseg ágain. ÅBubo buboµ ² azonosította másnap zsákmányát az állattankönyvábráinak segítségével. A fészekben két fióka lapult volt. Cimbi nem láthatta ket;

tapintásra választotta a nagyobbat, mert erteljesebbnek vélte. Döglött egerek éskisebb madártetemek cafatjait érezte körülöttük. Csodálkozott a felhalmozottélelemkészleten. Tapasztalatára Hurunak hivatkozott, szilenciumon, amikor amvészi eszközökrl tanultak. Hasonlata megragadta Libuc képzeletét ² Åmindent akicsinyeinek ad, mint Bubo a fiókájánakµ. Cimbinek sikerült észrevétlenül lelopnia afiókát a pincébe. Berendezett neki egy üres almásládát homokkal, szalmával. Kajátólféltette leginkább kincsét. Aznap nem ment többé feléje. Másnap a reggelikenyéradagjából zsebébe csúsztatott egy sarkot, tízóraijából pár kekszet. Meghagyottmég egy fél almát, hogy nagyszünetben, amikor szabad az udvaron sétálniuk,lelopózzék szállítmányával a pincébe. Rendszeresítette látogatásait. Biztonságosnak

ítélte az idpontot: nappali világosságnál nyugodtan villanyt gyújthatott odalenn,nem kellett attól tartania, hogy észreveszik. Kajának ez volt a legzsúfoltabb húszperce: mint jó terepismer, tanárok, felels diákok megbízásából cikázott ide²oda apavilonok között.

Csucsu és Jocó szintén hatodikosok. Jó barátok fleg Jocónak köszönheten. Acsoportban volt az egyedüli, aki röhögve ugyan, de hajlandó volt helyeselni apöttöm, henceg Csucsu ötleteinek. Sokáig egy ágyban aludtak. A tanterembenegyütt ültek, a leghátsó sorban. Örökösen szolgálatosak voltak. Rájuk hárult ez afeladat, mert rendszeresen utolsóknak maradtak. Leosontak néhányszor k is azudvarra, dacból. Mintha megleste volna valaki: mindannyiszor eltnt ez²az, ráadásula Kaja padjából, holott mindenki tudta, ki ül az ablak fell a második padban! Huru,hogy rákényszerítse kettjüket az állandó szolgálatra ² kevés gyereknek mert éstudott parancsolgatni ², ket tette felelssé a lopásért. Nem gyzte hangsúlyozni,mennyire bízik bennük. Megbirkózott volna egyikük is a napos feladataival, felváltvalemehettek volna pénzezni, focizni vagy a lányvécéhez leskeldni... Nem tették.Szótlan szolidaritásuk feltn volt; társaik egybe is olvasztották neveiket.ÅCsucsujocó!µ ² szólította ket egy este Kaja. Új nevükkel jelezni akarta, mennyiremindegy számára, melyikük jelentkezik. Mindketten a vezér színe elé rohantak, aki



Medgyesi Emese51

ezúttal sáros bakancsait akarta kipucoltatni valamelyikükkel. Kaja jobb kezénekhiányzó mutatóujjára hivatkozva hárította kötelezettségeit társaira. Idvel azonbanleszokott a magyarázkodásról ² kinek amit kiadott, el kellett végeznie. Szemügyrevette az eltte feszeng párost. A bal bakancsot Jocónak, a jobbat Csucsunaknyújtotta. Nem volt hozzáfznivalója. Cöccentett, és k menekülhettek suvickolni.

Csucsunak szemet szúrt Cimbi rendszeres eltnése. Nagyszünetben nem látta amagasföldszint kerek ablakrácsaiba kapaszkodva lányokra kukkerezni... ² Az ereszalatt oldalog a hátsó szárny felé, végig a kkockákon. Azért nem sáros a cipje! ²kapott észbe. Tovább vizsgálódott. Jocó fortyogott; rámaradt a táblatörlés... Aztán is lesbe állt. Mindig az épület sarkánál vesztették szem ell a félénk Cimbit. ² Mitlfél annyira? És hová megy? ² találgatták. Az új pavilonba nem; ott felssök vannak,túl nagy büntetés járna érte. Ismerték: pisils ² nem teszi ki magát ilyesminek... Akertbe sem... Fóliába, veteményesbe pláne... Túl tiszta cipkkel tér meg. Nem lépik lea kkockáról... Az épületben cserkész valahol...

² Árnyékba húzódik... ² vélte Jocó.

² Nincs kánikula ² vetette ellen Csucsu. ² És ha esik, sem marad a többiekkel.Sosincs a sorban. Nagyszünet után késve jön órára.² Meglásd, a konyhába igyekszik ² féltékenykedett Jocó. Összefutott a nyála.² Dehogy... ² intette le Csucsu. ² Nagyon sovány...² Pedig a hátsó oldalon marad!Ebben egyetértettek. Csucsunak eszébe jutott, hogy Cimbi esetleg egy

ablakmélyedésben ücsörög, és ² amilyen tutymutty ² AZT csinálja.² Miért tenné? ² heveskedett Jocó. ² Este, az ágyban kényelmesebb!Elpirult, míg érvelt. Megegyeztek, hogy kulcsot kell szerezniük, hogy

bezárhassák a tanteremajtót és feltnés nélkül Cimbi nyomába szegdhessenek.

² Hurutól! ² javasolta Jocó. Fels ajkát elégedetten felhúzta. Hangtalanulvihogott. Leste, vajon Csucsu kitalálja²e a mikéntet.² Hazudhatjuk, hogy felssök kérik ellenrzésre. Mert a tavaszi tisztasági

verseny...² Ühüm... De ha utánajár?! Várjuk meg, míg Åvendégei lesznekµ.

Ajánlkozzunk beszerzésre... ² sugallta.² Vásárolni akarsz?! Nincs pénzünk! ² tiltakozott Csucsu. Félve gondolt

perselyére. Szép, színes bádogdoboz, kár lenne felbontani. Épp Hurutól kapta jutalmul. Vizet szokott hordani neki a nagy hordóba. Cserébe a nevel kiment ad;néha más apró szívességgel viszonozza munkáját. Jocóról is leszállt. Kajának rögtönszemet szúrt a dolog; nem nyughatott, míg nem ellenrizte a paktumot. Egy este,még Elvira jötte eltt, Huru becsoszogott a hálóba. Felrázta, és kiküldte pisilniCimbit, majd a Csucsu arcába világított. Megvárta, míg magához tér a fiú. Utasította,hogy húzzon papucsot. Suttogva áthívta a maga szobájába. Kaja mezítláb követteket; rosszat sejtett. Csucsu hajthatatlansága kihozta sodrából a nevelt. Tombolt,fenyegetett, hogy kihallatszott az ajtón. Megkönynyítette Kajának a hallgatózást.Megnyugodva tért viszsza. Leült az ágyára, és megvárta Csucsut. ² Aludj! ²dörmögte neki csak úgy a tekintély kedvéért. Utóbb kevesebbet ugráltatta a kettst;




épp hogy el ne higgyék magukat. Emiatt Pujucinak megszaporodtak a teendi.Kétségbeesetten szorgoskodott, és mindent összezagyvált. Rengeteg seggberúgástkapott, és nemcsak Kajától. Félelmében sokat kérdezsködött, de oly ügyetlenül,hogy Hurunak ² aki résen volt ² több rajtaütése sikerült. Neveli pályafutásánakzenitjét Pujucinak köszönhette, akit viszont életveszélyesen megfenyegettek a

felssök, pedig bárgyúsága súlyos alibi volt.Csucsut nyugtalanította Jocó hallgatása. ² Nincs pénzünk! ² ismételte riadtan.² Nincs²nincs ² helyeselt a barátja. Költpénzébl alig tellett némi édességre.

² Semmi kedvem nélkülözni ² szögezte le céltudatosan. ² A bizalmába kellférkznünk... A raktárkulcsot sem ártana megszerezni... Ha vendégei vannak,úgysem igen figyel ránk.

² Pláné, ha Elvira... ² hunyorgott jelentségteljesen Csucsu. Jocóelkomorodott. Neki példaképe volt Libuc, szerette utánozni hihogását, és ezértElvirát tabunak tekintette.

² Nem keverhetjük bajba!... ² szabódott. ² Huru szereti a lányokat.

² Nem is... ² nyugtatta Csucsu. ² De ha berendeli takarítani?!² A nevelszobákat a személyzet köteles tisztán tartani ² érvelt Jocóorrhangon, az igazgató szavaival. ² Igaz, hogy k is nk... Menekülnek elle...

² Menjünk a kulcsért, míg patkányozik ² indítványozta Csucsu.² Magánál hordja a csomót.² Elkérjük tle. Azt mondjuk, hogy a padban felejtettünk valamit... Nekünk

elhiheti... Én hasalok, ha akarod. Hunyorítani fogok, hogy ne lásson a szemembe.² S ha nem adja?! ² akadékoskodott Jocó.² Neked semmi esélyed. Sokat röhögsz, nincs nála hiteled. Felejtsük mind a

ketten tolltartónkat a padban. Írószer nincs raktáron ² nem adhat másikat, és azt sem

mondhatja, ráér.² Vigyázni kell Libucra! ² figyelmeztette beleegyezen Jocó. Csucsumeghökkent. ² Ha meghallja, felajánlja az övéit!

Vakációs lett a hangulat. Libucon kívül még néhány felss ismertehozzátartozóit, de húsvétra k nem igényeltek eltávozási engedélyt. Az eminensazonban hazakészüldött. Türelmetlenül várta a hétvéget, valamint abizonyítványát. ² Lazult a rend! ² dörgött az esti sorakozókon az igazgató.Szemlesütve bólogatott a munkaközösség minden tagja. Lerövidítették a tanításiidt. Nagyszünet után a mellékgazdaság veteményesében dolgoztatták az alsósokat;a lányok, akik kevesebben voltak, az épület felújításánál, a nagytakarításnálsegédkeztek. Csodát várt a vezetség a kora tavaszi levegtl.

Kapóra jött Hurunak a házirend módosítása; szenvedélyének, apatkányozásnak hódolhatott. Hatodikosai kihasználták az alkalmat: okosbeosztással, rendre tnögettek el az üvegházak között. Kaja és Cimbi magányosan.

A vezér méltóságát sértette volna, ha ² Libucon kívül ² csatlakozik valakihez,viszont az eminens konokul helyben maradt. Nem veszélyeztette eltávozásiengedélyét. Cimbi a bubofiókához osont, mely nagyocska volt már és meglehetseners; sokat fejldött, mióta a fiú zsákmánya lett. Els napokban alig csipegetett;



Medgyesi Emese53

késbb már nem válogatott. Vadászni kényszerült: mint Huru, is irtotta azegereket. Cimbi kevéske húst csenhetett csak neki, mert pótlást az étkezéseknélkérhetett volna, de félt, hogy feltnést kelt degesz zsebeivel. Kaja elbb²utóbbmegtudja ² erre számított. Találgatta, vajon Pujuci a vezér megfigyeljeként csetlik²ekörülötte? Csucsujocóék is mintha utána vizslattak volna. Bizonyosat nem tudhatott,

de biztatgatta magát, míg az épület hátsó szárnyánál a pincelejárat felé oldalgott. Akockajárdán Huru felszerelésébebotlott: különféle egérfogókba, melyek között akadtnyolctíz férhelyes, illetve egyéni találmányaiba, csapóajtós patkánycsapdákba.Tapasztalatból tudta, hogy nagyszünet után rekeszeiknek zöme foglalt kell hogylegyen. Naponta elcsent a rágcsáló áldozatok tetemei közül néhányat. Mintínyencfalatokat hordta a csepered fiókának.

A nevelnek nem volt szívügye a veteményezés, viszont megrögzöttpatkányirtó volt. ² Minden patrióta az kellene hogy legyen! ² pedagogizált avasárnapi sétákon. ² Örült az új tavaszi napirendnek: több ideje maradtÅvendégfogadásraµ. Így nevezte magányos lerészegedését. Ha vendégei voltak, tilos

volt zavarni szobájában. Csak hajnalban tántorgott el, hogy felköltse Cimbit éskiküldje a vécére.Csucsuék vállalkozása sikeresnek ígérkezett. Szilencium eltt el akarták kérni

Hurutól a kulcsot. Addig ólálkodtak a pincegádorban, míg a sötétbl eltnt az öreg.Kezében ² mint óriásretkek ² a fogókról patkányok csüngtek.

² Mi kell?! ² vakkantotta a rágcsálók ellensége.² É²én csak ú²úgy... ² szabadkozott Cimbi a félhomályból. Kotródott máris,

iszkolt vissza palántát ültetni. Csucsuék összenéztek; nem vették észre a bizonyára jóideje ott ácsorgó fiút. Bátor, álnok hangon kérték a kulcsot.

² Elbb egy kis színházat lássatok, báránykáim... Nagyhét van, s ti semmit

sem tudtok a világról, azt a...!Káromkodva rázta a fogókat. Kajára kacsintott, aki most lépett ki apincetorokból. ² Mind ott legyetek! ² lódított vinnyogva tekered áldozatain, ahogy aporoló eltti vizeshordó felé mutatott. ² Hívjátok a gyöngypárt is! ² vigyorogta. Nemkérdezték, kire céloz. Még Pujuci is elértette, mert elindult, hogy gyülekezt fújjon.

² Kéresd le nagyságát a konyháról! ² szólt utána Huru. ² Széép fehérbenvan... Sürgs! ² üvöltötte, míg bírta szusszal. Mikor kifulladt, szavainak hatásáncsámcsogott. Diadalmasan nézett körül. Csucsujocóék szemlesütve álltak; Kaja ketés a nevelt nézte ² zsebre dugott kézzel kavicsokat rugdosott; Cimbit utolérhettePujuci, mert visszaoldalgott. Látszott rajta, hogy fél. ² Gyöngyékre várunk! ²rikkantotta Huru. Csapdáit lerakta a vizeshordó köré. Nézi felé csattogtattaprotézisét. Elégedettségét szokta így kifejezni... Hirtelen felkapta a leborított favödröt² alatta tárolta azokat a szalonnadarabokat, amelyeket az étkezdébl csent el csalinaka csapdáihoz, és Csucsu felé nyújtotta: ² Hozz vizet! Nincs színültig, azt a...

Csucsu elvonult. Jocónak is mehetnékje volt, csak túl közel állt hozzá a nevel.Huru szemforgatva szitkozódott ² nem tudni, miért. Belerúgott a fogoly, vannyogópatkányokba.

² Mintha titeket hallanálak, hogy az a...




Libuc és Elvira végszóra érkeztek. Értetlenül nézték a jelenetet. Azt hitték, ketsújtja az átok. Pujuci eléjük somfordált; az arcukat fürkészve, utálatos fensbbséggelközölte:

² Nem rátok merkel.² Kuss! ² herregte Kaja.

Megjött Csucsu a vízzel. Elvira és Jocó közé állt. Roszszat sejtett. Huru acsapdákat igazgatta. Nem értették, miért húzza az idt, hiszen fel²felpillantottközönségére. Látták aztán, hogy Elvirán legelteti a szemét. Nem bírta sokáig szónélkül:

² Te valójában közéjük tartozol, kisasszony... ² rázzintott kedveskedve atetemeken. ² Hallom, érdekel a csoport... Esténként fáradozol, feljársz hozzájuk... ²beszéd közben Pujucira nézett. Kaja rögtön tudta, hogy neki járt el a szája, pedig Csucsura gyanakodott. Nagyot ntt szemében a pöttöm fiú, aki késbb is méltómódon viselkedett. Volt mersze megtagadni Huru parancsát és nem patkányozott.Nem gerjedt be, és egyedül nem rögtönzött beszédet az áldozatokhoz, nem

fullasztott és nem szurkált. Mikor rá került a sor, hallgatott, míg a többiek el nemunták a várakozást. Maga a nevel siettette ket: tovább! tovább!... Csinálták Csucsuhelyett is. Huru nem vett tudomást pedagógiai csdjérl, hanem ismételtenelmagyarázta csoportjának, mit kell tenniük. Az óramutató járásával egy iránybanhaladnak; sorra fognak fullasztani. Javallotta, hogy vasvillával szurkálják meg azáldozatokat; állják körbe a vizeshordót! Pujuci kezdje! Kerüljenek szembe apatkányokkal és egymással! Ötletesen búcsúztassák az élettl! Szórakozni akarok! ²hangsúlyozta, és intett, Jocó és Libuc engedjék középre Elvirát. Maga mellé rántotta alányt. Szrös kezét a szoknyája alá csúsztatta. Elégedetten markolászott; határozottantetszett neki a Pujuci zagyva dumája. A villás vadászat közben kéjesen csipkedte a

lányt. Elvira fel is jajdult. Jocó összerezzent. Libuc is hallhatta, de mereven nézte ahordó véres vizét ² nem mozdult. Huru röhögött. Biztatására Pujuci csapdástólkiemelte a sebesült patkányokat. Úgy mutatta fel ket, mint egy trófeát. ² Juppiíí! ²sipította diadalmasan. A patkányok visongva vergdtek. Ha tehetik, támadtak volna.Messze priccolt sebeikbl a vér, szrükrl a véres víz. Hátrébb húzódtak a szurkolók.

² Víz alá! Nyomd a víz alá! ² követelte Jocó. Kaja helyeselt neki.² Itt a villa! Döfködjétek is meg!... Fel kell éleszteni ket!Csucsu eloldalgott. Libuc nem mozdult, csak elszótlanodott, pedig kezdetben

nem idegenkedett a játéktól, még irányítgatta is, nagyos megjegyzéseket kockáztatva,köztük még a Huru személyére vonatkozókat is. A nevel mintha meg sem hallottavolna ket.

Cimbi boldogan vette át a stafétát. Örült, hogy sértetlen a bagolyfióka.Szerencsésen alakult a helyzet: az imént magyarázkodnia sem kellett, mit keresett apincében. Az egér² és patkánydögöket késbb megkaphatja; legalább nem kellelbánjon velük. ² Nyomod²húzod, nyomod²húzod ² oktatta boldogan a többieket.

² Tisztál ez vagy fullaszt?! ² adta Pujuci a nagyot, miközben huj²hujozott.² Szaros gatyákhoz szokott ² replikázott Kaja. ² Érdekes ² röhögött.



Medgyesi Emese55

Tetszett a szöveg a nevelnek; helyeselt. Szabad kezével a combját csapkodvaskandálta: ² Ú²úgy²ú²úgy!

Cimbinek gyanússá vált saját váratlan sikere. Lenyomta a hordó aljára afogókat, és addig tartotta ott ket, míg ritkulni kezdtek a buborékok. Csend lett. Kajaés a nevel intették, hogy megint Pujucin a sor. szabódott ugyan egy keveset,

mondván, újat nemigen tud, de szívesen kötélnek állt némi vállvonogatás után.Csimpaszkodnia kellett, hogy belelásson a hordóba. ² Levegre! Húzd ki ket! ²biztatták Kajáék. Megtette. Még mozogtak a patkányok. ² Centrifugázz velük! ²sugallta Kaja. Libuc csak állt szótlanul. Tágult ismét a harci gyr, de az eminenskorelnök ezúttal sem tágított. Pujuci a feje fölé emelte a henger alakú, zárt ketrecet, éslóbálni kezdte. Körös²körül mintha permeteznének: vér² és vízcseppek fröccsögtek.Elvira fehér kötényén undok foltok éktelenkedtek... A látvány mindenkit felizgatott:teljes volt a hangzavar. Elvira hisztérikusan visított² a nevel még inkábbszorongatta. Jobban tetszett így neki a lány, mint valaha. Magához vonta, és a melleitmarkolászva a nyakába harapott.

² Megállni! ² kiabálta személytelenül Jocó. Bár figyelmeztetése Pujucinak isszólhatott, a fura kettst nézte.² V²víz alá! V²víz alá! ² rjöngött Cimbi. Ugrálva követelzött. Hogy

bátorítsa a kezdeményezést, Kaja megfenyegette Pujucit:² Ne lazíts! Megrúglak!² Szúrd fel! ² biztatta a villára bökve a nevel is.² Pat²ká²nyok! Pat²ká²nyok! ² ordította összehúzott szemmel Libuc.

Tünteten lassú ütemre tapsolt. Elvirát nézte, aki felé laposan, mellmagasságbanrepült egy dög. Nem az egyedüli. Mintha Pujuci dühében hajigálná szét ket,sugarasan úszott a többi is a levegben; némelyik alacsonyan, bukva, vagy merész

ívben, Cimbi és Jocó feje fölött. Forgatás közben fölpattant a csapda ajtaja; szanaszétszóródtak a patkányok. Elvira kihasználta a meglepetés holtpercét: gyomorszájonvágta a nevelt, kiszabadult, és eliramodott az épület felé. Pillanatok alatt nyomaveszett. Az attrakciónak híre ment; a sövénykerítésnél felssök oldalogtak, könnyenelvegyült közöttük. Huru jelenléte miatt nem mertek közeledni, sem kérdezsködni,de Elvirát bekísérték néhányan a folyosóra... A nevel észbe kapott. Félt, hogyhirtelen megjelenik az igazgató.

² Szedjétek össze ket! ² józanodott ki. ² Rakjátok vissza a fogóba! Egy sehiányozzék!

² Újra fel akarja használni?! ² vágott vissza Kaja. Szokása ellenére, mérgébentette, mert Huru fenyeget mutatóujja feléje irányult.

² Az anyád!... Megmutatom én neked! Fel, képzeld! ² paprikáskodotttehetetlen dühvel a nevel. Zavaros tekintete ötlet után bóklászott: mit mondjon,mire.

Nyolcadikos lányok közeledtek. Elvira nem volt köztük. A folyosókfutósznyegeit mint vastag, tépett beleket húzták maguk után. t és hatodikosaitnézték ² majd orra buktak az ösvényen. ² Díszítésre. Vagy petárda helyett, atábortzhöz! ² ordította Huru. ² Várjátok meg, hogy végezzenek az elvtársnk...




csúfondároskodott ², nehogy pánikot keltsetek. Nekem dolgom van... ² nézeldött,mintha keresne valakit, aztán hozzáfzte: ² Este vendégeim lesznek...

² Libuc! ² fordult az eminenshez ² te felelsz mindenért!A biztonság kedvéért hízelgett is: ² Én bízom benned... és ha tényleg haza

akarsz menni... ² sokatmondóan hunyorgott.

Jocó észbe kapott: a kulcs! Itt az alkalom, hátha most odaadná. ElrohantCsucsuért. Az épületben takarító lányokba ütközött, akik feltartóztatták:Kérdezgették, mi történt odalenn. Elviráról faggatták. Hasztalan. Erre aztválaszolták, Csucsu elutazott. Hova? Vihorásztak. Körülfogták Jocót. Feltnen amosdót fedezték. Ellökte ket a fiú.

Sokáig hiába beszélt az egyetlen zárt fülkeajtó eltt. Barátja nem válaszolt.Mikor türelmét vesztve letérdelt és bedugta fejét az ajtó alatt, összeröhögtek. Csucsua lecsukott tetn gubbasztott felhúzott térddel. Eltolta végre a reteszt, de intette,hogy hajlíthatatlan. Vissza is ült nyomban.

² Este vendégei lesznek!... Türelmetlen; most eszébe sincs gyanakodni ²

gyzködte Jocó.² Hagyj békén! Nem megyek sehova ² közölte falfehéren, nagyonhatározottan.

² Én hiába kérem... Ha gyanút fog, lebuktunk ² ecsetelte Jocó nagy átéléssel. ²Magad mondtad, hogy semmi esélyem, nekem nem hisz.

² Akkor ne kérdd ² torkolta le Csucsu.² Na de a dadogós?! Most is ott oldalog a pince körül... Ember, a dolog végére

járhatnánk, erre te beszarsz.² Le sem toltam!... ² méltatlankodott Csucsu.² Annál rosszabb! Ha Huru a kulcsot nálunk felejti, holnap miénk a

nagyszünet. Cimbit sarokba szorítjuk; meglásd, hebegni sem lesz ideje. Ki tudja, mitcsinál odalenn... Mert szerintem a pincébe oldalog azzal az álszent pofájával...Rejtélyt szimatolok! ² utánozta Hurut, aki a piszkos zoknikat szokta e szavakkalellenrizni. ² Ez a patkányosdi... ² állati jó!... ² lelkesedett. Azt hitte, célt ért, hiszfelállt végül a barátja. Farkasszemet néztek. Jocó boldogan kihátrált. Csucsu gyorsmozdulattal letolta a nadrágját.

² Megvárlak odalenn!... ² hagyakozott Jocó, csakhogy Csucsu magára zártaaz ajtót.

² Eridj magad! Én holnap is az osztályban maradok. Jocó diadalmenethezcsatlakozott az udvaron. Kaja ment legelöl. Kitárt karját ráfonta egy vastag karóra,mintha vízhordó kártyát egyensúlyozna. A rúd végein fogók himbálóztak. Bennükhalomban a dögök. Csöpögött bellük a vér. Pujuci boldogan tekingetett körül.Nagyon szerette volna, ha szerepére és helyére ² közvetlenül a vezér mögöttlépkedett ² minél többen, a felssök is felfigyelnének. Mintha vásárban lennének,három másodpercenként üvöltözte, hogy Åszabad a patkányµ! Bal kezével ² Kajautasítására ² a legutóbbi leltárnál leírt, repedt óriáskalapácsot lóbálta, és mindenmásodik Åszabad a patkányµ²nál a feje fölé emelt és megrázott egy barnapapírzacskót: rozsdás szegek, facsavarok zörrentek benne. Cimbi nem értette, minek




fényes szrt és egy hosszú farkút tett félre magának. A kevésbé véresek közülválogatott.

² Ide a szegekkel! ² könyörült meg a dilemmázó Pujucin. ² Segíts bemérni aszimmetriát! ² rendelkezett. ² Megkapja mindenki a jussát! ² toppantott dühében,hogy senki nem szorgoskodott. Szemügyre vette a porolót. Fels rúdját lefoglalta

magának és nekilátott. Pujuci sugárzó arccal nyújtotta át az egyetlen kalapácsot. Kajaalapos munkára törekedett. Megvárakoztatta bandáját. Nagy hévvel magyarázott,mint egy pedagógus.

² A mells lábak rögzítése fontosabb, mint a hátsóké... Bár kissé lazán kellhagyni ket, hogy a test elredlhessen.

Ráérsen válogatott a szegek között. Kiszuperált pár darabot, majd folytattadisszertációját: ² Lényegesen könnyebb az ember dolga, ha a tetem még meleg...

Sokára végzett. Elhátrált, véleményt kért.² Hogy lóg a fejük! ² szörnyülködött Pujuci.² Va²vajon e²embert is me²megbírna ez a poroló? ² tanakodott Cimbi.

² Mint Spartacusék a Via Appián... ² mondta Libuc.² Huru Spartacusai ² helyesbített Jocó.² Ki az a Spartacus? ² érdekldött kedélyesen Kaja, és átadta végre a

kalapácsot. Libuc elmagyarázta. Pujuci tzbe jött. Felkapott pár kavicsot, célzott ²mellé ², és azt kiabálta Kaja díszpéldányának: ² Dögölj meg, Spartacus!

A vezér nem haragudott meg rá, de megéhezett, és ezért nyugtalan lett.Pujuci és Jocó pillanatok alatt végzett, nem tördtek Kaja utasításaival: az

ebédnél jártak gondolataik. Libuc ügyetlenségére hivatkozva visszaadta Kajának akalapácsot: felajánlotta neki a maga részét, holott magától érthetdött, hogy Cimbipatkányait ugyancsak kisajátítja a fnök. Nyomban fel is szegezte mindahányat,

majd váratlanul Cimbihez fordult:² Ebéd után ráérsz az egereiddel bíbeldni.Libasorban indultak az épület felé. A sövénynél Csucsuba ütköztek. Jókedv

volt, beszédes.² Huru értetek küldött! Mossatok mindnyájan kezet, és ne szürcsöljetek! A

legkisebb zaj is ingerli. Azt üvöltözi, hogy frontátvonulás van, illetve hogy gyanúslábszagot érez. Szerintem ² halkította le hangját a bejárati ajtónál ² ismét harmadikmszakot vállalt, és máris elkezdte a vendégfogadást«

A bejárati ajtónál utolsónak maradt. Jocó eltte lépett be. Térdével fenékenbillentette sorstársát, úgy, ahogy Kajától látta. Engesztelésül vigyorogva mutogattaneki a tanteremkulcsot, de nem árulta el, hogy sikerült megszereznie.

Csucsunak igaza volt. Huru éjszakai szolgálatra jelentkezett. Önzetlenséggelnem vádolhatta senki: fizetésemelésre spekulált. Hatodikosainak bejelentette, hogyestére vendégei lesznek ² ehhez tartsák magukat. Saját felelsségére eltörölte aszilenciumot. ² Az életre nevellek benneteket! ² indokolta döntését. ² Semmi nemlehet fontosabb a palántáknál, a földnél, a munkánál! Nincs lógás, lazsálás! Látnifogom, ki mit csinál!



Medgyesi Emese59

Ravaszkodott. Elmondta, hogy szabad napot kért a neveln; a lányokat is rábízták. Kímélni szeretné ket, de nem maradhatnak felügyelet nélkül... Folytassák anagytakarítást! Némelyek közbekiabáltak: végeztek! ² Sebaj! ² elménckedett ²könnyítsék meg a személyzet munkáját, lássanak neki a tantermeknek,laboratóriumoknak, dolgozóknak, és a... nevelk különszobáinak!

Expozéja közben Huru a mellét verte.Libucnak nem sikerült Elvira közelébe férkznie. A megkésett hatodikosok

levesüket kanalazták, amikor Huru, hogy hatalmát csillogtassa, felsorakoztatta éselvezényelte a nyolcadikosokat. Mióta más hálóba költöztették, Libuc kizárólag atanórákon, csatlakozhatott hozzájuk.

Rosszul telt a délután, pedig a nevel egyszer sem mutatkozott az udvaron.Nem féltek tle különösebben, csak a bizonytalanság feszélyezte ket, hogy bármikora helyszínen terem, és mindent megtud arról, amit tennének... Libuc szünet nélkülásott, hogy kényelmesen gondolkozhasson. ² Az anyád kosztjáról csámcsogsz... vagyElviráról ² heccelte Kaja némi tisztelettel, melynek jeléül is tett²vett körülötte.

Cimbi duzzogott, mert Kaját nem érdekelte, hogy megbüdösödnek a napon a dögök,lefújta az egértemetést is. ² Meg ne próbáljon senki Spartacusékhoz piszkálni! ²ordította színpadiasan. Reklámfogása bevált: uzsonna körül leszállingóztak a lányok.Azt mondták, sznyeget porolni. Csak a kicsiket hozták kirázni, mert a nagyokatporolni kellett volna, és hát... ² vihorászták ² hallották a díszítés hírét... Fogadásbólfelssök is lógtak el szilenciumról, hogy saját szemükkel láthassák Spartacusékat.Csucsujocóék pusmogtak, duzzogtak. Kaja vagy Libuc elé szoktak állni, tegyenköztük igazságot, de most külön ágyáson dolgoztak, viszályukba nem avattak besenkit, Pujuci cselekedetei szokásosan balul ütöttek ki: elszórta a magokat,összecserélte a szerszámokat, nem ásott elég mélyen... Ülepét megszámlálhatatlan

rúgás érte. Cimbinek mindegyre eszébe jutott a bubofióka. Egész nap feléje se nézett,enni sem vihetett neki...Reggel, mire Huru magához tért, megkezddött a tanítás. Sietve szellztetett,

rendet csinált a szobájában, eltüntette az üres üvegeket, aztán rohant, hogy átadja aszolgálatot. Elre meg szokta írni szolgálati jelentését. Tapasztalata szerint nemtörténhet semmi rendkívüli. Esetleg Cimbivel, ha túlságosan fölzaklatták az elznap eseményei. Föl kellett volna költenie ² latolgatta. ² Vagy mégsem?! Ha becsinált,patáliát csapnak a mosónk, kezd kérdezsködni az öreg: miért nem kísérte ki? miértnem...? Megbogarássza a jelentést, percrl percre elszámoltatja. ² Nagy adu afizetésemelés!... ² sóhajtotta, és indult a hatodikosok hálója felé. Meglepdött, hogyCimbi ágyát rendben találta, de nem sokat elmélkedett a kirívó eseten. Váltótársánakszabadkozott a késésért, és megígértette vele, hogy nem teszi szóvá. Megnyugodvasomfordált le a konyhába, hogy a szakácsntl valami harapnivalót szerezzen. Nemakart a vezetségi irodák eltt elmenni. Úgy okoskodott, elkerüli a találkozást... túl jóaz öreg intuíciója. Az udvar felé került, nehogy szembemenjen vele éskérdezsködjön. Számba veszi, milyen munkát végzett nélküle a banda... Eszébe jutottak a patkányok. ÅEszem elbb ² szabott magának fontossági sorrendet ², ráérekirtani szünet után... Elvirára úgyis rázártam az ajtót.µ




A megpattintott pinceajtóból mintha elugrott volna valaki. Megnyikordult arozsdás vassarok. Valamelyik lógós... alsós lehet... felssöknek biztonságosabb amaguk pavilonja... Kaja... Más nem merészel... esetleg Libuc... de most nemkockáztat: hazakészül...

A rejtzköd levert egy faládát.

² Nyugi, apafej! ² szólt rá vaktában Huru. Vigyorgott. Megköszörülte kiszáradttorkát, és irány a konyha!

Pár perc múlva csengettek. Nagyszünet következett. Csucsujocóék kulcsrazárták a tantermet. Teljes egyetértésben hagyták el. Történnie kell valaminek, mertkora reggel a mosdóban Pujuci füle hallatára, az fülkéje eltt Kaja megfenyegetteCimbit. Az okot csak találgatták, mert a fültanú sem tudott semmi pontosat azelzményekrl. Ettl függetlenül kotyogott mindenkinek: sorra bizalmaskodott ahatodikosokkal. Libuccal sem kivételezett, pedig az eminens lehurrogta, hogy t nemérdekli, hazakészül... Magányosan magolt, fel²alá járkálva a sétányokon. Elvira nemvolt vele; állítólag gyengélkedett. A többi lánynak sok megbeszélnivalója lehetett:

súgtakbúgtak. Az els tíz percben nem történt semmi rendkívüli. Pujuci úgy vélte,legjobb ha felmászik a porolóra: a magaslatról szemmel tarthatja a vezérét és amegfélemlített Cimbit.

Kaját késre vette észre: már a poroló, azaz feléje igyekezett. Elszörmegrémült, hogy kíváncsiskodásával magára haragítja a vezért. Gyorsan lekúszott.Combjába, tenyerébe szálkák fúródtak; a tegnapi díszítés szegei lehasították anadrágját. Semmivel nem tördött. Közvetlenül a vezér mellé huppant. Máskormegtorolta volna Kaja ezt a merészséget ² most rá sem nézett. Pujuci furcsállottaközömbösségét. A vezér vérz arcára szorította kezét. Megállt, gondolkozott, aztánvisszahátrált a sövényig. Az épület hátsó szárnya felé kémlelt, habár maga is abból az

irányból jött. Ott volt a pincelejárat, tle balra a konyha és a raktárak... Pujucielláthatott volna odáig, ha le nem száll páholyából. A magas sövénykerítés ugyaniskettéosztotta az udvart. Igazgatói rendelet volt, hogy szünetekben a növendékek azotthon udvarának tágasabb részében tartózkodjanak, ahol a poroló, a szeméttelep, akert és a sportpályák is voltak. Senki nem figyelmeztette az ácsingózókat, nem istudhattak mindnyájan a mosdóban történtekrl, Kaja mégis hirtelen az érdekldésközéppontjába került. Arca vérzett, összekente ruháját, de mit sem tördött vele.

Megszólalt a cseng. Vége a szünetnek. A szolgálatos nevelk sorba állítottákcsoportjaikat; vitték ket átöltözni a veteményezéshez. Mire lejönnek, dlre jut adolog ² tárgyalták a nyolcadikosok. Libuc észrevette, hogy Huru nem került el.Megtörtént már vele néhányszor, hogy napokig nem tudott szabadulniÅvendégeitlµ. Összecsukta a füzetet és körülnézett: bandáját kereste. Csucsujocóékatészrevette; intett nekik: oda, hozzá! Félénken közeledtek, azt hitték, megfeddi ket,hogy mit keresnek az udvaron. Pujuci észbe kapott, és a korelnök intésének ellenérevisszamászott rhelyére. Cimbi nem volt még ekkor sehol. Libucban csak mosttudatosodott, hogy a porolóról eltntek a patkányok.

² Álljatok sorba! ² rivallt az elválaszthatatlan pöttömökre. ² Nekünk is fel kellmenni! Cirkusz lesz, ha Huru lenn talál!



Medgyesi Emese61

Engesztelen tette hozzá mellékes aggodalmát: még fejre esik az a hülye Puju!...Kaja örök kivétel volt; nem várhatták, hogy csatlakozzék hozzájuk. k kanyarodtak asövény felé. Szinte beleütköztek a síró Cimbibe. Az arca is véres volt, ráadásulcsupa maszat.

² Á²állat! ² brünnyögte Kajának. ² Ne²nem fértél el tle?!... Na²nagyon nagy

hs vagy!... Me²megmondom itt is!...Kaja horogütése elhallgattatta; kezébl kiesett a bagolyfióka, melynek

elmetszett nyakából csöpögött a vér. Szárnyai mint törött legyezk terültek szét aporban.

² Megszegted a parancsom ² állt Cimbi elé Kaja terpeszben, mint a filmbelivagányok. Higgadtan leckéztette: ² Megkaptad a részed!... Egérben, és többet, mint atöbbiek... Erre te kegyelmet gyakorolsz... Spartacusékon!

² Dögök voltak! ² szólt közbe Csucsu.² Kuss! ² dörgött Kaja. ² Nem mondtam, hogy az angyali kar!² A²az arcod még k sem gyó²gyógyítják meg ² makacskodott Cimbi. ² Ö²

örülök, hogy ö²összekarmolt.² Ahogy elnézlek, megfizettél szépen érte. A te pofád sem különb ²magyarázkodott Kaja.

Jocó röhögni kezdett. Kaja bepörgött dühében. Ráugrott Jocóra, ütötte, aholérte. Pujuci feljajdult a porolón; más hang nem hallatszott, csak az ütések tompapuffanásai. Csucsu nem bírta tovább nézni. Hátulról Kajába csimpaszkodott. Kapott is, hogy csúszott a földön.

Jocó hamar kikészült. Pujucinak, Cimbinek nagy gyakorlata volt aszenvedésben, de t röhögs kedvének köszönheten mindeddig még a felssök ismegkímélték. Könyörögni kezdett:

² Édes Kaja!....Rúgás. Jocó nyögött, aztán megint: ² Édes Kaja!...Újabb rúgás, sípcsonton. Felvisított, rátért a lényegre: ² Megmondom, mit

láttunk... ² bökte ki kétségbeesve.² Á²árulók! Ti²tti vezettétek nyo²nyomomra! ² kiabálta sírva Cimbi.

Felugrott, hogy nekimegy Jocónak. Kaja mellbe lökte. Estében megharapta a nyelvét.A fájdalomtól eltátotta száját; nyála, melyet arra gyjtött, hogy leköpje Jocót,végigfolyt az állán, csepegett a tegnapi patkányvértl rozsdás homokba.

Jocó váratlan vallomása szöget ütött Kaja fejébe.² Mikor? ² kérdezte tle mogorván. Még közelebb lépett hozzá, rúgásra

készen. Zsebre dugott kézzel, kérkedve intett Csucsunak, vajon igazat beszél²e társa.Elértette a csöppség ellenséges hallgatását, akinek elszánt arcáról lerítt: beszélni nemfog, de hazudni sem hagyja Jocót.

² Az éjjel... ² folytatta Jocó ² szóval... mi nemigen szoktunk lábat mosni,Cimbi viszont...

² Hazudik ² tagadott vaktában Cimbi. Libucra pislogott: az kedvéért,szimpátiából tette.

Jocó közben lehiggadt. Igyekezett kipakolni, nehogy ingerelje Kaját.



Medgyesi Emese63

² Kétszer fordult... a transzformátorig és vissza... betette a patkányokat azüregbe. Odacipelt egy lapos követ is... talán hogy elfedje ket.

² És a bagoly? ² kérdezte Kaja.² Lejárt a pincébe is Cimbi?! ² ripakodott rá. Ezúttal Csucsu is értelmetlen

képet vágott.

² Oda nem ² állították egyszerre mindketten.² Megjött a hangod, Cinege?! ² csúfondároskodott félvállról a vezér.² Na²nagy madarásznak ké²képzeled magad ² sírta el magát dühében Cimbi.

Tenyerébe fektette a bagolyfiókát. Nyolcadikosok szállingóztak a sövénykerítéshez.Közeledni ² Kaja miatt ² nem merészeltek. Láttukra Cimbi felbátorodott.

² A²az arcod s²sose gyógyul be ² közölte diadalmasan, és a Kaja szemébenézett.

² Hozzátok ide Spartacusékat! ² rendelkezett Kaja. Senki nem mozdult.² Puju! ² üvöltötte dühösen a vezér. ² Mozgás! ² rúgott újra Jocóba.² Ne haragudj rájuk! ² kérlelte váratlanul Csucsu. ² Ha van még él patkány,

víz alá nyomom én Cimbi helyett. És el is ásom ket... Akárhogy undorodom... Azegereket is, ha akarod!...² Ne habogj! Pláne hülyeségeket! Az egerekrl gondoskodott Cimbi. Adott

bellük az éjjel a bagolynak. Nemrég tízórairól is gondoskodott. Volt egy kisösszetzésünk... ² tapogatta arcán a sebet. ² Tudtam én mindent Jocó nélkül is... Csakérdekelt a vallomása. Nincs nálam éberebb alvó; a sarkatokban voltam egész éjjel.Szivarozni voltam ma a pincében... Nem bántottam volna a bagolyt, ha félelmébenCimbi nem hussantja a szememnek.

Hozta Pujuci a patkányokat. Mindkét kezében kettt. Utálkozva eltartotta ketmagától.

² Mit finnyáskodsz?! ² ripakodott rá Kaja. Utána gyorsan igazat adott neki: ²Te gyorslábú vagy és szolgálatkész ² dicsérte ², más megbízatás illet. A nehezétátadod Csucsunak. Jó a kondíciója, eleget ásott... Te elszaladsz a mhelybe, és kérszegy nagyobb kalapácsot.

Gondolkozott, hozasson²e még valamit. ² Maréknyi húszas szeget is... El nefelejtsd: a nevel elvtárs kéri! A ne²ve²l elvtárs!... ² hangsúlyozta.

Pujuci elszaladt. Nem jutott messzire; megtorpant, visszahunyorított: ² Hurunem jött le a sorakozóra!

² Hülye ² morogta Kaja félhangosan. ² Te csak mondd, amibenmegegyeztünk ² nyugtatta meg.

Libuc szeretett volna véget vetni a jelenetnek. Egyre többen bámulták ket.² Ne intézkedj Huru nélkül! ² próbált meg szembeszállni Kajával. Els ízben

tette, elég ertlenül. Mentségül elmarasztalta a nevelt.² Részeg volt tegnap...² Az ma is ² válaszolta Kaja. ² És roppant elfoglalt... Elvirától se hall, se lát...

Te hazakészülsz... Én kell igazságot tegyek; más nem számít a bandában... Nincskedved hihogni? ² kajánkodott. ² Tegnap sem hallottalak... Egyébként... Cimbinagyot vétett ellenem... ² tapogatta vérz arcát. ² Nem is tudom, hogy írjam meg a




bátyámnak ² sajnáltatta magát. Aztán témát változtatott: ² Egyetértesz Cimbivel,hogy embert is megbír ez a poroló?

² «?² Pujuci fölmászott rá... Eszerint...² Talán... nem tudom... ² hebegte az osztályels.

² Nem szoktál te bizonytalankodni ² csóválta a fejét Kaja. ² Kitnbizonyítvánnyal ne akadozzék az ember! Az ilyesmi kötelez! ² dorgálta. MinthaHurut idézte volna.

Csucsu elhozott minden patkánytetemet; Kaja lába elé pakolta ket. Mikorvégzett, kezét a szájára szorította és elrohant. Jocó belefeledkezett az elhangzottdicséretbe. Sugárzott örömében. Jobb kéz fell állt, szorosan a vezér

mellett. A sövénykerítésnél feltnt Pujuci. Messzirl elkezdte a beszámolót:² Kérdezték, mire kell... Mondtam, történelmet játszunk, patkányosdit... Azaz

Spartacust. Leröhögtek, pedig kitaláltam, ki lesz az! Jocóval átellenben, baloldalt állt meg, mint egy igazi szárnysegéd. Kaja intéséreközrefogták Cimbit.

² Kétoldalt patkányokat szegezzetek!... A bagolyt lehet a kezéhez. Annyiraragaszkodott hozzá!...



Medgyesi Emese65

HA J , MIKULÁS, MIKULÁS!

Drága Fiam!

Megkaptam múlt hónap 18-án keltezett leveledet. Rosszkor beszéltünktelefonon, de ne nyugtalankodj! Már kezdek jobban enni. Mancika hozza a kosztot,diétásan fuserál híg lebbencseket, tömény szószokat. Állítja, hogy fztje tartalmas éstáplálóbb, mint az étkezdei. (Sajnos, oda sem mehetek, Dr. Csekével semtalálkozhatom, csak ha levizitel.) Els nap, mikor elmaradtam, kasszás Mancibekopogott. Csak ötvenéves. Messze lakik; erre bontanak, mégis eljött záróra után.Kértem, míg Cseke vizsgál, maradjon a konyhában. Tiltakozott és bejöhetett. Mavéget ért a böjtöm. Az Igazgató ez évre is felkért. Levélben errl ennyit. Estére váromDr. Csekét. Kár, hogy üdvözletemmel ² tekintsd annak levelem ² késni fog Mikulás.Csókollak: Apád.

ÅÖregszelµ ² figyelmeztette fennhangon magát. Muszáj volt engedelmesenvégigdlnie az ágyon. Felpockolt fejjel várta, hogy látásából kihunyjanak a csillagok.Farkasszemet nézett a fénnyel. Odakinn le-lecsapott a földkaparó karmantyúja,duzzogott-tolatott két földgyalu. Felgyorsult a bontás: elnyílt a küls Lengyel utca. Aminap lecsapták a házak kalapját. Csupasz ormaik miatt oly riadtak! Lakóik sehol.Kacatok éktelenkednek a csirizes sárban ² huzatos az egész városrész. Kapkodjákfejüket a járókelk, kétrét görnyedve lovagolnak a szélhullámokon. Fölöttük kirreg éskúszik az emeldaru: majd belefúl a törmelékárba.

Az öreg megigazította remeg szemüvegét. ÅNyugtalan portaµ ² hetvenkedettmagában riadtan. Hirtelen büszke lett fia távoli biztonságára. Ert gyjtött a

fölkeléshez. (Fekve a réginek érezte magát.) Lassan felült, a lajstromokért nyúlt.Orvosságai közül pár tégely áldozatul esett tétova mozdulatának; zörögve legurultakaz ágy alá. Megköszörülte torkát, a faliórára pillantott, és oktatóan kántálni kezdte avétségeket.

Hiba nélkül fújta, ki rágja a körmét, ki rángatja mások fütyüjét, ki szarka s ki júdás. Az Igazgató adatainak alapján, Åbnöcskékµ szerint készítette agyereknévsorokat. Módszere tökéletesítette memóriáját. ÅValamikor baráti alaponmikuláskodott, évente friss gyapjúszakállat tépett magának, öltözékét András-naptólszellztette. Elfordult, hogy izgalmában összekeverte a vétségeket vagy azintelmeket. Idvel egyre több megbízást kapott. Egy december negyedikén azIgazgató kényszerségbl kérte segítségét: megbetegedett az Intézet illetékesMikulása. ÅJövre jubilálokµ ² emlékezett, de belefáradt. Visszadlt.

Várta, hogy dél körül feltnjék a piros ételhordó, fúródjék bele a Lengyel utcahasadt panorámájába, njönnjön, közelítsen a földhányásokon, Mancika sétáljon áta sártengeren... tudta, hogy a n siet. Nem várja, hogy elébe csoszogjon. Kopog,kiáltva tudakozódik hogylétérl; utasítja, hogy szellztessen, és megfeddi, hapizsamában találja. Viszi az elz napi edényeket. Utána bizonytalanabb a világ;kegyetlenebbnek látszik a huzat. ÅKosztja silányabb, mint az étkezdei«µ




Ebéd után az öreg elvette fia kamaszkori hátizsákját. Lekefélte róla apenészvirágokat, hogy belegyömöszölje kellékeit. Restellte gyér szakállának porosfehérségét. Piros köpenye megfakult, ers naftalinszagot árasztott. Bakancsát el semvette. Helyette kalucsnit húzott. ÅRégebbi, mégis hiteles: mikulásos.µ

Míg készült, le-leülögetett. Szemüvegét, ingnyakát felváltva igazgatta.

Fulladozott, pedig a ház körül tágult a tér. Le kellett volna dlnie, de sürgette az id:nemsokára indulni akart. Ha ² mint kopasz órafigurák egészkor ² a Lengyel utcasarki cukrászdájába betipegnek a gyerekek, észrevétlen juthat az Intézetig. Mígvisszatérnek, kényelmesen beöltözhet ² bizonygatta volt az Igazgató.

Hátára vette a zsákot, kalapot tett, és a fogasról leakasztotta szép ív, kampósmeggyfabotját. Olykor azt hitte, elfelejtette az orrukat piszkálók névsorát.

Indult.A kapuból kétszer tért vissza. Benn, a tükör mellett felejtette azt a régi virgácsot,

amin egy krampusz vigyorgott. És az ágyon a fiának címzett levelet. Melléjebeszuszakolta a bnlajstromokat és személyazonossági igazolványát. Az utcán úgy

érezte, t fenyegeti a földkaparó; ha tehetné, sárba préselné az úthenger; acsarog rá adaru, mint Dr. Cseke, ha rosszall valamit. ÅLeginkább a rombolást. Na meg ahuzatot.µ Belegázolt a sármasszába.

Dülöngélve állt meg a Pillangó-közben ² azon a helyen viszonylag tiszta volt a járda ², egy magányos postaládánál. Nekitámaszkodott, míg kilépett sároskalucsnijából. ÅUraljuk a terepet.µ Leemelte hátizsákját, a virgácsot a hordkeret és azoldalzseb közé csúsztatta. Sárcipjét gondosan beállította a láda állványai közé.Zsebébl elrángatta a borítékot. Nagy nehezen lehajolt, és úgy tette bele lábbelijébe,ahogy az ajándékokat szokta. ÅHaj, Mikulás, Mikulás! Haj, Haj!µ

Hamar eltámolygott onnan.

Mire a gyerekek visszaindultak a cukrászdából, serceg, kemény pelyhekpotyogtak az égbl. A járókelk örültek: legalább befedi a sarat.Kedves Lrinc!Teljesítettem kérését. Már korábban próbáltam fölvenni a kapcsolatot

édesapjával ² hasztalan. Elbb telefonon, majd ² mivel a készülék foglaltat jelzett ²fölgyógyulásomat követen, személyesen érdekldtem öreg barátom után. ALengyel utcát és környékét szanálták ² senki nem tudott útbaigazítani. Arendrséghez fordultam. Egyébként december negyedikén, a kora délutáni órákbanaz Intézet Igazgatója is érdekldött felle: számított rá, a szerzdéses Mikulásra.

Eltnését bizonyára hivatalosan is közölték önnel. Én szeretném hinni, hogyéletben van. Különcsége elfogadható magyarázat lenne rejtzködésére.

Fényképfelvételt nem küldhetek az ön szülházáról ² a vidéket ugyanisszétverték. Új utakat vágtak, más neveket; elterelték a folyót, melynek partjántípustömbök meredeznek. Számításaim szerint az önök udvara a villamosgarázsterülete; házuk helyén benzinkút áll. ÅHaj, haj!µ ² mondaná édesapja.

Mellékelem ezt a szolarizált fényképet. Fiatal képzmvész ismersöm újtechnikával kísérletezik ² készítette a tanulmányt. Elbeszélése alapján úgy vélem,valahol az ön szülháza közelében. Kinagyított változatán jól látszik a környék



Medgyesi Emese67

postaládáinak jellegzetes cirádája... Bizarr csendélet, nem?! Hasonlóan régihátizsákom nekem is van. Legnyugtalanítóbb az ágacska. Bogos, fejlett rügyekmeredeznek ezen a virgácson ² a hó miatt bátorkodom így nevezni ², mint azédesapja tükre mellettin, azon a régin. (Talán az öné volt?) A szög nem alegszerencsésebb; pár fokos eltéréssel határozottan állítanám: az a parányi pontocska

ott jobb középen: krampuszfej!Lehet, hogy elragadtattam magam?! Bocsásson meg: az egész oly hihetetlen

számomra!...

Szívélyesen üdvözli:Cseke Vilmos




MATYORKA DENSZ

Szélcsend volt és metsz hideg; faggyal búcsúzott az esztend. Kkeménygöröngyökön, a kerítés tövében toporogtak a virágárusok. Dél felé áron alul

kínálgatták fóliás csokraikat. ² Kevés a látogató, hiába lesz kivilágítás! ² sóhajtoztak.Üzletüket rontották a burkolatköveken rögtönzött pultok, a kerítésdarabokból tákoltlacikonyhák, a tálcás mindenesek forgataga. E merész vállalkozók kitalálták, hogy abelvárosi konkurrencia ell erre a környékre húzódjanak.

² Szükség szokást szeg ² vigyorogtak a virágárusok ellenséges pillantásain.Némi kegyeletbl és mert tartottak Matyorkától, a temetrtl, halkabban kínáltákáruikat. Tömény alkoholt csak sült kolbásszal árultak. Sípokat, kürtöket jóval késbb,estefelé vettek el a csecsebecsések, akik váratlanul nagy sikert arattak: vásárlóik, aszabadosabb temetjárók kapva kaptak az alkalmi cikkeken, a zöld halálfejeken,szemüveges szörnyeken, bibírcsókos krampuszokon. Leghamarabb a bíbor

hóhérsipkák keltek el. Igénylik hajbakaptak az utolsó darabok tulajdonjoga fölött.Az elégedett vándorárusok töméntelen szerencsepénzzel, konfetticsvel ésszerpentinbodrokkal engesztelték ki a keserg virágosokat, valamint a tartásostemetlátogatókat, akik közül némelyekre utóbb mégis sikerült fél áron rátukmálniegy-egy szelídebb maszkot: bárányfejet, bús szamarat, kócszakállú herceget vagykopasz öreget.

² Micsoda népség! ² dühöngött az rházban Matyorka Mózes.² Szilveszter van! ² csendesítette az anyja. ² Ünnepek után, meglásd,

elvonulnak... Matyorka hümmögött. Nyugtalanul járkált fel-alá az üvegezettverandán. Az öregasszony a nyomában csoszogott. Kémlelték a derült égboltot;

havat és enyhülést reméltek, mint odakinn az árusok, akik hosszas tanakodás utánegymásrabízták portékáikat, és csoportosan, egy-egy tsgyökeres virágoshozcsapódva bekérezkedtek az rházba melegedni. Tétován szabadkoztak atemetpásztornak: nincs sár, nem piszkolnak... Fogadkoztak, hogy kevesetmaradnak. Harapós kedvében volt az r; válaszra sem méltatta ket. Behúzódott anappaliból nyíló kuckójába. Tett-vett munkaasztalán ² szemlátomást dühítette apapírmunka.

² Nézdegél kalitkájából ² tréfálkoztak láttára a kint fagyoskodók. A bentieketa nappaliba tessékelte az öregasszony; kopott karosszékeket tolt elébük. Biztatásárahelyet foglaltak. Fia mintha csak erre várt volna ² magára kapta csíkos felöltjét, ésszó nélkül elrohant. Delet harangoztak.

² Kínozza a front... ² mentegette az anyja. ² Annyi baj van, annyi! ²ismételgette, de részletekbe nem bocsátkozott. Az ablakhoz osont, hogy követhessetekintetével a távolodó alakot. ² Bejárja a kertet... Ünnepi kötelezettség... Húsz percalatt végez... Mindjárt itt lesz...

Hogy kiköszörülje a vélt sértést, teasüteménnyel kínálta a vendégeket.² Mózeske kedvencei ² érzékenyült el. Attól tartott, félreértik; fia sohasem

bocsátotta volna meg, ha nevetségessé teszi. ² Hazavárjuk az unokámat; is Mózes.



Medgyesi Emese69

Az utolsó Matyorka ² mosolyogta. Zavarában ropogós kötényének fodrátgyrögette. ² Egyébként sofr... Délen dolgozik, bármelyik pillanatban betoppanhat.Nélküle nincs igazi ünnep, pedig elütött a családtól: nyughatatlan, akár a szegényanyja volt...

Meleged lélekkel hallgatták az árusok. Bólogattak: ismerik a fiatalembert. ²

Sok baj volt vele mint gyerekkel... Hiába nevelte szigorúan az apja ² bizonygattaMatyorkáné.

Felállt, bement a konyhába, megkavarta az ételt, és félrehúzta: Bekukkantott alerbe, takarékra állította a gázt, kitekintett az ablakon, jön-e a fia, aztán visszajött,leült maga is. Látszott rajta: szívesen beszél. Hamarjában ismertette a szilveszterimenüt. Szerette volna, ha illatát máris dicsérik. Elhallgatott, várt. Habcsókokatropogtattak szótlanul a vendégek: lesték a folytatást. Trhetetlen volt a csend.

² Egyszer majdnem kilakoltatott bennünket a Kerületi Tanács ² mesélte azöregasszony. ² Felfüggesztették a fiam állását; bajba kevertük Jónást, a kfaragót is.Évekig nem köszönt nekünk. Maguk elég fiatalok, bár azért hallhattak az esetrl... ²

fürkészte az ismeretlen arcokat, nehogy untassa ket. Tétován emlékezett: ² Mózesketizenéves volt... Rábíztuk az rséget... Csak néhány óráról volt szó... Mert lagzi volt atelepi vendéglben. Közeli rokon volt a vlegény... mondtuk, muszáj elmenjünk. Azúj sírok helyén, a nyugati részen akkor még veteményes volt, felesben mveltük akfaragóval. Meleg volt Szent Mihály hava, ittfeledkezett a kánikula ² dörzsölgetteaszott kezecskéit. ² Olyan termés volt, hogy azzal hencegtem komaasszonyomnak avendégségben, sírhelyet veszek a fölösleg árából a fkertben, és megcsináltatom atársbérlvel!... Jó hangulat volt; sok fiatal... rengeteg tánc.

Matyorkáné megigazította tarkójára csavart kontyát, aztán folytatta: ² Mózesem jól érezte magát. Halogatta az indulást, mi meg a menyemmel nem ersködtünk.

Sötétedéskor felálltam. Búcsúzkodtunk, de idbe telt, míg valóban jöhettünk.Riadalom, tolongás volt az utcákon. Hazáig sodort a tömeg. Mintha halottak napjalett volna a temetben: fényárban úszott az osszárium, a cinterem, még a történelmisírok is. Szétszórtan fényecskék világoltak. A fiam hívta fel rájuk a figyelmünket.Nem hittünk szavainak ² mindketten rosszul láttunk, én ráadásul farkasvakságbanszenvedek. Gondoltuk, Mózes roszszul tájékozódik; megtévesztik a telepi házacskáklámpái, vagy szokása szerint ugrat minket: odahaza, még indulás eltt meggyújtottaa díszlámpákat, hogy kedvére rémítgethessen. Valaha jó kedély volt ² sosem tudtaaz ember, mikor ravaszkodik. Hajunkat arcunkba fújta a szél, az apró fénypontokazonban ² mondogatta a fiam ² meg sem rezzentek.

² Nem egyszer gyertyafény, nem is díszlámpáké, az biztos ² szögezte le.Ahogy befordultunk a sarkon, dermedten rebegte: ² Ég a Bokros...

A szegényfertályt értette, ami kívül esett a régi falon.² Pityókos! ² nevetgéltünk a menyemmel, bár a sokadalmat magunk sem

tudtuk mire vélni. Mózes meggyorsította lépteit; csodálkozva apróztunk anyomában. Tzoltó-autók szirénáztak el mellettünk. Az ügyeletes tiszt sehogy semakart beengedni a kapun. Kilétünket kellett volna igazoljuk, de iratainkat nem vittükmagunkkal. Végül Jónással, a kfaragóval szembesítettek. Alig ismert meg




bennünket: szempillája, szemöldöke lepörköldött. irányította a tzoltókat. Utólaghallottuk, mennyit segített... Rajtunk is; nélküle nagyobb lett volna a kár. Leégett aBokros. Sok fa kidlt ² néhány kripta megsérült. Legjobban az elhamvadt kopjákatsajnáltuk... Nem kételkedtünk a tettes kilétében, csak az ok tnt számunkraérthetetlennek. Kit akart ez a gyerek ijesztgetni?! Mert tököt lopott a Jónás

kertrészébl, s a mester féltve rzött faragó-szerszámaival csinált bellüklámpásokat. Napokon keresztül dolgozhatott, és mi semmit sem vettünk észre...Néhány eldlt közülük ² ebbl lett a baj...

Mózeskénknek hlt helye volt ² hasztalan kerestük, mégis feltnen nyugodtvolt a menyem. Rögtön tudtam, hogy ismeri fiának a rejtekhelyét, de kíméli, nemakarja Åkiadniµ. Az apja fogadkozott, hogy ha kézre keríti, kinyújtóztatja agézengúzt. Mint igazi Matyorka, dühében feltétlenül szavának állt volna, fleg a jegyzkönyv aláírása után. A tzkárért és a felmerült költségekért ugyanis minkettettek felelssé... odalett, st elég sem volt a termés jövedelme; évekig törlesztettükadósságunkat. Sírhelyet csak az idén vehettem ² panaszolta elkeseredve az

öregasszony. Szaporázta szavait ² láthatóan sok mondanivalója volt még. Fiabármikor visszatérhetett az rjáratról, és nem szerette, ha anyja családi ügyekrlsutyputyolt.

² Mózeskét, mint szándékosan gyújtogató bnözt ² korára való tekintettel ²eredetileg javítóintézetbe javasolta a szigorú parancsnok. Valahogy kiengeszteltük,de kikötötte, hogy soha nem akarja viszontlátni a városi honvédelmi parádékon,holott ez még ma is minden ifjú számára kötelez. Figyelmeztettük azellentmondásra. Milyen dühös lett! Kitiltotta a városból. És micsoda feltételt szabott!Azt ordította, visszajöhet végleg a gyermek, ha szabadidközpont lesz a temethelyén. Csúfot zött az seinkbl! ² méltatlankodott Matyorkáné szenvedélyesen,

aztán visszatért az rnagyra.² Elhatározásához tekintélyének kedvéért ragaszkodott. Oly makacsul, hogyszavunkat adtuk: idegenben iskoláztatjuk, dolgozni is ott fog majd, csak netovábbítsa feletteseinek az ügyet. Ezért járattuk délen iskolába... Nyolcadik éve, hogyidegenbe kényszerült a drága! ² sírdogált az öregasszony. ² Nem szeret írni ² sohanem kaptunk levelet tle...

² Unják? ² kérdezte kedvesen, bár igenl válasz esetén is folytatta volnabeszámolóját. Hallgatóinak figyelmét hálás sóhajjal honorálta. Megszusszant, éstovább mesélt: ² Els alkalommal képeslapot küldött... Az ottani piacteret ábrázolja ²megvan valahol. Utána hetekig semmit nem tudtunk felle... . Súlyos beteg volt mára menyem. Félrebeszélt; minduntalan vele veszekedett. Mondtam a fiamnak: nincsnyugta ² nem tud meghalni... Leutaztam délre, Mózeskénkhez. Egészséges volt, éltevilágát. Pénzt ígértem neki, csak rendszeresen telefonáljon. Rákapattuk valahogy.Azóta hív hétfnként, a mi számlánkra...

Az öregasszony félbeszakította elbeszélését; kiszaladt a konyhába. Csörömpölta fedkkel, szürcsölve kóstolgatott. Közben tele szájjal biztatta vendégeit: ²Fogyasszanak egészséggel! Bátran!... Ne szerénykedjenek!



Medgyesi Emese71

Tapintatos volt: hogy ne feszélyezze ket a túlságosan szívélyes hangnem,magáról kezdett beszélni: ² Nagyon ügyes voltam... Dél sincs, máris végeztem...Semmibl négy fogás, hidegtálak, tortalapok és a tészta... Akár egy szakácsmvész! ²dicsérgette teljesítményét. ² Megint a hirdetvel bajlódik; rögeszméje a vízdíj ² jelentette ki durcásan, átmenet nélkül. Ezúttal a fiáról beszélt. A virágosok ismerték a

terepet: Åvisszajöttµ ² suttogták az idegeneknek. Félreérthetetlen kézmozdulattalsürgették az indulást. Matyorkáné közben visszacsoszogott körükbe. Kopott sámlijáta kályhához vitte. Leült; hátát a forró csempefelületnek vetette. Eltörpült magas,zavartan állingáló védencei között.

² Féltek a fiamtól, pedig nem harapós ² bizalmaskodott velük. ² Fejembeszállt az esszencia, addig ízesítgettem ² nevetgélt bocsánatkéren. ² Mindentlfüggetlenül tudnotok kell, hogy Matyorka Mózes igaz ember... Ismerem, énneveltem. Zsebrevág valamennyiötöket, bármit mond Jónás, ez a pacer faragász. Abaleset óta nem kell az szavára adni ² gylöli a családunkat...

Itt lakunk a háború óta... Mert ugye a temet az én fiam élete... Ezt senki sem

tagadhatja. Mekkora változások! Mind neki köszönheten!... Kész birodalmat csináltaz akkori pöttöm sírkertbl! Matyorka Mózes restaurált, felekezetek szerintparcelláztatott, sírokat ásott, harangozott. Micsoda kedvvel építtette a fels kápolnát,az emlékmveket... Beköttettük a villanyt, a vizet... Matyorkáék nélkül még most isvakoskodnának a telepiek, pedig elkel villanegyed!... És Mózes oly szívesenkalauzol bárkit... Ha kell, emlékbeszédet tart... Mvelt emberek hallgatják, fejüketvalamennyien leszegve ² gondolom, áhítatból. Fiatal korában hivatalnokoskodott ²kísérteties rendszeretete néhai szakmájának ártalma lehet: tökéletes papírmunkátvégez. Lelkiismereti kérdést csinál a vízdíjból is... És milyen következetes! Akegyetlenségig. Szegény Mózeskénknek elvbl nem engedett, a menyem

rimánkodásával mit sem tördött; meg sem próbálta jobb belátásra bírni az rnagyot.Az enyhít körülményeket én talpaltam ki, az tudta nélkül... Végül csak el kellettküldjük idegenbe...

² Jön! ² jelentette ki hirtelen. Megtörölte a szemét, leporolta makulátlankötényét, és suttogva ígérgette, hogy ha legközelebb behúzódnak melegedni,elmondja részletesen, hogy sikerült jobb belátásra bírnia a parancsnokot. ² Boldog újesztendt maguknak is! ² hangoztatta kedveskedve, míg a kijárat felé tuszkolta ahosszú hajú, nagyon magas fiatalembereket.

² Jókor jössz! ² pattogott a belép fiának, hogy eleijét vegye esetlegesmegjegyzéseinek ² battyogsz, mintha a korzón reprezentálnál! Nem volt kivelmeginni egy pohár borocskát! ² Minden jót maguknak is. Békességet, nyugalmat!... ²mosolygott a távozó ismeretlenekre, akik meglepetten motyogtak valamiilledelmeset. Odakinn fölocsúdva nevetgéltek aztán, mesélték társaiknak ahallottakat. Hévvel részletezték az öregasszony szavait, kürtszóra utánoztákgesztusait. Azt, hogy megvendégelte ket, nem emlegették.

² Gyere, öreg!Matyorka Mózest ritkán becézte az anyja. Gyerekkorában egyáltalán; érett fvel

két alkalomra emlékezett a temetpásztor: elször Mózeske születésekor, másodszor




tizennégy év múltán, mikor megözvegyült. Rosszat sejtve sandított azöregasszonyra: ² Történt valami? ² kérdezte.

² Éppen hogy semmi. Megy minden tovább nélkülünk vagy ellenünkre.Kufárkodnak odakinn ezek a..., mintha...

² Ne tragizáljon, anyám! Maga mondta, hogy az ünnep után elvonulnak.

Állítom, hogy nem nyomtalanul, de hát... Ne nyugtalankodjék! Látom én, mitörténik.

² Mi történik, mi történik... de mi lesz velünk?!² Ha ennem ad, megválaszolok ² felelte csendesen Matyorka. Feltételét

elnyomta a vízcsobogás. Megszegte a házirendet; ezúttal a konyhában mosott kezet,és törülköznek használta a tányértörlt. Anyja bosszúsan nézte, de már megterített,nem akart hangulatrontó lenni. Mózeske bármikor betoppanhatott. A hosszú asztalkét végére telepedtek, egymással szembe. Matyorka imája gyors volt, gépies és...majdnem felületes. Neheztelt érte az öregasszony: ² Ilyen napokon... ² kezdte. Fiaránézett a gzölg leves kacskaringós párája mögül.

² Mintha mintás lepel csüngene közöttünk ² mondta szárazon, pedigkedveskedni akart. ² Maga is ilyeneket horgol... Na, Isten tartsa meg, s ha teheti,adjon nekünk jó étvágyat!

Egyszuszra felhajtotta poharát. Megrázta fejét; köhintett, aztán szórta levesébekóstolatlanul a sót, borsot. Anyja megcsóválta a fejét; csendben kanalaztak. ² Huuúú!Nem spórolt ki ebbl semmit ² szürcsölgetett Matyorka. ² Vendégváró leves ² érzikaz ízén.

Az öregasszony alig eszegetett. Örömmel vegyes kétségbeeséssel nézteMatyorkát. Megtelt a szeme könnyel. Felállt szótlanul, közvetlenül mögéje. ² Anyámmit rizget itt állva?! Legalább tudja, minek tiszteleg? ² hepciáskodott evés közben az

r. ² Múltnak-e vagy jövnek?² Egyremegy: manapság semmi sincs rendjén; összekeveredtek. Nekemviszont érdemes... Rászolgáltam... Ki happolná még ilyen hálásan a maga fztjét?!Tisztában van vele, kit hizlal ötvenhét éve?!

Matyorka hátrafordult ültében. Kanalát marokra fogva úgy szónokolt, minthafenyegetzne. ² Turdest község újonnan kinevezett temetpásztorát. Ne pislogjon,anyám, magamról beszélek.

² Miket habogsz?! ² legyintett az öregasszony nyugtalanul. Izgalmábanmegfájdult a gyomra. Másról akart beszélni. ² Bármikor betoppanhat a gyermek!...Hogy fogadjuk?!

² Boldogan. Ahogy fog minket Turdesten. Hiszen mi mártírok vagyunk, az mártírjai. Miatta nyúzattuk az irhánkat azzal a nagy adóssággal; neki küldjüklegjobb falatjainkat; rá pazaroljuk legszentebb gondolatainkat... A szentségit!

² Viccelsz? ² méregette gyanakodva az anyja. Turdest foglalkoztatta.² Dehogy. Egy temetpásztor méltó hivatalára: halálkomoly.² Mit izélsz?! Sírba tesznek az ötleteid! ² zsörtöldött az öregasszony. Elkapta

fia ell a mélytányért. Elfelejtette, hogy ünnepre terített ² ugyanabba tálalta amásodikat. ² Vakogsz itt Turdestrl s Mózeskénkrl! Hagyjuk a szilveszteri




² Határidt szabtak volna nekik?² Ki tudja... A hivatali sürgs lehet azonnal, bár senki sem szokta komolyan

venni.² Csak jönne már Mózeske ² nézett Matyorkáné az órára ² félek, rásötétedik.² Azt hiszi, megold valamit, ha itt lesz?! ² Matyorka eltolta maga ell a

tányérját. Böffentett. Töltött magának egy fél pohár bort; cigarettára gyújtott. ² Mitvár anyám Mózeskétl?

² Az unokám ² fakadt ki az öregasszony. ² És segít.² Mit tehet ?! Amúgyis gyáva... Ezt nem tlem örökölte ² tette hozzá. ²

Vendég ² hangsúlyozta konokul ² semmi több.² Ne vendégezd!... Érzi, ne félj... Nyakaskodsz vele, mint apád teveled. Te

Matyorka!... Nélküle magad lennél, mint kedvenc obeliszked a talapzatán. Olyanleszel Turdesten, ne félj, ha igazat beszélsz. Érte és vele ünnep a mai ² hüppögte azöregasszony. Eszébe jutott egy gyerekes érv: ² Sohasem jön üres kézzel.

² Nem is megy azzal ² nevette el magát a fia.

² Ha tled függne, kövekkel tarisznyálnád fel vagy szabályokkal; hátizsákhelyett kötelezettségekkel!...² Úgy-úgy ² bólogatott a temetr. ² Ahogy a Mózesektl telik. Nnna, ne

pityeregjen... Ne pityeregjen! Minden percben érkezhet. Nem ismerek magára...Kezét ölébe ejtve feltartóztathatatlanul sírdogált az öregasszony. Matyorka

csendesítette, próbálta vigasztalni: meg-megsimogatta anyjának pici, fehér kontyát,de csak kihuzigálta a rövidebb, rakoncátlan hajszálakat. Zavarában összeszedte amosatlant: ügyetlenül csörömpölt a vastag porcelántányérokkal, a Mózesketiszteletére elvett rozsdamentes étkészlettel. Késre hallotta meg, hogy kocogtatjáka verandaajtót.

² Jókor jönnek melegedni ² morogta bosszúsan. ² Idekapatta ket. Elegemvan a védenceibl!... Ne bgjön!² Szaladj; lehet, hogy ! ² sugárzott Matyorkáné. Letörölte könnyeit. Jónás

volt, a kfaragó. Zavartan álldogált a küszöbön.² Boldog új évet! ² köszönt be illedelmesen. Válasz helyett Matyorka

visszaszólt az anyjának: ² Csak folytassa, míg jólesik... Nem Mózeske!... Jöjjön be! ²enyhült meg. Kuckójába vezette a váratlan vendéget. Ama tzeset óta köszönésnélkül, szigorú szkszavúsággal bonyolították hivatalos ügyeiket. Munkaid utánnem ismerték egymást. Jókedvében az r Åspártai alkatµ-nak nevezte magukat...

A kfaragó hidegtl vörös, bütykös ujjai gyrött borítékokat szorongattak.² Esküvi meghívók? ² ugratta Matyorka az els pohár bor után.² Beborult, mintha sötétednék... Jól imádkoztak a kintiek: estére havazni fog ²

vélekedett Jónás, mintha nem hallotta volna a kérdést. A gazda elértette; másraterelte a szót. Az óév gazdasági eredményeire nem panaszkodhatott: sikerülttörlesztenie minden korábbi adósságát... Határids megrendeléseknek tett pontosaneleget... A terveirl faggatta munkatársát. Érdekldött, lesz-e sok munkája jövre.Kérdezte, miért dolgozik utóbb csak fába. Hümmög választ kapott. Szóba hozta azoszszáriumot. Restaurálni kellene ² évek óta hanyagolják.. .



Medgyesi Emese75

Hallatukra felélénkült Matyorkáné. Mosogatott odakinn a konyhában, éslátatlanul bele-beleszólt beszélgetésükbe:

² Új évet kezdünk, s maga még mindig agglegény ² évdött a szomszéddal.² Félénk vagyok, kezét csókolom ² tartok a nktl, jobban, mint a tztl vagy

a hidegtl ² szabadkozott Jónás.

² A mentési munkálatoknál nem riadozott... Szerencsénkre... ² kedveskedettaz öregasszony. Szándékosan hozta szóba az esetet.

² Rég volt ² szerénykedett a kfaragó, de hálásan pislogott a konyha felé,könnyebb szívvel hozakodott el. kívánságával.

² A mhelyemrl lenne szó... Annyira féltem... Nem Mózeskétl, csak ez amindenféle népség... Nagyon nekivadultak a mulatságnak... Álarccal túlságosanmerészek...

Matyorka kacagva mutatott vendégének zsebére: ² Neked is van hóhérsipkád!² Fejembe nyomták... Ingyen. A kapun belül vettem le...² Hiszem, no; nem vagy te közülük való! Anyám nem hiába imádkozik majd

tíz éve érted s az egészségedért.² Csupa idegen... a virágosok sötétedés eltt biztos elkotródnak... ² folytattazavartan a kfaragó.

² Mondd már meg, mit akarsz a mhelykéddel?² Magukra bíznám... Este még visszanézek... Azoknak annyi a petárdájuk...

Nálam minden gyúlékony; az állványok... az a sok fa...² Akartuk kérdezni ² szólt közbe az öregasszony a konyhából ² miért

változtatott matériát?!² Meg ne haragudj! ² szabódott Matyorka ² csúfítod a temetmet. Csavaros

karókkal, korhadó göcsökkel rontod az összhangot.

Jónás megnyugodott: ha a temetr szájal, vállalja a dolgot.² Mesterséget változtatok, azért ² válaszolta komolyan ² házgyár van elég...Beszélik, a környékre is építenek... Faragász viszont kevesebb... Hanyatló ipar atemetkezés. Valamibl élnem kell. Könnyebb a fával dolgozni ² öreg embernek ezsem utolsó szempont. Egyszeren átvedlek ² fejezte be mosolyogva.

² Értesítettek? ² kérdezte Matyorka.² Nem tudok semmi közelebbit ² szabódott a kfaragó, mert elértette: a

bontásra gondolt is. Szótlanul a temetr elé pakolta borítékjait, és intette, hogybontsa fel ket. Kíméletbl óvatoskodott: nem akarta felzaklatni az öregasszonyt.

² Hegedülsz még? ² érdekldött illetlenül vidáman és jó hangosan. Matyorkamegrázta a fejét; figyelmesen nézegette a papírokat.

² Nem tudom rávenni ² panaszolta az öregasszony a konyhából. ² Remélem,Mózeskének lesz rá kedve és ideje. A fiára talán hallgat... Tudja mit, Jónás? Legyen avendégünk! Annyi év után... Itt lesz Mózeskénk is... ² örvendezett. A kfaragómosolygott a háziasszony lelkesedésén: mennyire várhatja az unokát, haminduntalan róla beszél!

² Együtt tölthetnénk a szilvesztert... Együtt! ² ismételgette Matyorkáné. ²Mózeskénk bármelyik percben érkezhet. Hatszáz kilométert vezet ² kifárad. Itthon




többnyire alszik és eszik. Vagy ha nem: flangál valahol. Az apja haragszik abarátokért... Én, azt mondom, fiatal: szórakozzék! Nem sok vizet zavar... Hármasbanlennénk...

Az öregasszony befejezte a mosogatást. Mieltt lepihent volna, az ajtóbólmegismételte a vacsora-meghívást, és figyelmeztette a fiát: ideje indulni, esti

rjáratra. ² Papírmunkád is van még ² fzte hozzá, hogy visszalépett. ²Szilveszterkor nem engedlek dolgozni!

Utasította, hogy ha olcsón adják, vegyen virágot dísznek, az asztalra, demelegedni senkit ne hívjon. Fejfájásra hivatkozott.

² Mintha én édesgetném az idegeneket ² motyogta a temetr bosszúsan.² Visszavárjuk ² nézett Matyorkáné Jónásra, aki borítékjait szuszakolta a

zsebébe, és menni készült. Azzal búcsúzott, hogy nemsokára visszatér. Megköszönteés elfogadta a meghívást. ÅMegbeszéljükµ ² jelezte legyintve az r, és kezet fogtak.Megszorították egymás kezét.

Nagy, gyér pelyhekben havazott. Korán sötétedett. Rövid szendergés után

Matyorkáné felriadt délutáni álmából. Alig látszottak a bútorok körvonalai aszobában. Odakinn azonban majdnem nappali fény volt: a Közmvek hagyományosajándéka, az újévi kivilágítás hasznos reklámfogásnak bizonyult: mérsékelte amulatozók túlkapásait. Öt óra után nem jött több látogató. A virágosok szétszedtékhervadtabb csokraikat, hogy búcsúzóul, a szeretet és megértés nevébenszétosztogassák a maszkos idegenek között, akiknek forgataga egyre srbbengomolygott. Egyébként az idesereglett alkalmiak eltüntették kereskedi kellékeiket.Matyorka úgy vélte, elrejtették áruikat. Valószín, k is álarcot öltöttek már.

Ujjnyi vastag hóréteg fedte a tátongó sáncok martjait, a földhányásokat: minthafehér színfal zuhant volna a vidám farsangi figurák háta mögé.

Felült ágyában az öregasszony. Perceken át nézeldött. Kibámult az ablakon,csodálta a színek és szörnyek ritmustalan táncát, szertelen ugrabugráját. A sípok,kürtök nyomasztó ricsaján innen suttogásra figyelt föl. Hallása nem csalt: akonyhában a két Matyorka beszélgetett. Be akarta hívni Mózeskét, de meggondoltamagát. Ölébe vette csoszogóit, és nesztelen léptekkel az üveges ajtóig lopakodott.Kikémlelt a csipkefüggöny rózsái között. Matyorka a fia körül szorgoskodott:félénken rakosgatta elébe a szilveszteri választékot. Mózeske fleg nemet intettfejével; néhányszor vállat vont: Åholnapµ vagy fintorgott: ,,utálomµ. Türelmetlenül,hangosan suttogva leckéztette apját, hogy lehetleg nagyanyja is meghallja:

² Így várnak... Sze¶ tudták, hogy jövök! Gondolták: deszkurkálom énmagam!... Itt lttek meg ² mutogatott ádámcsutkájára ² látja? S én még cipelekmaguknak... marhaságokat... fleg a vénasszonynak! Olyan nehezek... Mindlehasadtak a pungáim. Nem díszes kenceficét, zabát kellett volna szerelni, és többpiát! Azt! Zsán Koté!

² Mi az, fiam? ² kérdezte gyámoltalanul az r.² Passz!... Ezt csak úgy mondtam! Ne izéljen ² hadoválta tele szájjal, látva

apjának csodálkozó arckifejezését.



Medgyesi Emese77

Az öregasszony ledobta maga elé ormótlan fapapucsait, kitárta az ajtót, ésmentében óbégatott: ² Jaaj! Mi nem ízlik, lelkem?!

² A mizéria, nyanya! Jön, hogy eldobjam magam! Kár volt ezér¶ idekárogjon!Ültem volna délen, öblögethettem volna a gigámat...

² Mózeske! Hogy beszélsz?! Életünk fénye vagy!

² ÅAlkonyuló életükéµ ² nem felejtettem el; apám ezt a feliratot szokta degedtbukszájú szülknek ajánlani.

² Egyél fiam, ne hangoskodj!... Meg se csókoltad nagyanyádat!Összeszedtünk neked, amit tudtunk... többre nekünk nem telik.

² Látom, hogy nem avanzsálnak!² Nem pazarolunk! ²mentegetztek az öregek.² Passz! Nem kérek maguktól kitáncát. Repedjek meg, ha itt nem minden a

nagyanyám hozományából maradt. rzik becsülettel a roncsokat. Ez a mesterségük.Felkacagott: ² Vagy a csontokat! Nagy kincs az osszárium...² Tudsz jobbat?! A magadfajták kifosztják, felgyújtják, azzal továbbállnak.

Szerencsénkre lámpával csinálják.² Élvezem, hogy gyáváz. Mikor felejti már el a Bokrost?! Attól a patkánytól ²intett fejével a kfaragó mhelyének irányába ² csupa fát kap mostanság... Pótoljákfejfái a maga szaros bokrait.

² Üdvözöl ² hazudta hirtelen Matyorkáné. Kihasználta az alkalmat, hogyszóba került Jónás: el akarta fogadtatni Mózeskével a közös vacsora gondolatát.

² Táviratot küldött az ösvény végébl vagy beüzent valamelyik utcaivirágossal? ² érdekldött a vendég.

² Itt volt ² felelte kimérten Matyorka.² Hol? ² tüzeskedett a fia.

² Ott ült, a helyeden.² Passz! ² csóválta a fejét ifjabb Mózes. Az öregek összenéztek, nem tudtákmire vélni a vels választ. A temetrt családi tekintélye kötelezte; megköszörültetorkát, és elszántan fiának szegezte a kérdést: ² Mész valahová?

² Neem ² válaszolta Mózeskéje talányosan, fejével igent bólogatva.A kis halom fasírozott után Mózeske választása a nagy lábos pörköltre és

kedvenc cukormázas tortájára esett. Elfogyasztotta ket, s megcsendesedett. Azöregek úgy vélték, farkaséhség kínozhatta, mert a csupasz asztalról habzsolt,hosszan, szótlanul. Amúgy olajos kézzel tört a verthajú cipóból ² ujjlenyomataottmaradt a dúcon.

² Passz! ² dühöngött, mikor észrevette megdöbbenésüket ² defektem volt...Az aljba¶ hagytam a kamiont.

Hallgattak mindhárman. Kintrl rivalgás-, kürt- és trombitaszó hallatszott. ²Hih-hiíí! ² kezdte vihogva a térdét csapkodni ifjabb Matyorka. Hajlongott ültében.Megnyúlt, de egyébként közömbös arccal tátogott. Pici, ravasz szeme apján függött:félt, hogy az öreg letácsolja, holott sokat várt a jelenettl. Esetleg ráfoghatja, hogytetszését nyilvánította ily furcsán... Nem kételkedett, hogy hasznát veszi majd.




² Opám ² fordította komolyra a szót szemtelenül évdve ² opám, magavalaha nagy mulatós volt!...

² Az-az! ² tódított boldogan a nagyanyja. Matyorkáné elégedett volt: Jónásonkönnyen átsiklottak; Mózeske ezek után csak nem fogja kiszekírozni... ilyenalkalommal. ² Akartál mondani valamit ² emlékeztette unokáját alázatosan. Ifjabb

Matyorka érthetetlen szemeket meresztett rá. ² Apádnak...² Ühüm ² bólogatott az unokája ² de csendet kérek, passz! Gondolkozom ²

közölte jó késre, rágás közben. Apjáék várakozásteljesen figyelték.² Befuccsolt akkor a veteményesük, pedig nem is érték el a lángok...² Hagyjad, lelkem... úgyis kellett a terület az új szárnynak ² vigasztalta

Matyorkáné a kései sajnálkozót.² Nyanya, maga nagy frankó... ² ismerte el unokája az utolsó falatoknál.² Opám hova igyekszik? ² faggatta kölykös, komisz vigyorral a szedelzköd

temetrt.² rjáratra, az estire.

² Hol kezdi?² Az északi kapunál.² Na, akkor ne sokat kontárkodjék. Ne nagyon botladozzék arrafelé, mert

még megüti a bokáját! ² nézett szokása ellenére az öreg szemébe. ² Bajba keveredhet,hé! Nem babra pitykéznek ott! Bármire képesek!...

² Mulatozók ² legyintett Matyorka.² Úgy gondolja? Akkor se vizslasson utánuk! Ha mulatozhatnékja van,

inkább hívja be ket! Hallom, napközben nagy itt a forgalom! Mulathatunk együtt:szilveszter van!

² Elegen leszünk négyesben ² kötötte ki az öregaszszony.

² Akkor mit akar apám tlük?² Féltem és rzöm a domíniumom ² magyarázkodott fiának az r ² fleg azosszáriumot. Részeg fejjel, elkeseredésükben...

² Mesebeszéd! Tombolnak, de ártatlanok. Feldühíti ket, ha minduntalanutánuk szaglász.

Matyorka vállat vont: ² Akkor is mennem kell. Jónásnak azt ígértem, szemmeltartom a mhelyt.

² Menj vele, lelkem! ² biztatta Matyorkáné Mózeskét.² Zsán Koté! Nem ettem árdét! Megláthatnak...² Kik?² Kik-kik... Vannak köztük... társaim. Onnan is, délrl.² Turdestiek? ² lépett vissza az ajtóból Matyorka, de csak hogy kiszabadítsa a

kilincskampón fönnakadt kabátujját. Önfej ember volt, nem titkolta, hogy egy szemfia iránt fölöttébb bizalmatlan.

² Be¶ nagyravan a csontjaival! Maholnap kilapátolják az övéivel együtt! ²füttyentett az apja után ifjabb Matyorka Mózes.

² Igaz lenne? ² jutott eszébe az öregasszonynak a bontás. ² Te is tudsz róla?



Medgyesi Emese79

² Prófétából elég egy a famíliába. Nyugi, mámi, ne miákoljon. Ahhoz tartsamagát, amit az öreg mond.

² Titkolóztok ² görbült sírásra a Matyorkáné szája ², hazudoztok összevisszanekem.

² Zsán Koté! Ne hergeljen, nyanya! Vannak szekretek, amiket nem köthetek

az orrára! Passz! Nem gyermek már... Érti? Az öregnek mondtam: egy hetetmaradok, hogy segítsek.

² Nekünk? Miben?² Ne érdekelje!² Ismers a stílus ² szólalt meg Jónás a hátuk mögül. ² Lekezeli magukat ²

oktatta Matyorkánét ² mióta gagyog.² Kántál a hóember ² röhögött ifjabb Matyorka ², de álljon csak közel a

tzhöz ² meglátja, megégeti magát! ² fenyegetzött kétértelmen. Az öregasszonydühöt, tehetetlenséget érzett hangjában, bár Jónás nem zavartatta magát; örült, hogynem kell egyedül töltenie a szilvesztert. Fesztelenül fecsegett Matyorkánéval, aki

Mózeske lakomájának romjait takarítgatta el. Kedvükre barkochbáztak: a vacsorafogásait, az öregasszony az ablak eltt feltünedez mulatozók maszkjait kelletteltalálja. Mózeske nem bírta sokáig hallgatni az adogatást; ráunt cikázó kérdéseikre,röpköd válaszaikra. Fel-alá járkált a hosszú, üveges verandán: készült valaminagyot mondani. Kapóra jött az öreg Matyorka alakjának felbukkanása...

Teljesen besötétedett. A cinterem és az osszárium eltt, a történelmi sírok felévezet gyalogutak elágazásainál büszkén pislákoltak a szecessziós díszlámpák:sárgás, remeg fényük elütött a pazar, szies neonokétól, melyben ² egyelre akerítésen kívül ² a tarka tömeg nagyrésze és a feldúlt környék fürdött. IdsbMatyorka Mózes bátortalanul állt a hópelyhek és szilveszteri maszkok forgatagában.

² Apám csapdába esett ² reccsent Mózeske a konyha felé. Véget vetett abarkochbának. Az öregasszony feljajdult. Jónás mellette termett, hogy kitámogassa averandára.

² Ne ijesztgesd nagyanyádat ² sziszegte szemrehányóan, miutánmegpillantotta a temetr alakját.

² Igenis baja eshet ² hajtogatta Mózeske. ² Mit fenekedik ott?! Fogadnimernék, a jöv évi vízdíjért agitál vagy panaszkodik. Szívós fajta, csak akkor hallgatel, ha megmurál... Bekiáltom ² indult az ajtó felé. A kfaragó utánakapott:

² Ne hsködj! Alig érkeztél; mit sem tudsz az egészrl. Nyolc évvel ezeltt tepusztítottál... Megrjítettél mindenkit; többek között engem is. Szegény apád mostrosszabbra számít, és azt hiszem, igaza van.

² Maga is a bontást kavincolja?² Jól beszélsz... csak badarságot. Nyetretek, fiam, mégpedig új vacok után.² Passz! ² vigyorogta ifjabb Matyorka elismeren ² asszonyt feltétlenül

kerítsen bele, mert fehérnép nélkül fázni fog.² Mirl beszéltek? ² nyugtalankodott Matyorkáné. Szót sem értek az

egészbl. ² Jónás ² sírdogálta a kfaragó karjába csimpaszkodva ² maga nemhazudhat nekem, nem olyan fából faragták...




² Nem is... ² csúfondároskodott az unokája ² pursiszimplu a mveirlszottyant ide... Régi bazaltokról vagy valami grófi márványról... Urdzsent, hogymagukat tojassa.

Az öregasszony nem gyzte csodálni Jónás fensbbségét: úgy hallgattatta elunokáját, hogy közben többször figyelmeztette, szavát ne felejtse... A bontásról, ami

leginkább foglalkoztatta Matyorkánét, nem beszélt. Indulatok nélkül festette le azt apár pityókos malacot és hóhérsipkás alakot, akiket Matyorka épp az mhelyemögül parancsolt el, és akik visongva körülugrálták az rt, lelocsolták csizmáját, ésa sapkáját félreütve a fülébe röfögtek (a verandáról úgy látszott, minthakörülszaglászták volna), vagy azokat az egymást feltnen jól ismer, halálfejesanyukákat, akik óvodáskorú, bohócsapkás gyermekeiket kézenfogva, a kései idpontellenére önfeledten csellengtek, élvezték a medd zrzavart... A kfaragónyugodtsága meggyzte özvegy Matyorkánét; elhitte, hogy nem történik semmilényeges: havazik és örülnek az emberek, a mulatozók jókedve az új évnek szól.Nincsenek tekintettel a környezetre ² fejtegette Jónás ² ám a Matyorka család sem

volt: háznál tartották annak idején a fiatalok esküvjét és a Mózeske kereszteljét...Évrl évre megünnepelték a Mózes-napokat...² Azt hittem ² szabadkozta mosolyogva az öregaszszony ², ha az unokám

elveit kapiskálom, elég modernnek számítok, és lám...Megadóan csoszogott vissza a konyhába. Fonott sámlijával a kályha közelébe

húzódott; bóbiskolva továbbhorgolta végtelennek tetsz csipketerítinek egyikét.² Maguk odakinn maradnak? ² neszelt fel hosszú percek múltán,. ² Persze,

fiatalok, nem fáznak... Igaz, embere válogatja: déleltt a virágosok között akadtdiderg bven, s mind szótlanok... Halálra beszéltem magam. Ha adakozó lesz az újév ² filozofált kesernyésen ², és jókívánságaink beteljesülnek, jöv ilyenkor is

elmondhatom a fiamnak: nem akar változni az élet... ² Jónás ² nézett a sötét verandairányába ² Jónás, maga ne szégyellje, szóljon, ha éhes... Mózeske az imént ebédelt...Nyomban terítek, és hívatjuk a gazdát...² Mó zeském, hova mégy? ² selypegtenyugtalanul, mert lábát megcsapta a huzat: érezte, hogy nyílt a bejárati ajtó.

² A parkolóba szaladt... Csomagjait a kamionfülkében felejtette.² Hazudik ² recsegte Matyorkáné. ² Az apjának hánytorgatózott, mennyit

kellett cipelnie... Észben tartottam, mert nagyon megbántott. Nem lehet a szaváneligazodni ² legyintett lemondóan, bólogatva ² ideje lenne megszoknom. Nem jönbe? Megfázik... ² óvta a kfaragót nagy tapintattal, mert meg akarta kérni, nepanaszolja be Mózeskét az apjának. Jónás kitalálta az öregasszony kívánságát.Önként ajánlotta: ² Mózesnek megmondjuk, mulatni ment, a barátaival... Ahogyelnézem, nem fogja sokat zavarni magukat. Nem mondta, mikor utazik vissza?

² Állítólag egy hetet ül, hogy segítsen. Hasztalan faggattuk, kinek s miben.² Kicsúszott a kezük közül... Jobb lett volna neki itthon ² jegyezte meg

csendesen Jónás.² Nem mertük megszegni a ránkparancsolt egyezséget; rettent dühös volt az

a komisz rnagy...



Medgyesi Emese81

² Értelmesen kellett volna beszéljenek vele: imádta a pénzt. A gazember! Mireén felépültem, hlt helye volt a fiuknak... A vén Matyorkával utóbb nem beszéltünk,csak hivatalos dolgokat... Gondoltam, engem hibáztatnak, mert én tanítgattamfaragni.

² Eszünkbe se jutott! Annyi bajunk volt, annyi!... A telepi rokonság

élvezkedett: megkapták Matyorkáék! Azt tartották, túl nagyra voltunk a rohadttemetnkkel. ÅVisszaütött a veteményes!µ ² károgták úton-útfélen. Mit tehettem?Hangosabban rikácsoltam, mint k: túloztam nyomorúságunk. Fölcsaptammadárijesztnek. Míg élt a menyem, akadtak látogatóink. Halála után házunk elttelsiettek a rokonok. Mózesnek olykor a fülébe jutott egyegy pletykafoszlány...Hazajött, rjöngött. Csodáltam önuralmát, hogy Mózeskét sosem szapulta... Mégmindég nem jön be?! ²zsörtölte átmenet nélkül, egyszuszra az öregasszony ² huzatosaz a veranda; átfázik.

² Ne aggódjék! Soha semmi bajom... Bámészkodom, szórakozok. Mhelyemablaka az osszáriumra néz ² hónapokig nem látok embereket. Jól tudja, hogy telente

sötétben jövök, és lámpafénynél botladozom haza.² Ismersök vannak-e odakinn? ² érdekldött Matyorkáné megenyhülve.² Ahogy vesszük... Mindahány az... Meglátszik, ki valódi szamárfej, és ki

álarcos... Jónás hangjában reszketett a nevetés.² Mi van a virágárusokkal? Itt vannak még? ket tényleg ismerheti!² Elvétve cselleng egynéhány... Rossz napjuk volt. Szétdobigálták hervadt

csokraikat. Vásárfián kapott ma a jónép: csicseskancsón, bohócsapkán, cserépfüttyönés maszkokon kívül egyebet nemigen vettek.

² A fiamat... látni-e valahol?

² Hogyne... Ingerült, és hasztalan száguld ide-oda... Míg az osszárium eltt atörpetujákért perelt, mert letarolták ket, odébb lehógolyózták a fallé lámpaernyit.Matyorkáné nyugtalanul hallgatta a közvetítést. Csavarintott huncut, kicsi

kontyán, melyet a délután elfelejtett újrafésülni, és kifakadt:² Lavina ellen hiába kapálózik! Bajt csinál magunknak... Ne adj Isten, igaza

lesz Mózeskének... ² riadozott saját szavain. Lecsapta horgolását, és Jónás mellétotyogott. Nagyon rosszul látott. A kfaragót faggatta: ² Mi ez?!... Hegedszó... Vagycsak a fülem csal? Mesélje el apróra, mit lát!... Rajta, hallgatom! Ne kíméljen; semmitel ne titkoljon!

² Nem értem ² morogta a kfaragó zavartan. ² Azon töprengünk, hogyfalazzunk Mózeskének, erre egyenesen az apja elé áll... A vén Mózes leengedte ahegedt... Valami makabreust vagy mifenét játszott. Azután játékkürtöt nyomottkezébe a fia... mintha nem tudta volna, mihez kezdjen vele... Hadonászott... Sokárafújt csak bele. Másnak, máskor büntetés járna érte... Kegyeleti helyen!... Fellépett azimént a napóra számlapjára, pedig látja, hol van... Most a havat sifiteli... Terpeszbeállt a nyolcason. Tizenkett, azaz észak felé mutat; magyaráz valamit.

² Hallom, éljenzik ² hunyorgott vendégére az öregasszony ², mintha valamiforradalmast mondott volna... Áhítattal hallgatják?




² Nem mondhatnám... Bár nem fenyegetik; inkább helyeselnek neki. Szájábólpára gomolyog; kezével lendületet skandál szavainak. Hóna alatt ott a hegedje.

² Csend lett ² fülelt Matyorkáné.² Igen, hógolyóznak.² k is?!

² Az unokáját nem látom... A kapun ki-be áramlik a tömeg. Egyre több azismeretlen... Mózest mellbe találták. ² Mieltt az öregasszony jajveszékelhetett volna,megnyugtatta, hogy nem vészes; fia már a röhögk felé rázza a hegedtokot. Hamegsértdött, legalább bejön ² fejtegette Jónás.

² Csakugyan, miért nem jönnek?! Értük dolgoztam, értük ² hajtogatta azöregasszony. ² Megbocsásson, maga vendég... magáért is, természetesen, csakhogy...Aggódom miattuk; kemény, darás lehet a hó. Rettenetesen fáztak déleltt a virágosokis ² bekérezkedtek melegedni.

² Apa és fia együtt szilvesztereznek ² vigasztalta Jónás vendéglátóját.Matyorkáné reszket kézzel tekergette jegygyrjét ² szemüvege alól

elszabadult két gyors könnycsepp. ² Vacsorázzunk ² indítványozta hsiesen.Besietett a konyhába, hogy azonnal megterít, de meggondolta magát: leemelt akredencrl két súlyos gyertyatartót, és a hosszú asztal két végére tette. ² Virrasztanifogunk ² jelentette ki szertartásosan. Azután alig beszélt. Késbb sem evett. Minthakicserélték volna.

Éjfél körül Jónásból kikívánkozott a szó:² Pocsékul beszél a gyermek, sokat felejtett. ² Matyorkáné nem cáfolt; nem is

helyeselt. ² Furcsállom ² okoskodott a kfaragó ² hogy hangsúlya a régi... Tudja,mikor az apja az imént a számlapon hegedült ² mákábrét, a kedvencét ² senki nemmaradt veszteg... az osszárium kerengjébe csdítette bandáját ² mindnek

hóhérsipka volt a fején ² és azt üvöltötték: tempo, opám! Tem-po, opám!... Mózeskevezényelt nekik; veszettül ugrabugráltak, pláne, hogy is csatlakozott hozzájuk.Valami reklámszöveget rikácsolt: Matyorka densz! Matyorka densz!... Hát mi az,kérem?!

Az új évben Matyorkáék alig látták Mózeskéjüket. Elsején sokáig várták azebéddel: az öregasszony nagyra tartotta a hagyományos lencselevest, virslivel.Asszonyságának ötvenhárom éve alatt alig néhányszor mellzte a fontos eledelt.Utólag mindig megbánta. Unokájának ama sorsdönt csínytevését és annak anyagikövetkezményeit saját hanyagságaként könyvelte el: nem gyzte szapulni átkozottszilveszteri ötletét, hogy az évben morzsára, és másnap, Ábel napján ebédrehalhúsból készített volt töltöttpaprikát. ² Emlékezz csak, rengeteg pénzünk elúszott!² bizonygatta a fiának ² csoda, hogy a házat meg tudtuk menteni...

² Kényelmes szálláshely ez Mózes úrfinak ² állapította meg keser szájízzelaz r. ² Látja, maga kitesz magáért, süt-fz neki ² így aztán jövre is megtisztel... Mipedig koppot nyelünk februárra!

² Matyorka vagy, mogorva! Az is maradsz ² tromfolta le az öregasszony. ²Szólnál inkább a mulatságról. Úgy örültem, hogy együtt vagytok. Jónás azt mondta,te hegedültél.



Medgyesi Emese83

A fia bólintott.² Most sem hiszem, hogy képes voltál rá. AZOKNAK...² Nem nekik...² Mennyit kérleltelek magam is!² Eegen ² csettintett az r ² csak vigyázzon, anyám: ha siránkozik, felizgatja

magát.² Elször csakugyan belefújtál valami gyerekkürtbe? Matyorka vállat vont: ²

r vagyok ² mondhatni angyalnak képzeltem magam. Riadóztat az ember, ahogytud.

² Mire fel?! Lépten-nyomon katasztrófát gyanítasz...² Mózeskénk közelében nem csoda.² Túl sokat írsz a számlájára. Elvárnád tle...² Hogy itthon ne csak egyék-aluggyék, futtában kritizáljon, követelzzék.

Henceg: Åszálárkor így... szálárkor úgy...µ² Kibírjuk... Keveset marad ² békítgette fiát az öregasszony.

² Bár Jónásnak is feltnt, hogy beszél ² adott neki ravaszul igazat.² Na hallja! És miket! pedig a szomszéd praktikus ember, haszonelv.Anyámnak mondta, mit forgat a fejében?! Átképezi magát; sz fejjel akar mesterségetváltoztatni.

² Dicséretére válik ² bólogatott Matyorkáné. ² De a bontás miatt teszi, nemhaszonélvezetbl.

² Hónapok óta készül rá... Biztos helyrl súgták meg neki, jóelre. Ne rázza afejét; én is hitetlenkedtem ² erre megmutatta a hivatalos értesítést.

² Hátha csak réá vonatkozik?! Különben nekünk is küldtek volna.² Letudtak minket az én kinevezésemmel. Elfelejtette?

² Dehogy. Arra az új helyre... Mondtad... Vasút is van... De ha nem halt megsenki, minek küldenének?² rnek, anyám... Biztonsági okokból. Mire meghalna, ott leszek. Jóelre

intézik az ilyesmit ² ahogy Jónás csinálta.² Leszerzdnél csak úgy?! Nem olyan fából faragtak téged! Hogy képzelik?!

Obeliszket a trágyadombra! Te itt már régi bútor vagy, ugye?! Neked itt múltad,osszáriumod... lakásod van! Értelme volt annak, amit csináltál... És nem akárhogy!...Nem akárhogy! ² bizonygatta nagy átéléssel. ² Öreg vagy te újrakezdeni, jópofáskodni... Vénséges napjaim vigasza vagy ² enyhült meg ² bár kevés dologhozértesz igazán... Hivatalnok régen voltál; kereskedéshez nincs érzéked... Nemengedlek oda! ² szögezte le. ² Ha Mózeske visszament, kihallgatást kérünk aparancsnoktól ² nyúlt át Matyorkáné az asztal fölött, hogy megveregesse a fia kezét.

² Mit akar anyám tle? Szavának állt: az unokája, lám itthon...Felcseperedett... Csoda, hogy megúszta a javítót. Nincs tovább. Ajtót fog mutatninekünk. Igaza van annak a pernehajder fiamnak: haverom a halál, de elpuhított amesterségem...

² Kitalálok valamit.




² Mit hazudjunk, hogy hasson rá? Sejtheti, hogy az seimbl éltem ² halottaknélkül magam sem tudnék már létezni... Új házban hajléktalan leszek ² hiába nyitna Jónás ácsmhelyt a szomszédomban...

Elhallgattak.² Egészségünkre! ² dünnyögte Matyorka nagy késre: elunta a csendet. Az új

év els napja kezdett a megszokottakhoz hasonlóvá szürkülni ² ismerssészomorodott az alkonyat. Elállt a havazás. Jótékony hóréteg rakódott a kitaposottfacsemetékre, az elhajigált papírsüvegekre és maszkcafatokra, tarka konfettifoltokra.

² Lejártak az ünnepek... ² sóhajtotta esténként Matyorkáné. Anya és fiatétován üldögélt a konyhában vagy a kis hivatali kamrában. Mózeskét kés délutánighasztalan várták, ezért sötétben ebédeltek, éjfélkor vacsoráztak. ÅÉletük fényeµlegtöbbször az éjszakai mosogatás alatt került haza. Fáradtságra hivatkozvakáromkodott valami keveréknyelven, úgy csörtetett keresztül-kasul a lakásban. Ha jókedve volt, hencegett fontos kiküldetésével, de titkolta, miben is áll. Gyrött, nagypapírokba csomagolt félkészárut, majonézes keverteket, felvágott-darabokat borított

az asztalra; fényes mbr-tarisznyáját kirázta, mint valami porrongyot.² Hogy jutottál hozzá? ² faggatta a nagyanyja. ² Az ünnepek óta mindenzárva van. Apádnak a kisablakon, a raktár fell adták ki a kenyeret, tejet.

² Ezt iíís ² hihogta ifjabb Mózes kajánul. ² A rácsok mögül ² túlzott ravaszulhunyorítva. ² Passz!

Olykor megkérdezte az öregeket:² Átándé, maguk ettek?² Jeee ² intett saját magának nemet, mieltt nagykabátban, sapkában

nekigyürkzött volna a fogyasztásnak. Unott egyedül enni; szóval tartotta a családot² nem engedte lefeküdni az öregeket. Tele szájjal, harsogva fejtegette nekik, hogy ha

arrafelé, délen beindulnak a nagyüzemek, ott ekszcsellent változások lesznek:kommerc lesz meg minden... Szóval, Zsán Koté! Határozottan állította, hogyMatyorkáék sosem lesznek magukban: körös-körül rengeteg f, telepítetterdségek... Passz!

Ifjabb Matyorka Mózes elunta a kecsegtetést; nagyolta elbeszélését.² Tudtommal ² köszörülte meg az apja a torkát ² nem misszionáriusnak

tanultál, fiam. Való igaz, anyád kántornak szánt, de te kifaragtad sorsodból amisztikát.. A Bokrossal együtt...

² Feszt emlékeztetni akar apám. Hármunk közül nem az én memoárom aleghiányosabb! Nem ettem meszet ² ne hergeljen! Passz! Elég nekem a magamé!Örülök, ha deszkurkálódok! Ebbe a szerecsia világba¶!...

² Mit tördsz vele, lelkem! ² nyugtatta kétségbeesve a nagyanyja, aki márisaz apának esett:

² Megint lelkizel?! Így pap ² úgy kántor... Sofr! Jól tudod! S még én vagyokmeszes! ² csavarta homlokának a nagy ujját.

² Anyám, maga hallgasson ² csattant föl Matyorka ² vagy ha beszélhetnékjevan, érdekldjék szeretett unokájától az apja új munkahelye fell! Biztos útbaigazítja!

² Miért kellene mindent tudjon? Gyerek még!



Medgyesi Emese85

² Nyanya, megszakadok, úgy élvezem! Mesét nem akar mondani nekem?!² Mirl? ² kérdezte komolyan az öregasszony.² Hát... amirl a virágosokkal traccsol; hallom, napközben nagy maguknál a

forgalom... Vagy a szilveszteri maszkokról... Azokat rettenten élveztem, fleg ahóhérokat. Aszondom, meglttek.

Matyorkáné mondani akart valamit, de unokája leintette:² Kés van. Meghallgatnám pedig azt is, hogy tanult meg apám hegedülni.

Deee ² ásított ² Zsán Koté! Értik? Holnaptól nagy a meló.² Visszautazol? ² riadozott a bóbiskolásból Matyorka.² Jövök-megyek... ² vetette oda talányosan Mózeskéje. Mondani akart még

valamit, de meggondolta. Köszönés nélkül elvonult, és magára zárta szobájánakajtaját.

² Holnap vízkereszt ² emlékeztette az öregasszony a fiát.Mire az öregek felébredtek, ifjabb Matyorkának hlt helye volt.² Oda nézz ² panaszolta Matyorkáné ² visszajött november. Azt mondom,

inkább becsületes hideg, mint ez a sírós köd...Félek, megfázik Mózeske.² Vigasztalódjék, anyám: nincs rá ideje. Fti a kamion fülkéjét; száguldozik éshandabandázik. Aggódjék inkább a virágosaiért: ma nem lesznek látogatók, hiábafagyoskodnak; vagy érettem ² ünnep van, állandóan kinn kell lennem: fogadnomkell a tisztelendt. Jónás elkészült az ikrek keresztjeivel... Sürgetnek a szülk ²feltétlenül felállítjuk ket.

² Bontás eltt?! Mondtad nekik?² Megpróbáltam... Leintettek, még Jónás is.² És az értesítés? Mutattad az új kinevezésed?² Majd megvertek. Épp mint szilveszterkor a maga védencei. Darabig

békésen hallgattak; anyámra való tekintettel trték, hogy pofázzak, de a temetjárókkörében ² ne csodálkozzék, másképp festenek szerény gyámolítottjai a szalonbársonyszékein feszengve, és másképp, mikor a bordámat öklözik ² azt sziszerésztékfülembe: ne agitáljak.

² Ki merészelte?² Ki tudna magának választ adni?! A hóhérok, ...a malacok, ...vagy

valamelyik herceg: lehettek közöttük haragosaim.² Meg sem próbáltad meggyzni ket ² dorgálta az öregasszony ² Matyorka

vagy, s nem engedsz a negyvennyolcból.² Valakinek csak tudnia kell a szorzótáblát ² érvelt jókedven a temetr a

reggeli melll.² Ha Mózeske maradna ² ábrándozott az öregaszszony ² derlátóbb lennél...

Mint húsz évvel ezeltt... Alkalomadtán hegedülgetnél...² Akartam figyelmeztetni, de megfeledkeztem... ² komorodott el a temetr

arca ² Jónásnak ne sokat kotyogjon Mózeskérl. Keser ember ² s a tzeset ótakönyörtelen. Az elbeszélésében még félreértené anyám a Mózeske megbízatását.

² Miféle megbízatását?² A jelenlegi munkáját.




² De hát mit csinál?! Ne köntörfalazz; ki vele! Naphosszat odavan, nyögvealszik; nagyzol nekünk... Okít« Egy hét után se tudom, mirl. Nem merem kérdezni² rávágnátok, hogy meszesedem... ² szipogta a kezét tördelve. Hasztalan leste fiaválaszát. Hogy szóra bírja, támadásba lendült: ² Eszerint te tudod, mit mvel! ² törtki. ² Csak érteném, miért titkolod?! Falazol neki az anyja helyett!... Szép kis apa:

mondhatni mesés história!...Kár, hogy végül elnevette magát.² Anyám megszült, és mégsem akarja tudomásul venni: vannak

megakadályozhatatlan dolgok, melyek ² ha bekövetkeznek ² lehetetlen meg nemtörténtté tenni ket... Nem hivatkozhatom Mózeskének régi sírkövekre semsemmiféle kidlt törvénytáblára. Korán elkerült itthonról ² nem ismeri a kövektörvényét, sem örök igazmondását, mert megveti a végérvényes dolgokat. Semmitsem hinne el nekem. Lefumigálna: Åbágátellµ... a kamionjában bízik, munkaadóirahallgat. Kiszállási parancsa korlátlan idre szól, azaz ,,szükség szerintµ. Nincs ezenváltoztatni vagy titkolni való, Jónás éppoly jól értesült a bontást illeten, mint mi.

² No lám... Csakhogy nem ült karbatett kézzel. Ügyeskedett, gondoskodottmagáról. Nem értem, miért ne beszélhetnék vele errl, illetve Mózeskérl, hiszenfoglalkoztatja t a fiú sorsa!

² Kiváló szakember ² bólogatott a temetr ² senki sem tagadhatja.Megácsolta magának a kiutat ² büszke is leleményességére. Féltem, képes anyámeltt hencegni evvel, s ha maga szóba hozta volna Mózeskét, mindjártfelvilágosította volna... Unokája ugyanis rámens ügyintéz. Vakbuzgóságábanlebontaná a mennyeknek országát, pokolig rombolná, s teherautóra pakolná!... Apiszok!... Baráti körben a modern építészet megszállottjának nevezteti magát. Totemeaz agyalágyultak játékterme... Példaképe talán az a Zsán Koté, hogy annyit

emlegeti... Mindenesetre, ördöge volt az rnagynak, amikor ezt a furcsa határidtszabta: íme, visszatérhet, s nekünk mennünk kell a fekete francba.² Nem sajnálsz? ² nyelt nagyot Matyorkáné. ² Így sokkolni egy

magamkorabeli öregasszonyt! Nem kell nekem bemutasd az unokámat... Szépmaszk... az én vonásaimmal. Ó, te pályatévesztett hivatalnok, te! Fortyogsz, s mégmindig nem tudom, mit csinál Mózeske napközben!

² Tényleg nem érti?! vezeti a munkálatokat!... Autója a törmelékhordókaravánok élén burrog!... A mi kis báránykánk!

² A hóhérunk! ² suttogta Matyorkáné összecsapva a kezét. Református létéresietsen keresztet vetett.

² A láttomra, kezét csókolom?! ² érdekldött mosolygósan a belép Jónás. ²Sokat zavarok az új évben...

Köszönés helyett Matyorka vállon veregette a kfaragót:² Anyám mihaszna melegedi ugyanígy mentegetznek...² Hálás hallgatók ² védte a virágárusokat Matyorkáné ² udvariasak.² Vagy okosak: tudják, mikor hallgassanak.² Mirl kellene fecsegjenek? ² érdekldött Jónás, mert a temetr neki szánta

volna megjegyzését, mieltt munkaasztalához, a kuckójába lépett volna, hogy a



Medgyesi Emese87

papírrengeteget rendezgesse. Nem csukta be maga mögött az ajtót: a szomszédszavára lesett. Nem részletezte, mit szeretne megtudni a virágosoktól. Legyintett; azöregasszony lopva intette a kfaragónak, hogy ne tördjék vele...

Széket tolt elébe, s míg kötényével takarosan végigtörölte, odasúgta: ² Jobbszeretném, ha ilyenkor hegedülne...

² Kész vannak a keresztecskék ² jelentette fennhangon. ² Semmi válasz. ² Azikreké ² magyarázta, mert nem tudta, hogy Matyorka megelzte: beharangozta máranyjának a hírt.

² Kbl? ² tudakozódott az öregasszony. Ostoba kérdés volt; kedveskedniakart érdekldésével. Utólag jutott eszébe, hogy Jónás a bontás kósza hírénekhallatára már hónapok óta Åátálltµ. Közeli ismerseinek hosszas rábeszéléséreragadott csak kalapácsot s vést, ha megrendeljével semmiképp sem tudtaelfogadtatni praktikus elveit, miszerint a kopjafát egy személy is könnyenmegmentheti; Åátplántálhatjaµ új kegyeleti helyre, vagy újrafelhasználhatja a család:mutatós állólámpa, szobadísz készíthet belle.

Jónás megrázta fejét; nem magyarázkodott. Matyorka hallgatott.² Mi lesz velük? ² kérdezte a kfaragó. ² Ma lejárt a határid. Elre fizették,még Szentmihálykor.

² Nincs értelme felállítani ket ² nézett föl Matyorka a papírjaiból. ² A Kisutca elsejétl néptelen; nap mint nap kopaszabbak a házak: sötétben görnyedtencipelnek bellük az emberek, Kinek mire van szüksége: kályhát, vécekagylót,ablakkereteket.

² Átmentik az új lakásba.² Dehogy. Nem ismerem ket ² idegen emberek.² Azt beszélik, a vásártéren külön butik foglalkozik az újrafelhasználható

anyagok adásvételével. Olcsó a mindenre-engedély; ha kiváltja valaki, bármitelhurcolhat..... Jónás, maga élelmes ember ² mozgósítsa a pártfogóit, mert nem adnakbárkinek.

² Anyám honnan tudja mindezt?² Mózeskétl ² válaszolta büszkén az öregasszony. ² Nem fecsegett ²

magyarázta ² részletenként kérdezgettem. Tettem magam, hogy felejtek.² Sokat zargattak az ikrek szülei... Fél éve kész az alap... Annyit érdekldtek;

még ma föl kellene állítsuk.² Segítség nélkül?! Különben is hol élsz?! Ablakod az osszáriumra néz...

Benned a csontok az örökkévalóság hitét keltették? Rajtunk a sor... Bármikorfelszólíthatnak. Mennünk kell, záros határid alatt, mint a Kis utcabelieknek.

² Szilveszterkor másképp beszéltél ² akadékoskodott Jónás. ² Hencegtél,hogy pontosan eleget tettél és teszel megrendeléseidnek.

² Igazat mondott ² szólt közbe riadtan Matyorkáné. Nem volt ínyére azelmérgesed beszélgetés. Fiáról látta, mennyire komoly az ügy: idsb MatyorkaMózes abbahagyta a papírmunkát.

² Szavadnak állj! ² makacskodott Jónás. ² Öltözz, indulunk. Segítesz nekem,fölvisszük ket a sírhoz. Felállítjuk; még napvilág becementezzük.




² A rossz derekával... ² védte volna a fiát Jónásnak rimánkodva Matyorkáné,de a temetr meggondolta magát: szedelzködött.

² Mózeske segíthetne... ² kockáztatta meg bátortalanul az anyja.Semmi válasz.² Korán vacsorázunk ² jegyezte meg, s a távozók lelkére kötötte: az úton

vigyék, csúsznak a lépcsk... Körültotyogta a két férfit; alig akart ajtót nyitni nekik. ²Kétszer forduljatok ² ketten jobban boldogultok! ² és csápoló karjaival láthatatlanporszemeket vert le fiának irhabekecsérl.

Hosszan álldogált a szitáló ködben; nyitva felejtette maga mögött averandaajtót. A kapun kívül Matyorka megfordult, visszanézett. Intette, hogymenjen már be, megfázik, de az öregasszony nem érezte a hideget, pedig fogai össze-összekoccantak; fehér hajára csillogó csöppöket hintett a köd. Ez id tájt virágosokszoktak a kerítés párkányának támaszkodni, vagy odébb, a vastag kapufélfákvédelmében ácsorogni. Az ünnepek alatt naphosszat jó vásárról, nagy tétekrlábrándoztak. Ráértek: szeszélyesen érkeztek a látogatók. Matyorkánénak eszébe

jutottak rég nem látott kedvencei. Elcsodálkozott, hogy egyikük sem volt a közelben.ÅÚj évet sem köszöntöttek...µ ² gondolta szemrehányóan, de máris megbékélt:örökéhes Mózeskéje miután lefumigálta, hamar bekebelezte a szilveszteriválasztékot.

² Nem lett volna mivel megkínáljam ket ² mormogta belenyugodva.A temetr közben visszahátrált néhány lépést. Nagyot kiáltott anyjára:

azonnal menjen be!... Éles hangján a bús köd mit sem tompított. Matyorkánéösszerezzent; kérdezsködni akart a virágárusok fell: nyugtalanította a néptelen,feltúrt utca sivár látványa. Összébbhúzta hárászkendjének szárnyait.Gyámoltalanul nézett fiára:

² Vízkereszt... ² kezdte panaszosan, hiszen az ünnep miatt tnt föl neki aszokatlan nyugalom, de a fia letorkolta:² Odabenn várjon a tisztelendre! Kísérje föl a katolikus részbe. Ha szükség

lesz rám a rituálénál, jöjjön anyám értem: az északi parcella csücskénél állítjuk akereszteket. Azonnal menjen be! ² kiáltotta harag nélkül, mint aki pajkos, szeretettgyereket rekcumol.

Matyorkáné ijedten totyogott be a konyhába, és sámlijára kuporodott. Térdérekönyökölve maga sem tudta, mit bámul. Szürkülödött. Lehetetlen idpont: ebéd- ésvacsoraid között, mosatlan és foltoznivaló nélkül... Tétlen pillanatok jellegzeteskínja nehezült szempillájára ² elbóbiskolt a melegben.

Vijjogó dallamkürt-, otromba duda-, illetve füttyszó riasztotta. A kályhaajtórésein kékes fény szüremlett a sötétbe... Ököllel verték a küls kaput. ÅKintrekedt atisztelend vagy mi... Többedmagával érkezhetett... Mózes eszerint bezárt, mielttfölfele indult volna... Na, de ilyen dolgot csinálni!µ ² rosszallotta fejcsóválva a zajt.

² Jövök, no!... Jövök-jövök!... mondogatta türelmetlenül, míg magáraserénykedte a nagy hárászt. Mentében leakasztotta a szögrl a kapukulcsokat, s hogya várakozókat megnyugtassa, a lakásban mindenhol ² a konyhában, a verandán és abejárat eltt is ² villanyt gyújtott. Mit sem használt figyelmeztetése. Nagyot csattant,



Medgyesi Emese89

majd saját súlyától berezdülve hátracsapódott az öntöttvas kapuszárny: hosszúfényterült a falléra. Porkás szemcséi átvették a kamion motorjának rezgését: remegvekörülölelték az öregasszonyalakot. A fénysugár megvilágította a cintermet is.Matyorkánét megbénította a látvány: a meglódult teherkocsi mögött, melynek a nagykapu nem bírt volt ellenállni, még két kamion állt. Veszetten tülköltek egymás

fénykörében, mintha nem mernének közeledni. Kisvártatva újra indított az els.Töfögve átdöccent a sínes biztonsági sávon, s a járdaszélet súrolva az rházig húzott.

² Hárman vagyunk, nyanya! ² ugrott ki ifjabb Matyorka a sofrfülkébl.² Vízkereszt van, fiam ² rótta meg az öregasszony.² A tisztelendt várjuk ² tette még hozzá hirtelen, kissé szemrehányóan.

Vacogott a hidegtl ² indult volna vissza a házba.² Káár ² recsegte az unokája csúfondárosan. ² Nem látják egyhamar... ²

bölcselkedett titkolózva. ² Viszont... mi hárman jöttünk és éppen napkeletrl. Korrekta direkció ² hajnalban meggyzdhet róla!... Passz! ² csettintgetett tettetett jókedvvel. Közelebb lépett az öregasszonyhoz, és ers fricskát nyomott hideg, nedves

kis orrára, majd megjátszott utálkozással nadrágszárához törölte a kezét. Kevert,gyors nyelven handabandázott tülköl társainak, aztán rárivallt nagyanyjára. ² Mitállingál?! Gyavesz az öregér¶! Szedelzködjenek!

Matyorkáné nem mozdult; elvakította a reflektorfény. Mózeske viselkedésemegdöbbentette: épp azt latolgatta, csakugyan induljon-e északnak, vagy bntetlenülvisszakuporodhat sámlijára idsb Mózes, illetve a tisztelend jöttéig, mikor aközéps kamionból öblös férfihang ordított Mózeskéjére. Az öregasszony nemértette, mit. Unokája arcát nem láthatta, de megérezte a fiú zavarát:

² Zsán Koté! ² haptákolt fénnyel szembe, mintha tisztelegne, majd párlépéssel közelebbrl, halkan magyarázott nagyanyjának:

² Ne izéljen, megértette? Ilyen helyzetben... Hol az öreg? Az az ordin,segédkezzék.² Jónással... az ikrek keresztjeit... ² rebegte Matyorkáné. Ifjabb Mózes

ráhangolódott nyugtalan fnökének hangulatára ² egyetlen intéssel letorkolta: ²Utánuk megy! Le a hegyrl, míg nem kés!... Semmi kereszt...

² Szerzdés kötelezi...² Amennyiben az ördöggel kötötte ² vihogta az unokája. ² Mától minden már

érvénytelen.Kapott az alkalmon: gyorsan lefordította a poént. Tetszett a kísérknek:

elragadtatva tülköltek, mindamellett szemfülesnek bizonyultak, mert üvöltvemutattak a fallé szerpentinjére. Odafönn, a csupasz fák között Matyorkavánszorgott a Jónás nyomában. Mindkettjük hátán óriási fakereszt.

² Észrevettek k is ² közvetítette ifjabb Mózes rövidlátó nagyanyjának. ²Lassítanak... A nagy tölgyhöz támasztják a kereszteket... Passz... Remélem,viszszajönnek... Opám fordul... Tempó: még elesik, sze¶ csúszós!... Netot ez a Jónás...Cipel tovább... Zsán Koté! Kifekszem, azt a...! ² harsogta. Mérgében a földöz vágtasapkáját. Matyorkánét zavarta a sofrök röhögése: szerette volna tudni, mi történikaz oldalban. Nem érdekelte Mózeskéjének látványos dühe; attól félt, a fia rovására




szórakoznak az idegenek: a temetr státusának tekintélyét mindennél jobbanféltette. Eszébe jutott Turdest, az új hely... ott is meg kell majd alapoznia, és ha...

Hasztalan kémlelt a kamionok fénycsóváinak irányába: a megerltetéstl s ahidegtl elöntötte szemét a könny. Görnyedten sírdogált. Rettenetesen fázott, de nemmert bemenni a házba.

Mózeske kitáncolta magát; agyontaposott sapkáját amúgy lucskosan a fejébenyomta. Káromkodva ordítozott társainak ² azok biztatták vagy fenyegették.Megpördült a sarkán, még egyszer a szerpentin felé nézett, aztán elkapta ésmegcsavarta az öregasszony karját. Tüzelték indulatát Matyorkáné kétségbeesettennyöszörgött Ålelkem!µ-jei. Rázva fenyegette-gyötörte halálra rémült nagyanyját.

² Akármilyen vaksi ² hadonászott neki ² lángokban fogja látni a Bokrost,nyanya!... Pursiszimplu felgyújtom... Házzal s magával együtt!... Passz! Azt ígértem afnöknek, segédkezünk... Pontos ember, és én szavamat adtam, hogy apámirányítani fogja a rakodást...

Nem felejt... Most aztán magukra vessenek Turdesten!... Szabotázs!... Passz!...

Szabotázs! ² ismételgette hangosan, diadallal, a kamionok felé.Lassan elengedte az öregasszony karját; Matyorkáné elhallgatott. Kihasználtaaz alkalmat, hogy Mózeske a hegyoldalt bámulta ² elhúzódott mellle. Pár lépésnyithátrált, aztán döcögve, ahogy vézna, bogos lábaitól tellett, futásnak eredt. Kockásposztópapucsa a nedvességtl elnehezült ² húzta a lábát... Hamar kifulladt, de nemmert megállni. Az út mellett, a sírok martján vonszolta magát. Fejét leszegte; ersenrézsút dlt.

² Mózes... Mózes... ² lihegte, valahányszor megbicsaklott a térde, és oldalracsúszva, könyékig süllyedt az érces hóba. A kanyart leszelte, rövidített. Váratlanulbukkant föl görnyedten cipel fia eltt. Matyorka hátán megingott a kereszt:

lecsúsztatta a válláról, és maga mögé állította, talpra.² Mért küldték? ² kérdezte élesen, s mieltt az öregasszonymagyarázkodhatott volna, megrótta: ² rizetlenül hagyta a házat!

² Mózeske velük van ² mentegetzött az anyja.² Annál rosszabb.² A tisztelend...² Hol vannak ilyenkor a tisztelendk?! Tömjén helyett benzingz és

kipufogógáz... Nem érzi?!² Szokjék hozzá ² lépett melléjük Jónás. ² Ha új helyre kerülnek...Nem fejezhette be; felüvöltött, és vetdött. Magával rántotta az öregasszonyt;

estében nagyot lökött a temetr vállán. Lábukhoz zuhant az a fekete kereszt, amitMatyorka cipelt.

Az öregasszony nem emlékezett, hogy került vissza az rházhoz, mert azijedtségtl eszméletét vesztette. Szerencsétlenül esett; egy kavics fölhasította ahomlokán a brt: elöntötte a vér.

Hideg és sötét volt a szobában, amikor magához tért. Jó darabig bambánbámult. Hasztalan faggatták volna, milyen nap van; az idpontot sem tudta volnamegmondani. Motorzúgás remegtette az ablaküvegeket ² a zajt ismersnek vélte...



Medgyesi Emese91

Görcs szorongatta homlokát. Kitapogatta a kötést: csodálkozásában füttyrecsücsörítette száját. Eszébe jutottak a kamionok... Várt egy kicsit, aztán lekecmergetta magas ágyról. Morgolódott, minek kellett t úgy betakarni. Elbotorkált az asztalig;kitapogatta, és feltette a szemüvegét.

² Vajon vacsoráztak? ² villant eszébe, míg átcsoszogott a hideg konyhán. ²

Hagyták kialudni a tüzet!... ² zsémbelt felhangosan. Kivánszorgott a verandára:kíváncsi volt, mi történik odakinn...

A sírkertben megroskadt a hó. Alaktalan sár fedte a sétányokat; kamionnyomokcsíkozták keresztül-kasul. Egyik szörny a másik után dübörgött el az rház eltt, a...

² A keleti kapun át... ² képedt el Matyorkáné. Mint óriási üzemmérleg, aledöntött pléhkapu minden áthaladó kocsi alatt berezdült, és üresen kongott, akár akápolna harangja. Súlyos volt a rakomány, hiszen sír- és törmelékkövekcsúcsosodtak a teherpalánkok fölé... Idétlen földhányások magasodtak a néhai utcahelyén; járdának nyoma sem volt sehol... Eltntek Matyorkáné hálás hallgatói is.

² Látogatóinkkal együtt nyelte el ket az új év... ² mormogta a vizsgálódó

öregasszony. Halántékát ers fájdalom szaggatta; szédült a vérveszteségtl.Elsötétedett eltte a világ, mégsem esett el. Megkapaszkodott a kilincsben, s mikorkissé megersödött, visszament hárászkendjéért a szobába. Magára kapta, éselindult, hogy megkeresse a fiát.

Ismeretlen csákányolókba, izzadt rakodómunkásokba, ugató irányítókbaütközött. Jónást sem találta sehol. A kfaragó mhelyét sietve tették lakhatatlanná:kiszedték ablakait, ajtaját betörték és felhasogatták. Az üszkös tetváz csupaszonderengett; mint egy csontváz: kiégették a belsejét.

² S mi még a mulatozóktól féltettük ² hümmögte Matyorkáné keseren.Neki-nekiütközött a sürgöldknek. Rákiabáltak; akadt, aki meglökdöste. Fárasztotta

a forgatag ² az összevisszaságban alig tudott tájékozódni. Az északi kertrészbenlehetett pedig, valahol a Bokros fölött, mert körös-körül sok volt a kopjafa. Amatzeset után, a meg nem váltott és elhanyagolt sírokhoz típusfajtát állíttattakMatyorkáék a kfaragóval.

² Túl a sövényen... ott a Telep... talán a Kis utcabelieket búcsúztatja Mózes... ²biztatgatta magát. ² Óvta pedig Mózeske, a lelkem...

Hasztalan csámbolygott; Mózeseinek hlt helye volt. Elálldogált még egydarabig a ledöntött sírkövek s a gondosan megásott üregek mellett, aztánvisszacsúszkált az aljba.

² Otthon sincsenek ² fürkészte az rházhoz közeledve a sötét ablakokat.Meglepdött, hogy a gyjtmedence mellett, a magas cementkávának döntve ottlátta az ikrek keresztjeit. ² Hogy kerültek ide?! ² csodálkozott. ² Meggyújtották volnaodafönn az idegenek ² okoskodott. Aztán legyintett: itt is sor kerül rá... Elhaladtmellette egy kamionkaraván. A fülkékbl füttyszó, visongás, zene csapódott ki.Egyszer mintha Mózeske rikoltását hallotta volna: ² Hallja, nyanya?! Matyorkadensz!... Zsán Koté!...

² Velük ment; az emberük ² parentálta el unokáját az öregasszony.




Váratlan csend maradt az autók nyomában. Fellélegzett, pedig komolyanaggódott a fiáért. ² Csak ne hurcolták volna el... Ha nem vetemedett rültségekre... ²sóhajtotta sajgó fejsebét tapogatva. Megszédült. Közelebb lépett a kávához, ésmegtámaszkodott az egyik keresztben. Nem akart a hullámzó földre nézni.Felpillantott.

² Mózes!Fia az osszárium eltt ácsorgott. ² Mózes! ² kiáltotta, s indulni akart feléje. A

hirtelen mozdulattól éles fájdalom hasított fejébe. Percekig állott mozdulatlanul,aztán mégis elindult a temetr felé. Fáradt, rogyadozó léptei alatt az osszáriumszétszórt csontjai zörrentek: szanaszét hevertek a földön, tarkították a sármasszát.Matyorka kapát szorongatott a kezében. Felpillantott, és rákiáltott az öregasszonyra:

² Mit keres itt?!... Azt a kkeserves úristenit!... Minek jött ide?... Menjen visszaa házba! ² és hátat fordított anyjának. Matyorkáné nem tördött vele. Ahogyközelebb ért hozzá, sérült kopjafákat, zúzott sírköveket látott körötte is, mintodafönn... A temetr két kézre fogta szerszámját, és magas ívbl, mintha fejszével

tenné, valami megsárgult csontokat kapált, majd egy tulipánfejes, frissen festettkopjafának esett. Püfölte, ahol érte. Élénk színezésérl megismerte Matyorkáné: sajátrészükre rendelték volt Jónástól...

Az öregasszony elnézte fiának kék eres, vézna, csápoló karjait, és akaratlanul akfaragó ruganyos izmaihoz hasonlította. Belevörösödött, amint megsokszorozódottervel rárivallt:

² Te hhivatalnok, te! Hagyd abba!... Menj inkább hegedülni!... Egy-kett!...Matyorka densz!... Matyorka densz!...



Medgyesi Emese93

PONTOS ID

Vasárnap

Múlt vasárnap a szokottnál korábban keltem. Lesepertem a járdát, és nyújtottnyolcasokat locsoltam rá. A boltba besütött a júliusi nap; mire Miska megérkezett, alégfrissítvel ünnephez méltó hangulatot teremtettem. Apró gömbökben úszott afenyillat permete. Legényem látványosan duzzogott: erltette a köhögést, minthafulladozna, és visszautasította a kávét. Pedig e napon jár neki. Nevetem, mennyireodavan az ünnepi nyitvatartásért: folyton vasárnapjainak becsét hangoztatja,mogorván példálózik inastársainak munkaidejével. Másfél év alatt megtanulhattam,hogy ha magára hagyom, játssza a megbízhatatlant: letorkolja és kioktatja a betévedkuncsaftokat: Åa város legmegbízhatóbb javítómhelyéhez fordultak!µ, és túl hosszúhatáridket szab. Alkatrészért sem szalaszthatom: az ócskasoron féláron és válogatás

nélkül vásárol. Nem érdemes kérdre vonni ² hétközben roppant szolgálatkész.Önkéntes idegenvezet, a Memlékvéd Egyletnek is tagja. Sokallom elfoglaltságát,de azzal érvel, Årokonterületµ, nem feledkezik meg az üzlet érdekeirl.

Nemrég hivatalos megbízatásokat kaptam, megtisztel feladatokat: jól mköd,stílszer szerkezeteket rendeltek tlem a Vásárcsarnokba, a Központi Parkba és aVárosi Kórházba. Ellenszolgáltatásként a Toronyóra gondnokságát kértem ² aháború óta nem mködött. Miska henceg, hogy neki köszönheten teljesítettékkérésemet. Állítólag zárkózottságomra hivatkozva vállalt értem erkölcsi felelsséget.ÅCaspar Mellbrück szavatolt!µ

Második inasévének kezdetén legényem új szolgáltatásokat eszelt ki, melyek

öregbítették az üzlet hírnevét: általánydíjas és otthoni javítást, szaktanácsadást.Becsületére válik, hogy egyiket sem próbálta ravaszkodva kisajátítani. Mindenbebesegít, ha nem vasárnapról van szó. Terepre azonban magam járok. Hallatlanértékekhez hívnak, fleg a Várkert gótikus házaiba, a bástyalakásokba, kandalló- ésfaliórák remekeihez, XVI²XVIII. századi munkákhoz... De külvárosi mániákusokhoz,viszonteladókhoz, csencses ravaszokhoz is, akik között akadnak kisszer tolvajok:számlapfestést, üvegcserét kérnek, tucatjával, vagy márkás órákat tukmálnak rám,áron alul. Szörnyülködöm, kiket hajtott fel ez a Miska, mert kétségtelen: a reklámotneki köszönhetem. Bár nem válogathatok, saját költségemre vállaltam az Órafelújítását. Micsoda szerkezet! Gyermekkorom óta foglalkoztatott... Akkoriban aKilátó valóságos kirándulóhely volt, randevúnak való. A Torony kerengjérlbeláttuk az egész vidéket ² iszonyú boldogság volt kitekinteni: madártávlatbaneltörpült a messzeség... Körben, a karfán, megfelel irányban, gót betkkel avilágvárosok neve s a távolság, légvonalban... Felfele csigalépcs vezetett. Üvegfalválasztotta el az órától, melynek kercegett, moccant, rezgett odaát a belseje: elttünkmérettetett az Id! Délben megelevenedtek a figurák. Emlékeztem az ördögökvonulására ² k voltak a legtöbben... Szent Vitusra, mert féltettem a nyomorékoktól:




azt hittem, üldözik. És Grammatikára ² t szüleim ajánlották figyelmembe, mertelhatározták, hogy taníttatni fognak.

Miskát nem érdekli túlságosan a szerkezet. Botcsinálta mester lesz belle,gyarló és lelkiismeretes, hisz reggelente egykedven kacsázik a mhely felé. ATímár-bástya mögött lakik albérletben. Persze át kell haladnia az Óratorony alatt, de

soha nem néz fel rá. Nem ellenrzi, hogy pontosan jár-e, csak ha megkérem. Furcsalegény: beszédes, mégis hallgatag; bámész, ám jó megfigyel. A figurinókat különösgonddal restaurálta, mókusszr ecseteket és kiváló minség festékeket szerzett.Puhafából formás kezeket, attributumokat és glóriákat faragott, még a hiányzóégitestekre is volt gondja. Jutalmul beavattam az órajáték szimbolikájába:elmagyaráztam a korongokon történket. Fogadkozott, hogy népszersíteni fogja ahallottakat ² meghívott az Egylet üléseire...

² Vasárnaponként tartjuk ² szólta el magát. Rögtön tudtam, hogy azócskasoron miért vásárol sebtiben a lelkes Egylet-tag. Dühömben jól beolvastamneki:

² A szakmától bezzeg sajnálod az ünnepnapokat!Rémítgettem, hogy a felszabadító vizsgán ikonográfiai kérdések is lesznek.² Megbuktatnak a figurinók...Észrevettem, hogy a népes jelenetekért lelkesedett.Becsvággyal pingálta újra a könyvtekerccsel hadonászó apostolok, a szigonnyal

döfköd ördögök, de a jámbor polgárok és kézmvesek arcát is. Nagyon vigyázott,nehogy uniformizáljon. Annyira lefoglalta a pepecselés, hogy az üzletben rámmaradta tucatmunka: tisztogattam, rugókat cseréltem Miska helyett, pedig ez inasnak valótaposómalom. Viszonzásul? Vagy hogy szórakoztasson? Míg az alakokat festegette,velük kapcsolatos szövevényes kitalációival szórakoztatott, melyek furcsamód

összefüggtek, és percek alatt úgy elburjánzottak, hogy a meglepetéstl sokszorölembe ejtettem a nagyítólencsét. Késre jöttem rá, hogy Miska csakhétköznaponként ontja hangulatos meséit. Vasárnap hasztalan faggatom;rimánkodással sem lehet szóra bírni. Kifizet pár bökkenéssel. Hallatukraelkedvetlenedem: bár nem kell messzire mennem, utána nehezemre esik az ócskasoriÅpiackutatásµ. (Terepmunkát, általánydíjas javítást csak hétköznapra vállalok.)

Tavasszal hirtelen a Vártérre költöztették az ócskapiacot. Els alkalommal abástyakapuknál szedték a vámpénzt, a házak boltíve alatt folyt a kótyavetye, deélelmes árusok kijátszották a tiszteket ² elz este bekérezkedtek várbeliismerseikhez, mert az slakosok bérmentve árulhattak. A Turisztikai Hivataltiltakozott a szégyenletes szervezés ellen: múzeumi belépti díjnál drágább volt a vám² ennyit fizettettek a városnéz turistákkal, akiket ráadásul csencselk zargattakajánlataikkal!... Az illetékesek gyors ellenintézkedéseket foganatosítottak. AVárosháza és a Romkert közötti térséget ² hétközben sportpályának használták agimnázium diákjai ² sebtében kikövezték, és vasárnap hajnalban szétszedhet,szögesdróttal átsztt kerítésrácsot vontak köréje, melyet egy rozsdás vasrámpával ésegy ÅRáhajtani tilos!µ feliratú táblával együtt egyenruhás munkások hórukkolvarámoltak le páncélozott teherautókról. Megafont is szereltek a tér sarkán álló




² És milyen hálátlanok!... ² fzte hozzá váratlanul. Épp a várost szimbolizálókorong figuráit restaurálta. A ftengely fogaskereke délben ezeket forgatja megelsnek; a legkopottabbak sínjeik. Elfordul, hogy elakadnak vagy felgyorsulnakrajtuk az ablakok, melyeknek fogaskerekei a Åtörténelmiµ és a Åbibliaiµ korongon iszavart okoznak. Szent Vitust így gyakran üldözni kezdik a betegek, mert (lentrl úgy

tnik) mögöttük meg ördögök siklanak. Vagy az áldozni készül apostoloklerohanják az áldásosztó Krisztust. Mihály arkangyal a Sátán helyett Krisztusra emelilándzsáját... Mire dacosan mozdulatlanok lesznek a legfels korongon az anyák ²meg sem próbálják menteni csecsemiket Heródes katonái ell. Krisztus pedig... ! Akövetkez fordulatnál leborul a Sátán eltt!

A jelenetkéket oldalról kézmvesek, polgárok figyelik: elttük márháromnegyedkor fölpattannak a piciny ajtók, hogy idejében kivonulhassanak...csodálkozni. Velük egyszerre, jóval a korongok fölött eltnik a Nap meg a Hold. Amechanizmusnak ez a része kifogástalanul mködött a háború alatt. Érthetetlen,mostanában miért akadozik. Az elégedett emberkék kitotyognak ugyan fülkéikbl,

csakhogy láthatóan rezegnek, mintha örülnének, vagy csúfosan röhögnének. A Napés a Hold korongja sokszor lebukik.² Kozmosz nem akar hódolni a világ urának ² állapította meg Miska

szenvtelenül, még a próbaidszakban.Utóbb sokat gondolkoztam, vajon nem babonás félelmet leplez legényemnek a

szerkezet iránti érdektelensége?Mikor kézhez kaptam az Óratorony feljáratának kulcsát, úgy örültem, mintha a

szülvárosomét bízták volna rám. Els alkalommal egyetlen pihenvel mentem föl aToronyba. Teljesítményemet azóta sem sikerült megismételnem, pedig kétnaponkéntkapaszkodom fel a szerkezethez. Vasárnap mindig.

A kánikula ellenére nagy ószer volt. Tizenegy után is özönlött az Alsóvárosbóla nép ² nem akart sznni a tolongás. Amikor kipakolt egy-egy új árus, valóságosforgalmi dugót okozott, pedig, hogy nagyobb hely legyen, széthuzigálták akerítésrácsokat, méternyi réseket hagytak közöttük, ahová kitárt karú, overallosmunkások álltak, és türelemre intették a tömeget. Ugyank utasították el az újonnanérkezket: Åjöjjenek jöv vasárnap!µ Az Alsóvárosba irányítottak mindenkit, amakacskodókat meglökdösték ² ervel térítették jobb belátásra. A kintrekedtekönérzetesebbje tiltakozott, fütyölt, szónokolt. Fleg a fiatalok. ÅDiákokµ ² véltem amagasból. Vezérük ² sovány, szakállas fiatalember, nyakában automatafényképezgép ² egy kézikocsin állva pillanatfelvételeket készített, melyeketmagyarázva nyomban a kívülállóknak adogatott. ÅÁldásosztó figurinó...µ

A rámpáról egyszer csak legurult az a sárga, bogárhátú kisautó, mely akerítések fölállítását, a hajnali kirakodást szokta irányítani, és amely a vásár idejealatt a teherautók árnyékában hsöl. Mentében négy egyenruhás ugrott bele. Tülkölt,és gázolt a kijárat felé. Lökdösdve menekült útjából a tömeg. Több helyen ledltek adróthálós vasrácsok: a réseknél kavarodás támadt: menekültek a bentiek, özönlötteka kintrekedtek. Megfeledkeztek a szónokról ² majd feldöntötték azt a kéziszekeret,amin állt.



Medgyesi Emese97

² Figyelem, figyelem! Megállt az Óra! ² harsogta ekkor a megafon. Csend lett,mintha elvágták volna a hisztériás zsivajt. Hátam mögött kattogva telt az id.Mozdulatlanul figyeltem.

² Kérjük Caspar Mellbrück órásmestert, intézkedjék! Intézkedjék! ² recsegetta parancs. Ismertem a szerkezetet: a sínek kopottsága miatt lassul vagy meg-

meglódul, de hogy egyszerre megálljon!... ÅHiszen jár!µ Jólesett hallani kercegését...Lopva a karórámra pillantottam. ÅMásodperceken belül felpattannak az ajtócskák...hogy ki kit fog röhögni!...µ ² eszembe jutottak a rázkódó polgárok s a javíthatatlankézmvesek. Odalenn a szónok eltt lefékezett a kisautó. Utasai megrohamozták afiatalembert, kiakasztották nyakából a fényképezgépet, de magukkal hurcoltáktulajdonosát is. Betuszkolták a hátsó ülésre, közrefogták, és elhajtottak. Mikoreloszlott nyomukban a por, fentrl jól látszodtak az elszórt fényképek, melyek mégmeg sem száradhattak. Sokan eldobták félelmükben.

² Caspar Mellbrück! ² pattogta ingerülten a hang ² várjuk a kijáratnál! CasparMellbrück! Intézkedjék!

Ezernyi tekintet szúrt odalennrl. Santiagótól jobbra álltam a karfánál, La Pazeltt, mégsem tudnám megmondani, légvonalban hány kilométer az Óratoronytól.Kézfelemeléssel jeleztem, hogy megértettem az utasítást. ÅMegadtad magad...µIndultam, hogy akadályozzam meg a Nap és a Hold fölkeltét, fojtsam rekeszeikbe afaemberkéket. A szerkezet üvegajtaját már nem kellett felnyitnom. Hihetetlen, devalóban állt az Óra.

² Caspar Mellbrück! ² hallatszott ismét odalentrl.² Caspar Mellbrück, várjuk a kijáratnál!ÅKitessékelnekµ ² dohogtam, és alig vártam, hogy elbeszéljem Miskának az

esetet. Lenn a csigalépcs aljában cigányasszonyok szoptattak, koldusok pihentek,

diákok árultak, hangoskodtak és szerelmeskedtek, mint máskor. Mégis... túl jólcsinálták, amit tettek. Alig bírtam bezárni a vaspántos feljárati ajtót. A téren csendvolt, a purdék eladó ruhákon kuporogtak szepegve. Csak az árcédula hiányzottellük. Suttogó alkuszok között vezetett utam. A rozsdás rámpa körül senki.Elhagytam a ÅRáhajtani tilos!µ-táblát. Visszanéztem. Nyomomban az emberekfeltnen kevesen voltak, és teljesen mozdulatlanok. Közel a kijárat. A rácsokonkívül csak a felvert por és elhajigált papírdarabok árulkodtak a nemrég szétoszlatotttömegrl. Hiába siettetett a megafon: senki sem várt rám. Az egyenruhások iseltntek a rámpáról; még a vámtisztek sem voltak szokásos helyükön... Tárvanyitvaa sínes kapu, egyetlen teherautó pöffedt a tz napon: páncélzata a házakra verte afényt. Nyomaveszett a bogárhátú kisautónak... Percekig álltam a tz napon.Verejték pergett nyakamba; izzott a szemüvegem. Rövidnadrágos, szitakalapos férfi jött felém a Korlát utca fell. Nyakában ósdi fényképezgép, objektívvel, szinteÅlövésreµ készen. Egyenesen nekem tartott.

² Ilyen kevesen vannak? ² érdekldött.² Elhúzódtak a hség ell ² feleltem kitéren.² És ön? ² fogta meg a kezemet. Felstestével fürkészn közelebb hajolt. A

gondolataimban olvasott.



Medgyesi Emese99

Miska sokallta késésemet, vagy nagyon éhes volt, mert hazalötyögtette kettnkebédjét. Vasárnapi teendi közül egyedül az ételhordást nem tette soha szóvá,mégsem számítottam részérl ekkora kezdeményezésre. Máskor nógatni kell, hogyigyekezzék, nehogy elhljön menzai mannánk. Szótlanul ettünk. Utána önkéntmosogatott. Befejezte, s odatelepedett mellém, a javítóasztalhoz. Kotorásztam az

alkatrészecskék között ² magam sem tudtam, mit keresek. izgett-mozgott acsavartlábú inasszéken: kíváncsiság kínozta, melynek tárgyát nem merte kikotyogni.Szokatlan önállóságára még mindig nem találtam magyarázatot.

² Kiderül, hogy mesterségedhez méltó módon viselkedtél ² hecceltembátorítóan, hátha beszámol a délelttrl.

² Hogy? ² kérdezett rá.² Vasárnap ellenére a kliensekkel is szolgálatkész voltál, mint velem...Válasz helyett hunyorogva hihegett. Találomra kiválogattam néhány rugót,

csavarokat és fogaskereket, hozzájuk csaptam brtokos szerszámkészletem.Terhemre volt Miska jelenléte. ÅAlkonyodik, s még mindig itt ficánkol, mintha

vizslatna ² dühöngtem ², pedig máskor hogy odavan az ünnepi nyitvatartásért...µ² Kávét kérsz? ² kérdeztem kínomban. Azt reméltem, érti a rejtett célzást: haa napot ezzel kezdtük... Meglepett igenl válasza.

² Pedig nem fogsz tudni aludni ² rukkoltam volna vissza. Hiába. Szerepetcseréltünk: most én duzzogtam. Ímmel-ámmal enyhe löttyöt kotyvasztottam.Egyszuszra megitta, mint a tejeskávéját szokta. ÅA légfrissít... attól elmenekül...µ ²kaptam észbe, és máris bven szórtam a fenyillatpermetet. Miska nagyot nyújtózott,mélyeket szippantott, és illedelmesen érdekldött: gyújtson-e villanyt?

² Túlzás lenne ² hebegtem ² hisz odakinn alig szürkül. Meggyógyultál ² jegyeztem meg. Nehezen sikerült fékeznem magam. Elértette, hogy vasárnap reggeli

szokásos fulladozásaira céloztam. Összevigyorogtunk. Piszmogva szedelzködött, éselment. Elégedettnek tnt. Szórakozottan fütyörészett az alkonyi utcán. Túl késntávozott. Aznap nem volt már mit keresnem a Toronyban.

Hétf Hétfn szokatlanul nagy forgalom volt. Kuncsaftjaim semmibe vették a

nyitvatartási idt. Tehetetlenül hivatkoztam a házirendre: tizenegytl terepre kellmennem, általánydíjas munkákra szerzdtem!... Letorkoltak: várhatnak! S javítottunkMiskával sokat, gépiesen. Soha enynyi apró igazítást, ennyi okvetetlenkedérdekldt! Ebédkor álltam fel elször a munkaasztaltól. Arra sem volt idm, hogykitekintsek, mködik-e az Óra... A zsúfoltság miatt nem hallhattam Gábrielharsonáját sem...

A délutáni mszak csendesebbnek ígérkezett. Miska láthatóan számított rá,hogy elvonulok, de csak sétáltam egyet a Vártérig s vissza. Nem volt ermnekiindulni a Torony grádicsainak. ÅLegalább elvégzem a tucatmunka nagyját...µ ²mentegetztem gondolatban önmagam és az Óranépség eltt.

A fából faragott polgárok fülkéik eltt szorongtak, a Nap és a Hold tüntetenegyütt tündökölt, Jézus emelt jobbját pedig fenyegetésként értelmeztem. Szent Vituskörül él galambok röpködtek. Alább a szelíd apostolok álltak. Heródes katonái akár




a Kozmosz Rendjét is vigyázhatnák, oly békések így mozdulatlanul. Emlékszem,valamikor mennyire szerettem volna a kis faajtók mögé látni, hogy a Ålakókatµ ²mint most ² hosszan nézegethessem. Estefelé Miska beszélgetést kezdeményezett:

² Tegnap dél óta összevissza jár az óra ² közölte. Tisztában volt szavainakfontosságával: ill csend- és hatásszünetet tartott. De mert nem válaszoltam, tovább

puhatolózott:² Mit gondol, a ftengely kopása lenne az oka?Olcsó elektromos órán dolgoztam. Éppen kornyikálni kezdett: ÅO,

Tannenbaum...µ Szigorú ártatlansággal pillantottam legényemre.² Másodéves vagy!... Közelednek a vizsgák; nemsokára önálló leszel!... ²

kerülgettem a feleletet, de bosszantott a gondolat, hogy gyávának hihet, ha nemvallok színt. ² Magad is rájöttél ² hárítottam enyhe dicséretre válaszomnakfelelsségét.

² Elre közölték ² bökte ki, mintha kötekedne.Én ártatlanul:

² Kik s mit?² A megafon, hogy az óra megállt. Pedig akkor még járt.² Ugyan ² legyintettem.² A jogász is hangoztatta ² bizonygatta nekem.² Kicsodaa? ² kezdtem valóban csodálkozni.² Az a joggyakornok a Városházától. Sokan ismerik... Ide is jár. Megviselt

Pobedáját maga szokta igazgatni... ingyen.² Nemcsak neki... ² észrevettem, hogy mentegetzöm.² Peeersze, de más hálálkodott, és nem gyzte megköszönni.

mindannyiszor csak biccentett, és bevágta maga után az ajtót.

² Azt a szakállast mondod ² bólogattam, hogy sikerült azonosítanimagamban a hálátlant.² Tudta maga ² nyekkentette nyersen Miska. Csodálkoztam, milyen érdes

kamaszhangjának biztonsága, és bár megsértett, nem tettem szóvá szemtelenségét.Hagytam, hadd beszéljen.

Folytatta: ² Jó szeme van a pasasnak, rögtön észrevette, hogy valami nincsrendjén. Felugrott egy árusnak a talyigájára, fényképezett ² igaz, már elbb is ², ésszónokolni kezdett. Azt mondta, hogy maga kellett megállítsa a herkentyt, demelléfogott vagy mi, és hogy aljasság az egész... Hogy szinkronhiba miatt buktak le...Sokan hittek neki ² bizonygatta Miska elváltozott hangon ² mert közkedvelt avárosban, naphosszat lót-fut ügyfeleinek érdekében.

Elhallgatott, várta, hogy színt valljak. Felpillantottam. Mintha a Korlát utcairövidnadrágos idegent láttam volna elhaladni a bolt eltt. Felugrottam, felrántottama szitaajtót: az utca kihalt volt. Szemerkélt az es ² hse becsapott a boltba. Miskamellém cammogott. Együtt sajnálkoztunk munkánkon, az ázott figurinókon, melyekazóta is ámulatra készen álltak ² elttük tárva-nyitva az apró faajtók.

Kedd



Medgyesi Emese101

Egész nap esett. Kelletlenül caplattam a kültelkeken. Nem volt ínyemre aterepmunka: sokszor meg szerettem volna mondani, mi mindent csináljanakkiszolgált herkentyikkel az öntelt okoskodók. Legtöbbjük elkopott vagyberozsdásodott családi ereklyétl akart sürgsen megszabadulni, esetlegáltalánydíjas szerzdést kötni javíttatására. Ersködtek, akadékoskodtak, mert

látásból ismertek az ószerrl. Ahogy hazafelé közeledtem, egyre ingerültebb lettem,pedig ártatlanabb a belvárosi klientúra.

² Herr Mellbrück ² szólított meg javítás közben épp egy Korlát utcai falióra-tulajdonos, egyébként szokatlan alázattal ² mi lesz az óránkkal?

Fel sem pillantottam.² Eddig is mködött ² vetettem oda. ² És biztosíthatom, hogy pontosabb lesz.² Ugyan kérem ² szabadkozott ² nem vagyok én bizalmatlan, sem akadékos.

A Nagy Órára gondoltam. Gyerekkoromban, a háború alatt csak a kiskorongokmködtek, de anyám elmesélte az Egészet. Nem emlékezhetett szegényke arészletekre... Önnek köszönheten láthattam nemrég, hogy akkori kérdéseimre Édes

történetkéket eszelt volt ki, bár nekem nem tnt fel, milyen sok odafönn a Toronybana mesehs. Ott laktunk ² folytatta, miközben gysznyi ezüstpohárból itallal kínált ²a Mester mostani üzletének helyén. Nagyapám tzoltó volt és toronyr. Érdekldvehallgattam. Csengettek.

² Bocsásson meg ² rebegte, és kisietett ajtót nyitni. A jövevénnyel sokáig éshalkan beszélt. Késre jött vissza hozzám. Én közben végeztem.

² Bármilyen panasszal... ² szavaltam neki a garancia-levél szövegét, és kezébenyomtam névjegykártyámat, valamint az idközben kiállított számlát. Fizetett, ésérdekldött: sok munkám van-e még?

² Mára befejeztem. A Toronyba kellene fölkapaszkodnom...

Búcsúzóul kezet fogtunk. Az elszobában szürke szempár szegezdött rám. Azajtó mellett ott állt a szitakalapos idegen. Ugyanazt a rövidnadrágot viselte, mintvasárnap. Haja csapzott volt. ÅZuhogµ ² gondoltam láttára. Fényképezgépétnylonzacskóba csavarta.

Szerda Talpraesett fickó ez a Miska! Távollétemben a tegnapinál is nagyobb forgalmat

bonyolított le.² Egymagam! ² hencegte a nyugtatömböt lobogtatva.² Meglátjuk, hányat hoznak vissza!... ² reccsentem rá, de megbántam: kár volt

a mai, lelkes Miskát a tegnapeltti pöffeszkedért büntetni. Nagyon megsértdött ²engedélyem nélkül, még vacsoraid eltt elvonult.

² ·cakát! ² nyekkentette vissza a küszöbrl.Alkonyodott. Lehúztam a rolókat, bezártam. Egyedül nem volt kedvem

vacsorázni. Ágyba bújni túl korai lett volna ² amúgyis rossz alvó vagyok...Elüldögéltem... Hasztalan próbálgattam a tétlenséget. Kipakoltam terepjáróaktatáskámból. A fogas melll felemeltem az esköpenyembe burkolt Áldásosztó Jézust. Feje két helyen is sérült: homlokáról lepattogzott a festék, mikor leborult.Mihály arkangyal ütésétl hajszálvékony repedés erez koponyáján... ÅElssegély...




Miska helyettµ ² szabadkoztam neki, motyogva szégyenemben méltatlan szállíttatásamiatt.

Harmadik napja, hogy megzavarodott az Órakozmosz. Ma végre sikerültfölkapaszkodnom a Toronyba. Miskának azt mondtam, terepre megyek, elmaradtamnéhány tegnapi eljegyzéssel. Egész napomat odafönn töltöttem. Eszembe jutott,

hogy ha volt ideje kikukkantani, legényem rajtakaphatott: láthatott a boltajtóból.Ezért lett volna oly érzékeny? ÅÉlvezettel orvosolnaµ ² magyaráztam a figurinónak,mely hozzámntt az egész napos izgalomban. Megbízólevelem az Óram javításárakötelez! Ahogy felidéztem magamban a Vártéren látottakat, tudtam , hogyrajtakaphatnak. Számoltam vele, hogy odafönn semminek nem szabad változnia, bárhonnan tudjam én, mi a változtathatatlan?!... Világos csak az volt számomra, hogyvétekszámba megy jelenlétem a Toronyban. ÅA történtek után... engedélyt kellenekérnem...µ ² óvatoskodtam gondolatban. Nem került rá sor. Szokatlan feszültséggel,ingerült készültségi állapotban dolgoztam... A Várfokon egyenruhások cirkáltak; azes miatt csukott zsaluk mögül is figyelhettek. Megszólalhatott volna a

hangosbemondó: Caspar Mellbrück... Vagy ott a helyszínen von felelsségrevalamelyik felügyel. Egy alkalommal mintha léptek kercegtek volna a korhadtcsigalépcsn... Pedig kulcsra zártam a vaspántos feljárati ajtót.

Nem volt különösebb baja a szerkezetnek. Érthetetlen, miért akadozik.Leporoltam és megolajoztam a síneket. A rugók sértetlenek voltak. De a Káoszbanbehorpadt a holdkorong, elgörbült a Nap tengelye, és lepattogzott pár figurinóról afesték. Miskának való pepecs akadt volna bven... ,,Csütörtökön rövidnapos lenne;kimen helyett velem jönµ ² döntöttem el. Elpakoltam szerszámaimat ²szedelzködtem. Jézust azonban, az áldásosztó védtelent, megsajnáltam; kopottszakálla, sérült homlokába hullott hajtincse ama vasárnapi szónokra emlékeztetett.

Lecsavartam menetes pillérérl ² karomban mintha gyermeket tartottam volna.Esköpenyem alá rejtettem. Lefele a csigalépcsn észbekaptam: a lréseken besütötta nap... ÅOdalenn feltnést kelt a fekete köpeny, és valószín, meleg is...µ Megálltamegy pihenn, levetettem, és gondosan belecsomagoltam védencemet, úgy, hogyemelt jobbja a hónom alá kerüljön. Jókora csomagnak nézett ki. ÅHolnapra vissza kellhoznom ² nem hiányozhat a déli harangjátékból...µ

Alant, az ajtóban, tegnapi félénk kliensembe ütköztem.² Régóta várom... ² kezdte ijedten. Másvalaki szájából számonkéren

koppantak volna e szavak.² Újraprogramálom a jöv hétre. Névjegyemen írja, hogy garanciát vállalok ²

siettem segítségére.² Meister Mellbrück ² a legényke mondta, hogy itt keressem ² hagyta

parlagon ajánlatomat. ÅLeselkedett utánamµ ² fortyant Miska ellen dühöm.Emberemen látszott, hogy másról akar beszélni, nem a tegnap megjavított óra miatt jött. Ajánlottam neki, kísérjen el: hazafelé tartok, közel az üzlet... Nem mondottnemet, de tétova poroszkálása elárulta, hogy nem szívesen tart velem. Óvatosankörülnézett.



Medgyesi Emese103

² Mindjárt átadom önnek a dédapám zsebóráját. Halálpontos. Üveglapotesetleg cserélhet neki, bár nem fontos. Egyáltalán nem fontos. Csak a tegnappalkapcsolatosan... Én nem fürkészek maga után... De a Nagy Óra a mindenem. Miattanem válok meg a várostól, pedig elnyösebb munkahellyel is kecsegtetnek... ²suttogta egyszuszra. ² Ott voltam vasárnap az ócskasoron ² hajolt közelebb.

Ösztönös mozdulata a Korlát utcai szitakalaposra emlékeztetett. ² Láttam, amitláttunk ² merevedett hirtelen méltóságosba. ² Nem firtatom, mi köze a Mesternek azegészhez. De hogy azóta... ² és sápítozott hosszan, stílustalanul, hogy mi mindent jelent számára a pontos id, az egész Órauniverzum... ² Megjavítható? ² bökte kivégül aggodalmasan. Mert nekem... ² kezdett gyerekkori élményeinekrészletezésébe.

ÅLelkes és talán ártatlanµ ² állapítottam meg magamban. Tlem telhetenmegnyugtattam:

² Vasárnapra igyekszem megjavítani ² és zsebretettem az ezüstfedeles családiereklyét. Remélem, értett szavaimból.

Csütörtök Reggel Miska a szokásosnál korábban érkezett.² Fél nyolc ² közölte oly virgoncan, hogy megütdtem. Csak ezután köszönt,

és látva sznni nem akaró csodálkozásomat, szabadkozva fzte hozzá: ² A Nagyrólolvastam le... Leseprem a járdát ² ajánlkozott, és máris nyakonragadta a cirokseprt.Kínos volt hamis füttyszavát hallgatni; irdatlan porfelht csapott.

² Ha az Egyletben mindenki ilyen!... ² kiáltottam ki neki, hogy bosszantsam.Becsuktam a boltajtót. Vigyorgott.

² Akkor megmemlékvédjük a várost!Magabiztosságát kávéval akartam jutalmazni.

² Nem kell ² jelentette ki, mikor bejött. Hadonászva nyomatékosítottaelutasítását. ÅKezelhetetlen serdülµ ² mentegettem magamban.² Ma már nem lesz akkora forgalom ² terelgettem a magam vizeire a szót.² Vaj ki tudja ² tromfolt . ² Vasárnap óta megbolydultak.² Hét elején így szokott.² Azért folytatódhat ² akadékoskodott.² Lejárt a terep. Ketten csak gyzzük ² csillapítottam.² És vasárnap? Akkor is ketten leszünk?² Úgy, mint mindig ² ráztam meg fejem.² Egész nap?! ² hitetlenkedett.² Ühüm.² És az ünnepi nyitvatartás? ² érdekldött meglehetsen szelíden.Bújkált bennem az ördög:² Ebédszünetet tartunk ² kegyetlenkedtem.² Ki megy az ócskára? ² lendült támadásba.² Én ² válaszoltam csodálkozva az érdekldésén.² A Toronyba is? ² folytatta fáradhatatlanul.² Oda is!




Válaszom csattanó volt, elutasító. De lebecsültem Miska merészségét.² Addig belefárad maga!... ² nyelvelt félvállról. Eddig kétnaponként járt ²

hebegte sietve, hogy ránéztem.² Ma együtt megyünk ² közöltem váratlanul.² Nem.

² De igen.² Nem... Nem lehet...² Része a gyakorlatnak. Leszerzdtél... ² szorongattam.² Nem mehetek... Nem mehetek... ² ismételgette érveimre. Idt nyert, ert

gyjtött.² Az apám... vásár van az Alsóvárosban... meglátogathat... vagy üzen... Ha...

ma nem lehet... kuncsaftokat rendeltem vissza... Mit mondanak... Nem mehetek... ²hajtogatta.

Nem számítottam ekkora ellenállásra. ÅNyomós oka van, de nem az, amitösszehabart.µ Hogy tekintélyemet mentsem, engedtem.

² Maradhatsz ² kegyeskedtem. Asztalom és a pult között álltunk. Elbbinállva maradt Áldásosztó Jézus. Azt hittem, megértettem Miska makacsságának okát:igazítani akar valamit a szobron.

Nyílt a boltajtó. Eszeveszetten kalimpált a szemöldökfán függ cseng.² Indulatos a kedves kuncsaft ² morogtam. Vagy csak gondoltam? Korlát

utcai ismersöm, a szitakalapos kezébl kicsusszant a kilincs; vacak fényképezgépeaz ajtófélfának koccant. Szemügyre vettük egymást. engem valamivel hosszabban.Tekintete elbb kényelmesen végigpásztázta a falakat, s mintha a boltívekrl csúszottvolna vissza, átkúszott Miskán ² Åismerik ezek egymást?!µ ², majd megállapodottrajtam.

² Caspar Mellbrück ² mondta nyugtázva kilétemet. ÅNévsorolvasás lesz?µMiskát nem nevezte meg. Én álltam szótlanul. ² Mindegyre találkozunk, mégsemvolt alkalmunk... elbeszélgetni.

Nyelt, mint aki túl merészet szólt.² Mit kell csináljak? ² tolakodott fontoskodva Miska.² Hajnalig dolgoztam, nem sok tennivalód maradt... Rutinellenrzés a mai

határidsöknél... És festhetsz pár számlapot, tartalékba ² vetettem oda.Szolgálatkészen ugrott. De miért igyekezett az ajtó felé?!

² A Nagy Órára én viselek gondot! ² állítottam meg. Tüntettemhangsúlyommal. Éreztem, hogy áthúztam számításait. Elképedt, gyorsan leült ahelyére, és dolgozni kezdett.

² Nem csoda, ha megafonon kérik segítségét ² ismerte el készségesen aszitakalapos. ² Hallom, hogy Caspar Mellbrück így... Caspar Mellbrück úgy... Nagydolog... Pláne az órák városában... Az ön szolgáltatásai egyedülállóak aBelvárosban... Ráadásul terep az Alsóban... És naponta feljárni a Kilátóhoz... ²cöccögött kétértelmen. Nem hagyta parlagon az alkalmat, alaposan megválaszoltakihívó hangsúlyomat. Fáradhatatlan volt, folytatta:

² Július van, s ma lesz legalább negyven fok.



Medgyesi Emese105

Az üzletben hvös volt, zsebébl mégis elrángatta koszos zsebkendjét,megtörölte vele száraz homlokát. Múlt századi, otromba stopperórát szorongatott:úgy intézte, hogy mozdulatával elejtse. Mindketten lehajoltunk érte. Én emeltem föl.ÅAz alibije...µ ² kapcsoltam. Föllélegzett, mikor szemügyre vettem, és közöltem, hogya jöv hétre megjavítom.

² Hát akkor... ² állt sután, tanácstalanul ² lesz munkája. ² Ekkor vette észre Jézust az asztalon.

² Hogy került ide? ² kérdezte ridegen.² Megsebesítette Mihály arkangyal ² közöltem. Miska erre abbahagyta a

számlapfestést. Arasznyival az asztallap fölé emelte, és széttárta kezét.² Mi lesz nélküle az órajátékkal?! ² faggatózott tolakodóan a kliens.² Délre a helyére kerül.² Akkor a legnagyobb a hség... Pláne a magasban ² hangoztatta.² Akkor is fölviszem ² válaszoltam, és fölkattintottam az órájának a fedelét.

Matt helyzetben volt. Hátat fordított, és köszönés nélkül távozott. Miska

megemelkedett székérl. ÅTisztelete jeléül?µPéntek Évek óta reggel hat eltt ébredek. Álmos és mogorva a város e korai

idpontban. Csukott zsaluk, zárt rednyök... A vár sétáló utcáin sehol egy lélek ² abelvárosi üzletek késbb nyitnak. Odalenn, az Alsóvárosban, gyér a forgalom,áruszállítók, kisautók cikáznak csupán. Távolról úgy látszik, hangtalanul. Csendmindenütt. ÅMint a teremtés eltt... ² gondolom sokszor, míg várakozom. Hatkorütni-csengeni kezdenek az órák. A boltbeliek hangjára rá kell dönögnie aToronyóráénak. Ma hiába vártam elégtételemre. Rendre elcsendesedtek a kisórák, aNagy Óra azonban nem szólt. ÅKésik...µ ² reménykedtem nyugtalanul, míg sebtében

öltözködtem, hogy a boltajtóból tájékozódjam. Kinyithattam volna a zsalukat, demert eladdig sose tettem, nem akartam szokást szegni, feltnést kelteni. ÅBizonyáranem én vagyok a környék egyedüli nyugtalan alvója!...µ A szitakalapos idegenregondoltam. Eldöntöttem, hogy máris nyitok, és lesöpröm a járdát, pedig túl tisztamostanában. Megfigyeltem tegnap a Toronyból, hogy messze világlik a boltom elttipászma ² mintha sznyeget terítettem volna le. Miska naponta többszörszorgoskodik a cirokseprvel. Egy vérbeli kaszás mozdulataival hadonász, óriásiport ver, és nem tördik azzal, amit csinál. ÅLám-lám, ürügye a köztisztaság javáraválikµ ² vigyorogtam megfeledkezve az Óra miatti aggodalmamról.

Késbb találgatni kezdtem, mi történhetett ismét vele. Tegnap magamhelyeztem vissza Jézust a Kozmoszba. Elpiszmogtam odafönn a délutánt,igazítgattam a szerkezeten, pedig a bádogtet mint forró serpeny borult a Kilátóra.Enyhe szél lengedezett, de úgy éreztem, Dél-Afrikában vagyok. A szitakalaposcélzásain rágódtam. Estefelé abban a hiszemben támolyogtam le, hogy sikerülthelyrebillentenem a megbokrosodott idt. Minden a Rend szerint fog történni. Jézus,Szent Vitus és Grammatika nem maradnak kíséret nélkül, tisztes távolból villognakrájuk kályhafesték-kép krampuszok... Nagy zajjal csattantottam föl a boltajtóról arolótµ.



Medgyesi Emese107

végül otrombaságokat harsogott. Korán volt még... Jól bírta szusszal, attól féltem,hogy az egész Alsóvárost felkiabálja.

² Mars haza! ² közöltem vele higgadtan. Érdekes, azonnal megértette.Szájmozgásomból olvasott, vagy fenyeget volt az arckifejezésem. Szót fogadott.Távozása után fellélegeztem.

ÅPéntek... visszarendelések, igazítgatások... rengeteg munkám lenne...µBocsánatkér pillantást vetettem az Órára. Becsuktam magam mögött az ajtót.Kilincsére táblát akasztottam: TECHNIKAI OKOK MIATT ZÁRVA. És nekifogtamrendet csinálni a mhelyben...

Legelször az órákat hordtam vissza. Néhánynak új helyet választottam.Összehúzott szemmel gyönyörködtem bennük, mint a nagy órajátékban szoktam.Megtörülgettem ket ² ettl mintha élénkebben ketyegtek volna. Estefelé jutotteszembe, hogy semmit nem ettem. Miska úgy megszívlelte a leckéztetést, hogy átallta kosztért fáradni. Utólag bántam, hogy elzavartam; sokat segíthetett volna. Ha jónapja van, meghatóan tud mentegetzni. Képes lelkiismeret-furdalást kelteni a

kliensekben, amiért alkalmatlan idpontban zavartak... Nehezemre esett egész napmosolyogni, hajbókolva magyarázkodni. Fleg miután egy éltes és nyelves hölgykétségbe vonta szavaimat.

² Találjon ki egyebet ² sipítozta ² barlangszag van mert szellzetlen odú ez akóceráj, de vegyszerrel itt nem dolgoztak, nem is ferttlenítettek!

Akadt, aki felbszült: ÅMi ez, szabad szombat?!µ Vagy: ÅCseréljen feliratot! Írjaki nyugodtan: ÅSZÉPÍTGETEK!µ ÅMéghogy Mellbrück ² méltatlankodott valaki ² aNagy Óra is összevissza jár!... Máshol ezt nem trnék a hatóságok!...µ

A kedves vendégek megjegyzései csak táplálták gyanúmat, hogy aÅköztisztaságiakµ ténykedése ürügy volt. Megsétáltatták a vegyszeres palackokat ²

magam is segítettem cipelni ket ², de egyszer meszes vizet fecskendeztek a falakraés be a fiókokba... ÅDe miért épp nálam?...µSzombat Alig fejezdött be a kisórák reggeli játéka, döngették a rolót.² Napirendre tztek ² motyogtam félhangosan. Elkeseredve néztem körül:

szinte minden a helyén volt. ÅHa megint fölfordítják...µDerékmagasságig emeltem a rolót. Mire ert gyjtöttem, hogy a fejfáig lökjem,

elttem termett Miska. Majd felöklelt.² Jó reggelt ² dideregte bizonytalanul. Nem tudta, hogy viselkedjen.

Válaszomra lesett, hogy abból tájékozódjék. Addig is csupasz karját dörgölte,sápítozott, micsoda hmérsékletingadozás a délihez képest! ² azt akarta,szánandónak lássék. Mintha mi sem történt volna tegnap, illen furcsállottam koraiérkezését. Remélem, örömet szereztem neki. Vette a lapot: azonnal szorgoskodnikezdett.

² Felmosom a földet... Reggelizzék nyugodtan, én már faltam. Apámékküldik... ² kotorászott vászontarisznyájában, majd verthajú cipót nyújtott át nekem. ²Azt üzenik, holnap is jönnek árulni.

Mély lélegzetet vett, mieltt nekem szegezte volna dönt kérdését.




² Elenged-e?² Hova? ² adtam az értetlent. ² Köszönöm ² mondtam még félszegen,

kezemben az ajándékkal.² Áárulni ² szívóskodott Miska.² Vasárnap? ² kényelmetlenkedtem.

² Holnap van a piac ² állta a sarat. Tudtam, hogy az ünnepi nyitvatartás elliszkol.

² Sok a munka ² köntörfalaztam szemrehányás helyett. ² Egyedül tegnap semgyztem. Jó, ha ma délire végzünk. Ez a ferttlenítés ² kezdtem, de meggondoltam,nem merészkedtem csúszós talajra. Kompromisszumot ajánlottam:

² Cseréljünk! Rádbízom az alkatrész-beszerzést, és maradok énÅszolgálatbanµ. De ha az Egylet ülésére mégy!... ² fenyegetztem.

² Meglát a Toronyból?! ² villant váratlan indulattal a tekintete. Trhetetlenülhangsúlyozta a Torony szót.

² Akkor megyek oda, mikor akarok!... Nekem megbízó levelem van! Nem

érdekelnek a praktikáitok!... Ezt akár továbbíthatod is. Hallottad?! És nem tröm,hogy nyelvelj velem! ² üvöltöztem, mint valaha a lövészárokban. Akkor éreztemúgy, mintha serény hangyák futkároznának tar koponyámon.

A hangos nyitány után szótlanságban telt napunk. Miska majdnem ideálissegéd volt ezen a délelttön. Gondolataimat megelzve szorgoskodott. Tünteten jólvégezte dolgát, de körülöttünk a csend oly nyugtalan volt, hogy szerencsés fickónakérezhettem magam, mert ha legényemnek ma kellett volna jót állania értem azErkölcsbizottmány eltt, kevesebb közérdek megbízatást kapok. Pár perccelebédszünet eltt végeztünk.

² Csak délután nyitunk ² szögeztem le, nehogy buzgalmában máris ránk

szabadítsa a klienseket. Szólnom sem kellett, fél egykor elcsörömpölt a menzára.Egymás egészségére kívántuk a hagymás szószt, melynek békéltet hatása volt:hitványsága enyhített feszes viszonyunkon.

Szieszta eltt elmbe állt Åellenzékemµ, és közölte, hogy házigazdájánál maferttlenítenek, ugyancsak államilag. Holmiját tegnap hordatták ki vele a fásszínbe,különben visszatért volna, vissza bizony, amint lecsillapodott. Nem értettem, miértuntat részletes beszámolóval Hebegve bizonygatta, hogy nemcsak hozzánk szálltakki, gondoljam meg!...

² Nemsokára nyitunk ² próbáltam lerázni.² Sze· ez az... nincs hova menjek a szieszta alatt, de zárás után se. A

bérházakkal több baj van, mint...² Mint egy órásodúval.² Tudja maga ² örvendezett, hogy végre szót értünk. ² Estére is maradnék...

Apáméknak megüzentem, hol keressenek... Meggondoltam, holnap nem megyeksehova, úgyis nagy lesz a forgalom... Ketten csak gyzzük...

² Holnap vasárnap ² figyelmeztettem, mert furcsállottam áldozatát: máskorduzzog az ünnepi munkarend! miatt.



Medgyesi Emese109

² Persze. De sokan lesznek, kánikulában pláne szívesen térnek be hozzánk,ha csak érdekldni is.

Emlékszem türelmetlen unszolására:² Na, mit szól?! Ugye, befogad? elalszom itt a mhelyben... Egy éjszakáról

van szó!

Bólintottam. Láthatóan megkönnyebbült.Délután átlagforgalom volt. Apró munkák: néhány elemcsere, hibabejelentések,

eljegyzések terepre. Félénk kuncsaftom, a Korlát utcai mániákus is eljöttzsebórájáért. Nagy bosszúságára a Miska asztalánál került rá sor, szolgálta ki.Kínosan köhécselt pedig szegény balszerencsés, hunyorgott nekem, és minduntalanfelém nézett. Nem vettem tudomást jeladásáról, melyet azért szemfüles legényemnyomban észrevett. Meg sem várta, hogy távozzék a kétségbeesett konspiráló,fojtottan kuncogni kezdett. Viszont igen csendes volt, míg a szitakalapos idegenkiváltotta az óráját.

Szürkületkor magára hagytam Miskát. Bizonyított már, elboldogul ² dicsértem

biztatóan, nehogy közbeszóljon, és meg kelljen állnom. Szóvá tehetné, hogy minek afelölt a töppedt nyárban vagy szerszámtáska kora esti gyógysétámhoz. Ámhallgatott... Úgy tett, mintha észre sem venné távozásomat. Tudtam pedig, hogytudja, hova igyekszem. Elzleg elhatároztam, hogy ha szóval tart, vagy megpróbállebeszélni, memlékvéd passziójára, lokálpatrióta önérzetére fogok hivatkozni.Kész voltam fiktív statisztikai adatokat, légblkapott példákat blöffölni, hogy amemlékvéd egyesületek elsdleges céljára emlékeztessem: a turizmusfellendítésének szükségességére. Még a délutáni szieszta alatt kiterveltem, hogyáltalánosításaimról fokozatosan rátérek városunk látványosságainak és a kettnkhivatásának a részletezésére. Nem került rá sor. Harangszókor kiosontam a nyitott

ajtón. Két napja nem jártam odafönn. Siettem pótolni mulasztásomat.Mire a Vártérre értem, bepárásodott szemüvegem. Behúzódtam a boltívek alá,hogy megtöröljem. A fal tövében meszes gödrök sorakoztak. Odébb homok- ésmészkupac; pár szál széles deszka, palánknak valók. Elismeréssel gondoltamMiskáék, az Egylet ténykedésére: Åújabb restauráció...µ Egyszerre én is fontosnakéreztem magam. Már nem siettem. Semmin és az Órán tndve balra tértem, aTímár-bástya felé. Kikerültem a Korlát utcát. Nem tnt fel nekem a városrészsivársága, pedig szombat este volt, nyári idszámítás szerint nem is kés.Felpillantottam: a Toronyban a világ mozdulatlan, de kaotikus. Eltnt Grammatikaés el az anyák. Velük is végeztek volna Heródes katonái? Mert k ott állnak a báránykörül, mint a vadállatok. Szent Vitus sem látszik az ördögöktl. Meghajoltak azangyalok a Sátán hatalma alatt... Az Áldásosztó Jézus sehol. A mozdulatlankorongokon eluralkodott a rossz... Nap és Hold oly furcsán tündököltek, szintehamisan.

Meggyorsítottam lépteim. Elgondolkoztatott, hogy gondnokságom ideje alattösszesen nem tapasztaltam anynyi rendellenességet ² a történteket nem tekinthettemmeghibásodásnak ², mint az elmúlt héten.




Áthaladtam a Tímár-közön. Lehajoltam, hogy a térdemre támasztottszerszámtáskából elkeressem a toronykulcsot. Bár nem volt rá szükségem: vandálmódon bedeszkázták a feljárót; otromba szegeket vertek a faragott ajtóba, hogy a tokkörül le is omlott a vakolat. ÅA restaurátorok...µ Fejem fölött reflektorfény gyulladt.Mindjárt tudtam, hogy a Tischer-ház homlokzatára szerelhették, mert az a

legmagasabb a környéken. Ott lakik Miska is. Elször a tarkómra irányították: glóriásárnyékom a deszkára vetült. Megfordultam. Hunyorogva néztem szembe afényforrással: elvakítottak. Hogy jobban lássak, tenyeremmel ernyt tartottamszemem elé. Aztán lassan elmozdult rólam a sugár, kiestem fénykörébl. Fölszaladt aTornyon, és megállapodott a korongokon. Micsoda látvány! Megsápadtak afigurinók. Tehetetlenül álltak: k nem hunyoroghattak.

Hazaindultam. Alábbhagyott a hség, mégis verejtékgyöngyöket éreztemhomlokomon, tarkómon.

A Várteret is kivilágították. Közepén ott állt a két teherautó és a rámpa, emelletta ÅRáhajtani tilos!µ Egyenruhás munkások dolgoztak. Füttyszóra emelték és cipelték

az ószer dróthálós kerítésének darabjait. ÅJön a vasárnap...µ A sétáló utcákonvaksötét volt. Sehol egy lélek. Bár a Várfok lépcsjén, és az ódon házak boltívei alattis árnyakat véltem látni. Egyre jobban siettem, mert mind közelebb jöttek. Hallanivéltem lépteik zaját.

² Meister Mellbrück! ² szólított meg hirtelen valaki. Miska volt. A hátammögül került elmbe. Lehet, volt az egyik árnyék. Azt hadarta, utánam jött, akeresésemre indult. Erélyes hangja zavart volt:

² Kérem, jöjjön haza!... Már azt hittem, felszívódott...Nem válaszolhattam. Belémkarolt, magával vonszolt, de ellenkez irányba, a

Korlát utca felé.

² Jöjjön haza! ² unszolt remegve. ² Tudja maga, hány óra?... Tudja maga,hány óra?!



Medgyesi Emese111

Pontos ido. Novellák

Documents

Transcript of Pontos ido. Novellák